A Freespace első része a Nagy Háború történetét mesélte el. A Terran-Vasudan Szövetség hajói az utolsó pillanatban semmisítették meg a hatalmas shivan csatahajót, a Lucifert. Pont akkor, amikor az a Föld melletti ugrókapun haladt át és a hatalmas robbanás lezárta az ugrókaput. Ezzel a Föld elérhetetlenné vált, elszigetelődött a birodalomtól, a földi flotta nagy része pedig az anyabolygótól. Azóta 32 év telt el, amit a Terran-Vasudan Szövetség óriási mértékű fegyverkezéssel töltött, hogy a következő Shivan inváziót vissza tudják verni. Viszonylagos béke uralkodik, leszámítva a Neo-Terran Front (NTF) ténykedéseit, aminek célja a Terran-Vasudan Szövetség megszűntetése. Az archeológusok tovább vizsgálják az Altair rendszert, ahol még a Nagy Háború idején egy rég (kb. 8000 éve) letűnt civilizáció nyomait fedezték fel. Az itt szerzett információk tették lehetővé akkoriban, hogy legyőzzék a Lucifert. A tudósok ismét valami fontosat találtak, egy mesterséges ugrókaput. A technológiát tanulmányozva talán sikerülne a Szövetségnek is ilyet építenie, ezzel 32 év után ismét lehetővé válna a Föld elérése. A kaput tanulmányozva hirtelen régi ismerősök jelennek meg a színen, a shivanok.
Az első rész története elég vérszegény volt, a "védd meg a Földet a gonosz idegenek ellen" már régóta lerágott csontnak számít. Igaz, hogy akkor nem is ezen volt a hangsúly. A készítők most érezhetően több munkát fektettek a story kidolgozásába. Lehet, hogy az univerzum kidolgozottsága nem éri el a Star Wars szintjét, de ez nem is fontos. Itt még érhetnek meglepetések, az X-Wing sorozatnál úgyis tudtuk, hogy mi lesz a végén. A Freespace 2 története érdekes, fordulatos és sokszor meglepő. Igaz, hogy lineáris, de azért vannak benne elágazási pontok is. Nincs olyan küldetés, ahol ne történne valami váratlan. Mikor az eligazításon közlik, hogy könnyű bevetés lesz, akkor más lelkiekben készülhetünk is fel a legrosszabbakra. Mikor 20 hajó elindul egy békés szektorban, hogy elkísérjen egy teherhajót, akkor ne lepődjünk meg, mikor 16-nak felrobban a reaktora, és mi pillanatokon belül egyedül maradunk 15 támadóval szemben. A történetet a bevetések előtti eligazítások során, a bevetések értékelésekor és persze a fantasztikus minőségű összekötő animációkból ismerjük meg. Sok új infót tudhatunk meg küldetések közben, a pilóták rádiózásaiból is.
Ismét egy jelentéktelen kezdő pilótaként indulunk, majd a teljesítményünk elismeréseként magasabb rangot és kitüntetéseket kapunk. A készítők eltértek a magszokott "addig nem térhetsz haza, amíg az összes feladatot nem teljesítetted" sémától. A történetből adódóan sokszor előfordul, hogy az elsődleges feladatot nem teljesítettük, de a küldetés mégis sikeresnek számít. A teljesítendő feladatok tiszták és érthetőek, és ritkán fordulnak elő "nyírj ki mindent, ami mozog" stílusú feladatok.
A játék közben mindig más és más osztagba helyeznek át. Ezek mindegyike másra specializálódott, más fegyvereket és hajókat használnak. Így nyílik lehetőségünk mind a 12 repülhető hajótípus kipróbálására. Ezek mind eltérően viselkednek, más a sebességük, máshogy manővereznek, mások a fegyvereik is. Néhány küldetés erejéig még az NTF-be is beépülhetünk, hogy információkat szerezzünk.
Az elmúlt 32 év alatt jelentős technikai fejlődés szemtanúi lehettünk. A Terran-Vasudan Szövetség flottája számtalan új hajóval bővült, de még mindig sok régi hajótípussal találkozhatunk. Ez így hihető is, hiszen 32 év alatt nem lehet a teljes flottát lecserélni. A régi hajók fegyvereit ugyan modernizálták, de láthatóan nem olyan erősek, mint a modern társaik. Az NTF egész hajóhada régi, már a Nagy Háború idején is használt típusokból áll.
A nagy hajók nem csak szebbek, de halálosabbak is lettek. A lézerek és rakéták mellett két új fegyvertípust használnak, a beam cannont és a flak gunt. A beam cannon egy rendkívül erős, folytonos energiasugár, amit még a shivanoktól szerezte be (pontosabban lopták) a Nagy Háború alatt. A nagyobb változat nagyon erős, de túl lassú, ezért csak a nagy hajók ellen használható. Ebbe a sugárba egy kis vadásszal bekerülni egyenlő a halállal. A kisebb változat kimondottan vadászok ellen készült. Nem okoz túl nagy sérülést, de eltéríti a hajónkat és egy pillanatra elveszíthetjük az irányítást felette. Ez az idő elég arra, hogy egy újabb sugár is eltaláljon. A flak gun eredetileg rakéták elleni védelemre készült, de a vadászok és bombázók ellen is nagyon hatásos. Apró, körülöttünk robbanó lövedékei miatt leginkább a II. Világháború légvédelmi ágyúihoz hasonlít, még a hangja is olyan.
Végre igaz, hogy minél hatalmasabb egy hajó annál veszélyesebb. A legnagyobb monstrumok tízszer nagyobbak az első rész legnagyobb hajójánál, a Lucifernél, pedig az se volt kicsi. Ezek a repülő erődök aktívan kiveszik a részüket a harcból, nem arra várnak, hogy a vadászok és bombázók elintézzék az ellenfelet, hanem az összes fegyverüket bedobják a közösbe.
A grafikusok megdolgoztak a pénzükért, a Freespace 2 a legszebb űrszimulátor, amit a mai technikai szinten el lehet készíteni. A hajók kidolgozása részletes, a textúrák színesek és csodálatosak. Fantasztikus érzés repkedni a hatalmas monstrumok között, de igazán látványos akkor lesz, mikor ezek az óriások elkezdik irtani egymást. A hatalmas, színes sugarak belevágnak a másik hajóba és látható sérüléseket okoznak. A robbanások, a pajzsok, a lövedékek és más speciális effektek verhetetlenek. A rakéták csíkokat húzva csapódnak be a célpontba. A sérülő hajóról törmelékek válnak le és színes gáz (vagy plazma) kezd szivárogni, majd az egész hajó egy hatalmas tűzgolyóban tűnik el. A robbanások lökéshullámokat keltenek, amik további sérüléseket okoznak. Az azért érdekelne, hogy a bombák miért csak 2D-s lökéshullámokat okoznak.
Az előző részben csak háttérképként használt színes nebulák most elérhető közelségbe kerültek. Több küldetés zajlik ezekben a színes ködökben, és ezek zavarják a műszereket és nagyon lecsökkentik a látótávolságot. A kisülések rosszabb esetben a hajónkban kárt okozhatnak.
Az intro hosszú, de egyáltalán nem unalmas. Az egyik legjobb, amit valaha láttam, tökéletesen megalapozza a hangulatot. Szinte minden indításkor megnézem. Az összekötő animációk ugyanolyan gyönyörűek, mint az első részben voltak. A Freespace 2 futtatásához elengedhetetlen egy 3D gyorsító, de a program maximálisan ki is használja azt. Csak két grafikai hiányosságot tudnék mondani. Az egyik, hogy csak a 640*480 és 1024*768 felbontások közül választhatunk, a 800*600 nagyon hiányzik. A másik, hogy a rádióüzenetekben látható személyeken igazán dolgozhattak volna még egy kicsit, nem túl realisztikusak.
A hangokra ugyanazt el lehet mondani, amit a grafikára, tökéletesek. A hajtóművek, a rakéták, a lézer és más fegyverek hangjai, és ahogy elhúznak mellettünk az ellenséges hajók, fantasztikusak. A fegyverek hangjai fegyver- és hajótípusonként eltérőek. Még a lézereknek is más a hangja egy vadászon, egy bombázón vagy egy nagy hajón. A beszédet olyan színészekkel vették fel, akik értik a szakmájukat. Szépen és érthetően beszélnek, és a mondandójuk feliratozva is megjelenik. A zene nem túl emlékezetes, de kiveszi a részét a hangulat megteremtésében és eseményfüggő. Mást hallunk, mikor megjelenik az ellenség és mást, mikor teljesítettük a küldetést.
Az irányítás, a HUD és a játék interfészei nem sokat változtak és ez így is van rendjén. Minek változtatni valamin, ami már eddig is szinte tökéletes volt. Érezni, hogy olyanok tervezték, akiknek van gyakorlata az űrszimulátorokkal. A HUD egyszerűnek tűnik, mégis minden fontos információt tartalmaz. A hatékony irányításhoz elég sok billentyűt kell fejben tartanunk, de ezekkel az egész játék tökéletesen kézben tartható. A gyorsabb elsajátítás érdekében a játék több oktató küldetést is tartalmaz, ahol megismerhetjük az irányítást, a fegyvereket és a taktikákat.
Az MI sokat javult az első rész óta. Az ellenséges gépek kiszámíthatatlanabbak és sokszor szinte követhetetlenek lettek. Azért még maradtak hibák is. Az MI által irányított hajók túl gyakran ütköznek össze, és meg se próbálják kikerülni a felrobbanó hajókat, sokszor a lökéshullámok intézik el őket.
A Freespace 2 a legjobb, amit a mai technikai szinten el lehet érni. A grafika, a hangok és az irányíthatóság egyszerűen tökéletesek, a történet élvezetes és fordulatos. A játékmenet nehéz, de több-kevesebb gyakorlással az összes küldetés teljesíthető. Az ötödik sikertelen próbálkozás után a program felajánlja, hogy kihagyhatjuk a küldetést, tehát nem lehet elakadni. Igaz, hogy nincsenek látványos újítások az első részhez képest, de nincs is rájuk szűkség.
Arról lehetne vitatkozni, hogy a Freespace 2 az eddig megjelent legjobb űrszimulátor-e (szerintem az), de az kétségtelen, hogy ott van a két legjobb között. Aki szereti ezt a stílust, annak vétek lenne kihagynia.