Hál' Istennek Tom Clancy a szorgalmas és nem utolsó sorban jó írók közé tartozik, így természetes, hogy egy sikeres történetet sem intéz el egy részben. Tom egyébként nemcsak a RedStorm Entertainment feje, hanem ő is írta mindkét Rainbow Six történetét. A szereplők, események mind az ő írásából születtek. Egyéb sikersorozatai közé tartozik Jack Ryan, CIA ügynök történetei, melyekből három film is készült: Vadászat a Vörös Októberre, Férfias Játékok és Végveszélyben. A filmeket Philip Noice rendezte, akivel Clancy rendszeresen érthetetlen okok miatt csatározott, de ennek ellenére 3 film készült közös munkájukként. Utóbbi kettőben egyébként Jack Ryant Harrison Ford személyesítette meg. A Rainbow Sixnél ugyan ez a helyzet, a felállás és a szereplők maradtak, csak a történet változott, vagyis folytatódott. Egy játék persze nem csak egy jól kitalált sztoriból áll, fontos a tálalás is. Nyugodtan állítom, hogy a Rogue Spear készítői ezen a téren is nagyot alkottak.
A kerettörténet 2001-ben kezdődik, és a jövőt az író a nem éppen a legszebb képekben festette le. A keleti országok állandóan harcban állnak egymással, terror szövetkezeteik pedig már a nyugati országokra is kiterjedtek. Az akciók helyszínei végig Európában és Ázsiában maradnak. Összesen 19 missziót kell teljesíteni a játék során, melyek története természetesen egy szálon futnak. A játék felépítése tehát maradt, így az eligazítás, a hírszerzők jelentései, a bevetés megtervezése ugyan úgy működik ahogy az előző részben. Végül is az ember elvárja, hogy ami jó, az a folytatásban is maradjon meg és csak a hiányosságokat pótolják. Nos a Rainbow Sixnél ezt a "hiányosságot" talán a grafika jelentette, ez azonban tényleg nagy változásokon esett át a második részben. A játékot egy teljesen új 3D motor hajtja.
No, de visszatérve az küldetések megtervezéséhez, különbséget csak abban lehet észrevenni, hogy megsokszorozódott fegyvereik száma, és új öltözékek is megjelentek. A többi maradt a régi. Először megkapjuk a küldetés leírását, a parancsnok elmondja mondókáját, képeket kapunk a helyszínről és némi információt a terroristák és túszok hollétéről. Ezután végigolvashatjuk hírszerzőink információit a megismert személyekről és helyszínekről. A harmadik lépés előtt a program megkérdezi, hogy akarjuk-e használni az előre elkészített tervet vagy sem. Akit csak a játék akció része érdekli, az itt természetesen igennel válaszol, de a keménymag inkább maga tervezi meg missziója kimenetelét. Egy jó terv egyébként már akár a sikert is jelentheti, épp ezért lehetőségünk van külső szemlélőként is részt venni az akcióban. Ilyenkor kommandósaink pontról pontra végigcsinálják a bevetést, az most vagy sikerül nekik, vagy nem. A katonák kiválasztásánál ügyelnünk kell az egyes személyek tulajdonságaira is. Fontos, hogy a küldetésre csak a legmegfelelőbb embereket vigyük. Értelemszerűen egy olyan bevetésre, ahol lopakodni kell, és feltűnés nélkül kell poloskákat elhelyezni, nem egy kétméteres svéd dromedárt küldünk el. A legtöbb tulajdonság, mint az önkontrol (self-control), agresszió (agression) nagysága abban jelentkezik meg, hogy ha egy nem általunk irányított kommandós két tűz közé kerül, sokkal idegesebben és pontatlanabbul lövöldözik. Az állóképesség (stamina) fontos egy hosszú küldetésnél, és ez nem csak a fáradékonyságát jelenti emberünknek, hanem azt is, hogy hány sérülés kell neki, hogy teljesen használhatatlan legyen. Egy csapatban pedig mindig azt irányítjuk akineg a legnagyobb a vezetői képessége (leadership). A többi tulajdonságok szerint a kommandósok egyébként már előre kategorizálva vannak. Ezek egyébként az adott tulajdonságot jelölő cselekvés sebességben és pontosságban különbözteti meg az embereinket. Az arcképek alatti készenlét csak a későbbiekben jön elő. Innen tudjuk meg, hogy emberünk fáradt-e (fatigued) vagy még mindig lábadozik az előző misszióban elszenvedett sérülésből (wounded, incapacitated), vagy készen áll a bevetésre (ready). Ja, vagy hogy halott (KIA). A következő lépésben felszerelhetjük embereinket. Soha ne vigyünk felesleges felszerelést magunkkal. Ha valahova megint csak észrevétlenül kell behatolni, ne vigyünk elsődleges fegyvert, és ne válasszuk a legnehezebb öltözéket sem. Az utóbbiak egyébként három csoportba vannak osztva felszereltségük tekintetében, és általában két fajta közül választhatunk. Az elsődleges fegyverek között ismét vannak gépkarabélyok, mesterlövész, vadász és géppuskák. Ezek a magukkal vihető töltényszámban külömböznek igazán egymástól mint erősségben. És abban, hogy van-e hozzá hangtompító, vagy sem. A másodlagos fegyvereknél, a pisztolyoknál szintén ez az ábra. Töltényekből kétfélét választhatunk gépfegyvereinkhez, pisztolyunkhoz. Tapasztalataim szerint mindegy, hogy melyiket választjuk. A leírás szerint jobb a fémburkolatú töltény a golyó álló mellény ellen, de a gép úgyis automatikusan fejre céloz. A vadászpuskánál már más a helyzet. A három lőszer közül választhatunk: sörét, hengerpatron és gumilövedék. A sörét ajtók betörésére jó, viszot kevésbé hatásos a távoli ellenfélre. A hengeres patron viszont nem passzol a SPAS 12-be. A gumilövedék pedig csak fogolyszerzésre használható. További felszereléseink közé tartoznak a gránátok, ami lehet villanó vagy repesz gránát. Az első pillanatra megvakítja az ellenséget, illetve minket is, ha közel vagyunk, az utóbbi pedig teljesen demateralizálja. De gránát helyett vihetünk magunkkal dupla lőszert is, vagy válogathatunk a kiegészítő felszerelések közül. A különböző készletek felgyorsítják a rájuk szabott művelet gyorsaságát, mint pl. bombák hatástalanítása, ajtón való behatolás, poloskák elhelyezése stb. Szívverés érzékelő egy jó ügyes találmány, segítségével megtudhatjuk, hogy közvetlen közelünkbe tartózkodik e valaki. Ha viszont egy csapaton belül több ilyen is van, az csak zavart okozhat. A távcső értelemszerűen nélkülözhetetlen lesz a felderítésekhez. A robbanótöltet pedig a gyors behatolást segíti, és likvidálja is a közelben tartózkodókat. Ha egységünket kellő módon feldíszítettük, akár el is menthetjük a kombinációt a harmadik gombbal a bal alsó sarokban. Betölteni a második, resetelni pedig az első gombbal tudunk. A játék kézikönyvében egyébként le van írva néhány ügyes kombináció különböző bevetésekhez. Ha mindez megvan, embereinket legfeljebb négy csoportra oszthatjuk. Ezután pedig következhet a játék legkényesebb része, a támadás megtervezése. Itt csapatainknak útpontokat (waypoint) megadva kell szépen végigvezetni misszió menetét. Érdemeses nem csak annak a csapatnak az útvonalait pontosan kidolgozni, amelyiket nem mi irányítunk, mert előfordulhat, hogy csapatok közt váltogatnunk kell játék közben, és ilyenkor az eredeti egységünk egyhelyben marad. A térképen megjeleníthetjük az ellenség és a túszok lehetséges elhelyezkedését, de nem érdemes erre alapozni a támadást. A képet válthatjuk akár 3Ds nézetbe is, ha valahol nem tudunk kiigazodni a térképen. A küldetés mindig a világos kék téglalapból indul, és innen haladva kell megadunk egységeinknek az útvonalat. Az egyes pontokhoz kapcsolhatunk különféle műveleteket. Ha ajtó elé kerül a pont megadhatjuk, hogy a csapat várjon az indulás parancsra (go-code), vagy egyszerűen behatolhat. Ezt is különböző módon tehetjük meg, vagy berobbantjuk az ajtót (breach door), vagy ajtó hiányában gránátot dobathatunk a terembe (frag room, flashbag room). Parancsba adhatjuk a védekezést (defend) és a fedezést (cover). A snipe parancsot mesterlövészeinknek adhatjuk meg, de csakis indító paranccsal együtt. A csapatnak egyébként meghatározhatjuk sebességét, hogy mennyire gyorsan, vagy észrevétlenül közlekedjen, valamint a harc menetét. Ez lehet támadás, felderítés, kíséret vagy beszivárgás. Az iditó kódok megadása rendkívül fontos dolog, ha szeretnénk, hogy a csapataink mozgása összehangolt legyen. Ha ugyanis egy ilyen pontra ér az egyik csapat, megvárja a parancsot, amit értelem szerűen akkor adunk ki, ha mindenki a megadott helyére került. Aztán vannak még speciális parancsok is, melyek akkor használhatóak, ha a térképen egy kis zöld pont van. Ez jelenthet egy telefont, bombát, és ilyenkor ezek manipulását adhatjuk parancsba. Ha végeztünk érdemes a tervet elmenteni, hátha csak egy kisebb, javítható hiba miatt kell újrakezdeni a küldetést. Ha ez is kész, még utoljára alakíthatunk csapataink elosztásán, és elkezdhetjük az akciót.
A játék grafikája tényleg nagyon szépre sikerült, semmi kivetnivalót nem találtam. Egyes elemek, mint pl. a lehelet, az emberek mozgása pedig annyira élvezetessé teszik a játékot, hogy az ember képtelen mellőle felállni. Ha emberünk megsebesül, húzza maga után sérült lábát. Egyetlen észrevétel talán, hogy a szereplők, miután likvidálták őket, ugyan úgy esnek el egy robbanástól, mint egy lövéstől. A hangok és beszédek szintén nagyot dobnak a hangulaton, főleg mikor egy üzbég terrorista sikeresen nyakon lő, és vigyorogva ordibálja társainak a jó hírt. A fegyverek hangjának van nyomása, és tere. Szinte érezni lehet, mikor lök vissza a puska. Az irányításba is vittek szerencsére néhány újdonságot. Végre tudunk guggolni, és kilesni a falak mögül. Ez ugyan kicsit lassú, de lényegesen gyorsabb mozdulat, mint az oda-vissza oldalazás. Guggolásban is tudunk előre haladni, de ami nagyon tetszett az az, hogy mesterlövészeink, törökülésbe mennek le a nagy puskával, és egy darabig eltart, mire tovább tudnak vánszorogni. A célzás egyébként mehet pontosabban is, tudunk közelíteni, aminek értéke a mesterlövész puskánál értelemszerűen sokkal nagyobb. Célkeresztünk automatikusan rááll az ellenfélre, ha az látótávolságon belül van, ami rettentő nagy segítség. Ez viszont nincs az ELIT fokozatban. Az ablak alsó része szintén nem változott az előző rész óta. Itt láthatjuk a térképet, emberünk arcát, aktív fegyverünket, töltényeink számát, illetve embereink egészségi állapotát. A zöld jelzés a jó, akkor emberünk még ereje teljében van. Ha ez a csík sárga, akkor kisebb sebesülést kapott, ha narancs, akkor mozgásképtelen, de még nem halt meg, ha pedig piros, az a legrosszabb eset. Az U betű lenyomásával, itt alul parancs módosításokat adhatunk embereinknek, illetve csapatainknak. Ezek nagyjából megegyeznek a tervezésnél használt parancsokkal. Indítókódokat pedig a J K L M gombokkal adhatjuk ki, a H gombbal pedig állj parancsot adhatunk ki minden csapatnak. A SPACE gomb lenyomásával tudjuk az ajtókat kinyitni, a különböző poloskákat elhelyezni, illetve felmászni kisebb emelkedőkön. Csapataink között a Page Down és Page Up billentyűkkel tudunk. Külső nézetbe pedig az F1-es billentyűvel tudunk váltani, ha pedig azt akarjuk, hogy a missziót teljes egészében a gép játsza, nyomjuk meg a / gombot.
Ha missziónk során túszokat kell menteni, vigyáznunk kell arra, hogy mennyire észrevétlenül közlekedünk. Egy hirtelen mozdulat elég ahhoz, hogy újra kezdhessük a küldetést. Ha falnak ütközünk a védőmellényünk megcsörrenhet, és vége az egész. A túszokkal egyébként vigyázni kell, mert rendkívül kényes dolog nem csak megmenteni, de megvédeni is őket. Szerencsére sokkal intelligensebbek lettek mint az előző részben. Ha látják, hogy van esély a menekülésre, rögtön a kommandósaink közé vegyülnek, vagy tűzharc közben lehasalnak. Viszont az ellenfeleken is javítottak. Néha az ellenség telefonos összeköttetésben van egymással, és ha netán az egyikük nem válaszol vissza, a túszokat azonnal lelövik, vagy felrobbantják a bombát. A bevetések is jóval változatosabbak. A legtöbb most is túszok kiszabadításáról szól, de ezek között is rettentő nagy az eltérés, a kivitelezhetőség miatt. Van hogy egy repülőn ejtettek túszul néhány embert, és ilyenkor a gépet csapatainknak egy szállítógép árnyékában kell megközelíteni a gépet. A legnehezebb küldetések közé tartoznak a felderítések, és a poloskák elhelyezése. Ilyenkor, semmiféle feltűnést nem szabad keltenünk. A helyszínek szintén rendkívül változatosak. Túszszabadítás a prágai színházban, egy londoni múzeumban, bomba hatástalanítása egy szibériai gyártelepen, kamera elhelyezése egy drogbáró villájában. De a legszebb és leghangulatosabb talán a koszovói kisváros. No, de ha sikeresen végrehajtottuk a feladatokat, megkapjuk az elért eredményeket, megmaradt embereinkről, likvidált ellenfelekről stb. Itt vissza is nézhetjük ügyködésünket, és el is menthetjük azt, ha kellően izgalmasnak találjuk. A program egyébként automatikusan elmenti a legutolsó küldetést. Ezek után ezt a pályát többféle módon újra játszhatjuk. Vagy úgy, hogy az eredeti küldetés szerint, de teljesen egyedül, vagy egyszerűen csak az összes terroristát likvidálnunk kell. Utóbbit elég nehéz megtervezni, ugyanis a terroristák random szerűen, mindig máshol helyezkednek el. Amit tehetünk, hogy minden bejáratnál, megadjuk a frag room parancsot. De a legtöbb esetben úgyis csak mi maradunk életben. A hálózati játék szintén sok opcióval bővült. Egymás elleni játék alapja a sima deathmach, itt Survival. Ugyanezt tehetjük csapatokkal, és szétszórt csapatokkal, ami azt jelenti, hogy a csapattársak különböző pontról indulnak. Érdekes még a Terrorist Hunt amikor a cél, minél több terrorista dekapitálása, az Assasination, amikor a másik csapat tábornokát kell legyalázni. A Save Your Base-ben a csapat a saját bázisán kell hogy hatástalanítson egy bombát, a Double Bluff-nél pedig két túszt kell összeszedni a nyeréshez. Aztán van még a Stronghold, amikor az egyik csapatnak van egy bázisa, amit a másik csapattól kell megvédenie. A Double Stronghold-nál, pedig mindkét csapat rendelkezik egy bázissal. De természetesen játszhatjuk a játékot kooperativban is. A Rouge Spear két Internetes szerveren az MSM Gaming Zone-on és az M-Player-en keresztül is játszható.
Ha pedig valaki még nem játszott az előző résszel, sőt semmiféle akciójátékkal, annak érdemes a gyakorló küldetéseket előbb végigcsinálni a Training menüpont alatt. Itt aztán többféle játékmódban elsajátíthatja az irányítást.
Végiggondolva nem is igen tudok negatívumot mondani a játékról. Egy-két apróság akad csak a megvalósításban, de ezek hanyagolhatóak. Egyszóval tökéletes.