Az utóbbi időben a Revenant a második olyan játék a Darkstone mellet, amely a Diablo 2-re való várakozás gyötrelmeit próbálja megkönnyebbíteni. Ez a Darkstone-nak egész jól sikerült is, sajnos azonban a Revenantnál nem ez a helyzet.
A játék tehát nem más, mint egy izometrikus nézetű akciójáték, stratégiai és szerepjáték elemekkel. Első ránézésre a Revenant készítőinek sikerült megtalálni a Diablo hibáit, és javítani rajtuk, azonban pár perces játék után a játékos azt veszi észre, hogy ez az újítás egy kicsit talán sok. A Diablo nem véletlen volt olyan egyszerű felépítésű és könnyen emészthető. Épp emiatt volt játszható, a Revenant viszont túl van bonyolítva, az egész játékmenet lassú, és a hangulatot is sikerült elrontani.
A játék bevezetőjéből kiderül, hogy a főhős régebbi idők nagy harcosa volt, de egy végzetes baleset miatt elítélték, és a pokolra került. Valószínű, hogy nem is baleset miatt, hanem szándékosan ölte meg nejét, mostanában úgyis a nagyon gonosz emberek a jók. Hősűnk épp saját levében fortyog a pokol mélyén, mikor egy csuklyás illető kiszabadítja láncaiból. Új lehetőséget kap a sorstól, hogy Rambóként felszabadítson egy várost, és kiszabadítsa feltámasztónk lányát. A végcél egyébként emellett egy falu felszabadítása lesz. A feltámasztott új nevet kap, ő lesz Locke, és természetesen nem emlékszik semmire sem előző életéből. A szituáció nem igazán tetszik a főhősnek, amit rettentő bunkón ad elő. Kicsit meglepődtem ezen a ripacs viselkedésen, de sajnos bele kellet nyugodnom, mert a játék összes szereplője rendkívül visszataszító módon beszél egymással. Mindenki lenéz minket, csak azért, mert úgy támasztottak minket fel. "Kösz szépen, segíteni jöttem!" Nálam itt dobta el magát a játék, teljesen elment tőle a kedvem. Pedig ez még csak az apróbb hibák közé tartozik.
A játék legnagyobb problémása hogy a helyszíneket teljesen feleslegesen nyújtották meg, hihetetlenül nagy terepeket kell bejárnunk mire találunk valamit. Maga a vár, ahol ébredünk, több szintből, és óriási terekből áll. A fő helyszínek a várban egyébként egy portál, a trónterem, a börtön és a kijárat. De mire egyik helyszínből a másikba átérünk, a kezünk teljesen elfárad a gombok nyomogatásába. A váron kívül van Misthaven városa, ami három szintből áll, és ismét irdatlan nagyságúra sikeredett. Az első szinten található maga a kastély és Jong háza, akinél küzdeni tanulhatunk. Erre majd később még visszatérek. A második szinten gyógyító és varázs cuccokat vásárolhatunk valamint itt található a könyvtár és a fegyverkovács. Az alsó szinten tudunk páncélt magunkhoz venni, valamint itt van a vendéglő és a fő kapu. Nem értem például, hogy ezeken kívül miért van még annyi felesleges ház, mert egyébként mindenhova be lehet menni. De legalább ne töltögetne annyit, ha új helyszínre kerülünk. És nem értem azt se, miért kellett a fegyver- és a páncél árust kettévenni. A könyvtár megint egy unalmas hely, hatszáz könyvet lehet elolvasni a város történetéről, az ellenséges hordákról, és megannyi felesleges dologról.
Mielőtt még rátérnék a játék fényesebb oldalára, megemlíteném a pocsék irányítást. Nos a készítőknek sikerült itt is túlbonyolítani a dolgokat. Nem azzal van a gond, hogy egeret és billentyűzetet egyaránt kel használni, hanem az, ahogyan az egeret kell használni. Nem elég csupán kattintani, folyamatosan nyomni kell a bal egérgombot a közlekedéshez. Ha valami használható, vagy felvehető dolog van a közelben, akkor a kurzor átváltozik. Ja, természetesen lehet billentyűzetről is mozgatni emberünket. de az öngyilkosság. Amúgy is rengeteg gombot kell nyomkodni a küzdelmeknél a különböző kombókhoz. A mozgáskombinációkat egyébként Jongnál sajátíthatjuk el. Kezdetben nem sokra vagyunk képesek. Tudásunkat úgy tudjuk gyarapítani, ha minél több rondaságot ölünk meg. Ilyenkör növekszik a tapasztalat pontjaink száma, akárcsak a Diablo-ban. Ha fegyver a kezünkben van, két csík jelenik meg a képernyő jobb felső sarkéban. Az egyik életerőnket a másik pedig fáradtságunkat mutatja. Futni és a bonyolultabb ütéseket csak akkor tudjuk véghez vinni ha az utóbbi csík, jóval túl van a felénél. Egyébként a tapasztalataink növekedésével sokkal később is fogunk fáradni. Persze nem csak fegyverekkel vehetjük fel a harcot, hanem különböző varázslatokkal is. Ezeket a nálunk lévő talizmánok különféle kombinációival csalhatunk elő. Még nem említettem a kezelő ablakot. Itt tudjuk Locke-ot "felöltöztetni", rendezkedni a holmijaink között, és a varázslatokhoz a talizmánokat variálni. A játék ezzel a részével tulajdonképpen nincs gond.
A kezdetek elég nehezek lesznek, már csak azért is mert el kell sajátítani az irányítást. Ezen kívül az a tudás és felszerelés, amivel kezdetben rendelkezünk, édes kevés. Ha harc közben megszorulnánk, inkább fussunk el a hősködés helyett. Számos helyen lesznek portálok, amik a kastélyba varázsolnak minket. Ez egy kicsit megint idegesítő, hogy utána ismét bevándorolhatjuk az egész falut.
A játék grafikájában nagy hibák nincsenek, néha bevillannak oda nem illő fényeffektusok, és talán egy kicsit túl színesre sikerült a környezet. De megint csak a készítők túlbonyolításából ered, hogy nem egyértelmű, hogy mi használható tárgy és mi nem. Rengeteg olyan tárgy pl. fegyverek, sisakok vannak elszórva a városban amelyre azt hinné az ember, hogy végre talál valamit, s közben csak dísznek van odatéve. Leszámítva az otromba beszédstílust a program hangzásvilágával is meg vagyok elégedve.
Kár azokért az otromba hibákért, a Revenant felépítése szempontjából jó játék is lehetne. Főleg ha beleszámoljuk a hálózati játék lehetőségét, és a karakterünk elmenthetőségét. De sajnos túlsúlyban vannak ronda dolgok a jó lehetőségekkel szemben.
