Három évvel ezelőtt az Imperium Galactica hatalmas sikert aratott Magyarországon. Nem kétséges, hogy ez volt az eddigi legsikeresebb magyar nyelven megjelent stratégiai játék. Ebben biztosan szerepe volt annak is, hogy magyar csapat készítette, de eredeti ötleteivel, megvalósításával és grafikájával mindenképpen kiemelkedett a többi kolonizálós űrstratégia közül. A külföldi fogadtatás nem volt annyira elsöprő mint az itthoni, de az kétségtelen, hogy ott is sikeres volt a játék. Most végre megérkezett a folytatás, ami a legtöbb, az első résszel kapcsolatban felmerült kifogást orvosolta és legalább akkora játékélményt nyújt.
Már az első részében is sok feladat szakadt a nyakunkba, ez most se lesz másként: kutatás, gyártás, kolóniák létrehozása és irányítása, diplomácia, kereskedelem, kémkedés, egységek tervezése és persze a harc. Ezek közül néhány összetettebb lett (pl. a diplomácia), néhány pedig egyszerűsödött (pl. a kutatás, gyártás, tervezés). Kaptunk egy új, de nagyon hasznos eszközt is, a kémkedést.
Induláskor mindjárt négy játékmód közül választhatunk. Játszhatunk egyszemélyes hadjáratot és próbálkozhatunk az előre gyártott küldetések egyikével. A kor követelményeinek megfelelően akár multiplayer játékot is kezdhetünk. Elsőként mégis a negyedik lehetőséget, az oktató módot javasolt választani, ahol öt részben gyorsan és érthetően elmagyarázzák az irányítás legfontosabb mozzanatait.
Egy új hadjárat indításakor három faj közül választhatunk, mindegyik más-más céllal vág neki az univerzumnak. A Kra'hen egyetlen célja az új galaxis leigázása (a sajátjukkal már végeztek). A Shinarik gazdasági sikerekre törekednek, ennek érdekében a legpiszkosabb eszközöktől se riadnak vissza. Az emberek, pontosabban a Solariak célja a halhatatlanság formulájának visszaszerzése. A három faj nem csak megjelenésében tér el egymástól, irányításuk is teljesen eltérő stratégiákat követel. Az emberek legnagyobb előnye a gyorsabb és olcsóbban fejlesztés, de a kémkedés és a diplomácia területén is otthonosan mozognak. Flottáik talán kisebbek, de fejlettebbek. A Kra'hen birodalom hatalmas és erős hadsereggel rendelkezik, a harci egységek gyártása náluk a legolcsóbb. Cserébe drágább és lassabb a kutatás, nem használhatnak diplomáciát, kereskedelmet és kémeket. Fejlettségük hiányát a mennyiséggel kompenzálják. A harmadik faj a Shinari, katonailag nem nagyon veheti fel a versenyt a többi birodalommal. Ők a kereskedelemre és a kémkedésre helyezik a hangsúlyt, ezeken a területeken kétszer hatékonyabbak bárkinél. Flottáikat főleg zsoldosok és megvásárolt hajók alkotják, a felmerülő problémákat inkább diplomáciai úton és a kémeikkel intézik el. Az a taktika, ami az egyik fajnál sikeres, a másik kettőnél szinte biztos, hogy nem használható. Akkor ismerjük meg a játék teljes szépségét és változatosságát, ha mind a három fajt kipróbáljuk.
Hadjáratot játszva nem vezetnek be minket fokozatosan a játék lehetőségeibe, nem a ranglétra alján kezdjük mint az első részben (erre való az oktató mód). Cserébe a kezdetektől fogva használhatunk minden eszközt. A diplomáciára és kémkedésre mondjuk egy ideig nem lesz szükség, de a többire annál inkább. A hadjárat fő története mellett folyamatosan kapunk kisebb mellékküldetéseket (pl. csempészek és kalózok elintézése, járványok megfékezése, kereskedők különböző problémáinak megoldása). Ezekkel a véletlenszerű elemekkel a sokadik újrakezdés után is élvezhető marad a játék.
A játékmenet sok szempontból egyszerűbb lett az első részhez képest. A figyelmünket nem kell annyi probléma között megosztanunk, több energiát fordíthatunk az igazán fontos dolgok intézésére. Azért nem kell megijedni, még így is maradt elég, amit szemmel kell tartanunk. A kutatás és a gyártás nagyon leegyszerűsödött. Az egykori öt kutatási szakterületből három maradt: űrhajó, tank és épület. A legtöbb kutatáshoz csak az egyikből van szükség bizonyos számú épületre, de néhány speciális találmányhoz kombinálni kell a szakterületeket. Az első rész három gyártípusa helyett már csak kettőre van szűkségünk, űrhajó- és tankgyárra. Mivel ki lehet kapcsolni az épületeket, egy kolóniára több gyárat és kutatóépületet építhetünk, mint amennyit a lakosság és az erőművek elbírnak. Mindig csak azokat kapcsoljuk be, amelyikekre éppen szükségünk van.
Teljesen megszűnt a fegyverek és kiegészítők külön-külön gyártása, a kilőtt rakéták és bombák utántöltése se a mi dolgunk többé és a flottánk összes hajójának egyenkénti modernizálásával sem kell tölteni az időt. A hajók és tankok modulokból épülnek fel, igényeink szerint alakíthatjuk ki őket, több altípust is tervezhetünk. Az új fegyverek és felszerelések kifejlesztése után elég csak az adott altípusok terveit módosítani és legközelebb már a modernebb változat kerül gyártásra. A szükséges összeg ráfordításával a gép a már legyártott egységeket is átépíti. Peresze azért vannak határok is, egy régi típusra nem szerelhetjük fel a legmodernebb eszközöket - pl. hiába fejlesztettük ki a negyedik generációs hajtóművet, ne is álmodjunk arról, hogy ezt felszerelhetjük a sokkal korábban kifejlesztett rombolóra. Mindegyik modul csak a hajó bizonyos részeire szerelhető fel, de a hely korlátozott. Nem nagyon lehet tökéletes konfigurációkat kialakítani. Egy hajón nem lehet egyszerre pajzs, rakéta és bomba, csak az egyik. A Mega tankon igaz, hogy két torony van, de ha az egyikre felrakjuk a legerősebb ion tornyot, akkor a másikra már csak a két generációval korábbi lézer tornyot tehetjük fel. A flottáink és tankjaink felszerelését akár útközben is módosíthatjuk, mindig az adott szituációnak legjobban megfelelően. Az ellenséges flottát szétverve gyorsan kicserélhetjük a rakétákat bombákra és azonnal indulhatunk a bolygó ellen, még haza se kell térnünk. Ugyanígy, hazatérés nélkül felszerelhetjük a tankjainkat a legújabb tornyokkal is. Ez mondjuk nem túl realisztikus, de sok időt meg lehet takarítani vele.
A kolóniák menedzselése az a rész, ami első ránézésre a legkevesebb változtatáson esett át. Alaposabban megnézve azért kiderül, hogy ez a rész is bővült néhány hasznos opcióval. Három erőforrással kell gazdálkodnunk: pénzzel, munkásokkal és energiával. Mivel a pénzt a munkásoktól szedjük be, a háromból kettő egymás ellen dolgozik. Az adók csökkentésével megnő a morál és a népszaporulat, de csökken a bevétel. A népesség növekedésével újabb épületekre lesz szükség, ami viszont pénzbe kerül. Arról nem is beszélve, hogy a lakosság igényeinek kielégítése csak egy a megoldandó problémák közül, és sokszor nem is a legfontosabb. Persze a polgárokat ez nem érdekli, ha egyszer akarnak valamit azt előbb-utóbb meg kell kapniuk. A Kra'hen birodalom lakói például az életüket is feláldoznák uralkodójukért, de ha egy bolygón szórakozóhelyet akarnak, akkor arról nem mondanak le. A kolóniák igazgatása nagyon fontos része a játéknak, de nagyobb birodalomnál már rengeteg időnket elviszi. Hasznos újítás, hogy a kevésbé fontos gyarmatok menedzselését rábízhatjuk a számítógépre, aki a beállított kritériumok és prioritások alapján kielégíti a felmerülő igényeket (hú, de szépen mondtam :-)). Nagyon hasznos, hogy ez az opció minden új kolóniánál aktív, így legalább nem kell foglalkoznunk az újonnan meghódított bolygók problémáival. A játék második felében, mikor már nagyobb tömegekben foglaljuk el az ellenséges bolygókat, már az is percekig eltartana, hogy végiglapozzuk az összes kolóniánkat.
A diplomácia számtalan lehetőséget tartogat, megfelelően használva sok problémát elkerülhetünk. Szomszédainkkal köthetünk különböző szerződéseket, akár szövetséget is. Követelhetünk, ajándékozhatunk és cserélhetünk bolygókat, pénzt vagy találmányokat. Innen intézhetjük a hadüzeneteket, fegyverszüneti és békatárgyalásokat is. A megfelelő kapcsolatok kialakítása nagyon időigényes, főleg a normál és nehéz szinteken. A gép által irányított birodalmak viselkedése néha teljesen kiszámíthatatlan és meglepő volt. Fütyülnek arra, hogy mennyivel vagyunk erősebbek náluk. Kaptam már hadüzenetet olyan fajtól, aki három bolygóval és 4 hajóval rendelkezett, miközben nekem ötvennél is több kolóniám volt és két, összesen 130 csatahajóból és 2800 vadászbombázóból álló flottával barangoltam az univerzumban. Igaz, hogy én támadtam meg véletlenül az egyik hajóját, de hiába próbáltam meg diplomáciai úton, ajándékokkal elrendezni a problémát, közölték, hogy az utolsó emberig harcolni fognak. Úgy is lett. Többször előfordult, hogy egy adott fajjal alig találkoztam, egyetlen bolygóját se láttam még soha és a flottáját is csak arra a rövid időre, amíg átrepült a területemen. Teljesen meglepődtem, mikor közölte, hogy nem tűri tovább az inzultálásaimat (?) és hadat üzen. Néhány napon belül menetrendszerűen meg is érkezett a flottája, és eljött a nagy összecsapás. Ha ő volt az erősebb, akkor leverte a flottámat és szép sorban elfoglalta a bolygóimat, Game Over. Ha én nyertem, akkor rövid időn belül megérkezett a békeajánlat "Nem tudom, mivel haragítottalak meg, de legyünk haverok" stílusú szöveggel. Ilyenkor vagy elfogadtam a fegyverszünetet, vagy kitakarítottam a galaxisból.
A lehetőségeink amúgy se rövid listája egy újabb eszközzel bővült, a kémkedéssel. A Shinarik példája mutatja, hogy megfelelően használva komolyabb hadseregek nélkül is érhetünk el jelentős sikereket. A kémkedés számtalan hasznos lehetőséget tartalmaz, ami az információszerzéstől (birodalomról, találmányokról, bolygókról) a lopáson (pénz, találmány) és szabotázson (hajók, épületek) át egészen a politikai manipulációkig (lázadás szítása, vezér meggyilkolása) terjed. Persze az ellenség se riad vissza ezektől a módszerektől, tehát a saját védelmünkről is gondoskodnunk kell (kémelhárítás, kémvadászat). Kémeink idővel fejlődnek és szintet lépnek, ezért nem mindig éri meg a jobb tulajdonságú, de drágább jelentkezőket felvenni. A játék elején néhány gyengébb kémmel indulva és elég pénzt költve a kiképzésükre egész használhatóak lesznek, mire eljön az idejük.
Az Imperium Galactica 2 grafikája kiemelkedő, nem kétséges, hogy ez a legszebb grafikájú kolonizálós űrstratégiai játék a piacon. Az animációk gyönyörűek, a legjobbak, amit játékban valaha is láttam. Látványosak, hosszúak, pergőek és a hangulatuk tökéletes. Egyetlen súlyos hiányosságot találtam velük kapcsolatban: nem lehet őket többször is megnézni (mint pl. a Freespace-ben). Az rendben van, hogy a játék egy adott pillanatához kapcsolódnak, de szívesen megnézném őket később is. Az új 3D-s menük elsőre szokatlanok, de nagyon jól használhatóak. A menük közötti átváltás animációi látványosak, egyszerűen fantasztikus, ahogy a kamera ráközelít egy ütközetre, vagy egy bolygóra. A csillagtérképen és a bolygófelszíneken szabadon mozoghatunk, forgathatunk, állathatjuk a kamera dőlését és fokozatmentesen zoomolhatunk. A csillagtérkép csak kétdimenziós, így könnyebb és áttekinthetőbb az irányítás. A bolygók felszínei változatosak, a változó időjárási effektek (pl. eső, hó) és az égbolt megjelenítése felteszi a koronát az egészre. Az épületeket és felszíni egységeket szinte az összes lehetséges szemszögből megszemlélhetjük. Az új épületek nem csak megjelennek, hanem fokozatosan épülnek fel, elkészülésüket az állványzat leomlása jelzi. Kisebb hiányosság, hogy a különböző fajok épületei nem térnek el egymástól, de így legalább első ránézésre fel tudjuk ismerni a különböző épülettípusokat.
A felszíni és űrcsaták kidolgozása nagyon látványos, bármelyik stratégiai programban megállnák a helyüket, még szimulátorban is. A hajók és járművek gyönyörűek, részletesen kidolgozottak és fajonként eltérőek. A különböző lövedékek, sugarak, rakéták, torpedók csodálatosak. A felrobbanó egységek és épületek láthatóan sérülnek, majd látványosan omlanak össze, vagy robbannak apró darabokra.
A számítógép minden szempontból komoly ellenfélnek számít. A többi birodalom szépen terjeszkedik, fejlődik és erősödik. Több faj használ kémeket. Gyorsan észrevesszük, ha gyenge a kémelhárításunk, mikor váratlanul eltűnik egy kis pénz a kasszából, vagy felrobban pár űrhajónk (persze mindig a legfejlettebbek). A nehézségi szintek jól elkülönülnek, és nem csak az indulásnál. Könnyű szinten a többi faj békésebb, ritkábban támad, gyorsabban köt szövetséget, fejletlenebb és a hadseregük is kisebb. A hadjárat közepe felé a bevétel már elérheti az évi 1-2 milliót is, csak győzzük elkölteni. Normál fokozaton már sokkal komolyabb kihívással kell szembenéznünk, a nehéz fokozatról pedig jobb nem is beszélni. Űrharcnál az ellenséges hajók elég jól manővereznek, az álcázókat használva a legváratlanabb pillanatokban bukkannak fel újabb hajók. Előfordult már, hogy másfélszeres túlerőben voltam, mégis kikaptam. A gép nem szórja szét a hajóit, általában egyetlen nagy flottát használ. Kóborolnak még kolonizáló, terraformáló és kisebb, pár vadászból álló flottái is a térképen, de azok általában nem jelentenek komoly veszélyt. A nagy flottát legyőzve a birodalomnak már gyakorlatilag vége is. Azért nem árt figyelni, amint összeszed pár hajót és tankot azonnal megpróbálja elfoglalni a védtelen bolygóinkat. Mivel rengeteg pénzbe és időbe kerül az összes bolygónkra tankokat, erődöket és űrvédelmi ágyúkat telepíteni, az ellenség mindig talál védtelen bolygókat. Sokat gyorsít a játékon a lerohanás mód bekapcsolása. Ilyenkor nem kell lejátszani azokat az ütközeteket, ahol az egyik oldal legalább ötszörös túlerőben van, a gép kiszámítja a végeredmény és kész.
A felszíni harcnál az MI nem hagyja, hogy az egységeit külön-külön elkapjuk, inkább az erődjei közelébe, vagy valami nyíltabb területre vonja össze a tankjait és ott vár be minket. Az erődöket támadva ügyeljünk arra, hogy egyszerre minél több egységünkkel lőjük. Ne próbáljuk az utcákon megközelíteni, mert gyorsan felmorzsolják az erőinket. Ahol nincs elég nyílt terület a seregeinknek ott romboljunk le pár épületet. A gép nem követi ugyanezt a taktikát, ezért saját erődjeinket lehetőleg rakjuk a kolóniák legsűrűbben beépített területeire. Mivel az utakon egyszerre kevesebb tank férhet hozzá, többszörös túlerő ellen is van esélye. A járművek útvonalkeresése nagyon jó, kikerülik a fákat, sziklákat és az épületek között is szépen elnavigálnak.
A zene és a hangeffektek nagyon jól el lettek találva. Animációk közben a zene tökéletesen illeszkedik a hangulathoz, és játék közben is kellemes, hosszabb játék után se válik unalmassá. Sokat dobnak a hangulaton a változatos és teljesen magyarnyelvű rádióüzenetek.
Számtalan előnye mellett a játéknak azért vannak kisebb hiányosságai is. Már írtam arról, hogy a gép sokszor kiszámíthatatlan a diplomácia területén. Inkább csak zavaró, hogy az írt és a beszélt szöveg néha eltér, főleg az oktató módnál. Komolyabb hibának tartom, hogy a kémműhold kifejlesztése után már nem telepíthetünk normális, fele annyiba kerülő műholdakat, pedig a lakatlan bolygóknál az is tökéletesen megfelelne. Nagyon zavar, hogy az embereket játszva nem tudtam meg, hogy mi lett a négy kristállyal. Amint levertem az utolsó Kra'hem bolygót kaptam egy üzenetet, hogy megnyertem a hadjáratot és a játéknak azonnal vége lett. Visszatöltöttem az utolsó kimentett állást és most mesterségesen életben tartom a Kra'hem-et, hogy megtudjam mi lett, de eddig nem történt semmi.
Az Imperium Galactica 2 egy fantasztikus grafikájú, összetett és nagyon hangulatos program, és mindez 100%-ig magyar nyelven. A játékmenet sokat egyszerűsödött az első rész óta, de még így is elegendő izgalmat és kihívást tartogat mindenkinek, aki szereti a jó kolonizálós űrstratégiai játékokat.