A Septerra Core egy japán stílusú RPG, azaz szerepjáték. A játék a címmel megegyező nevű helyen Septerra Core világán játszódik, ahol 7 lebegő kontinens forog egy biomechanikus gerinc (a Core) körül. Minden 100 évben egyszer a kontinensek állása beengedi a fényt a magba, ami elérhetővé teszi az itt elrejtett kincset: Kingdom of Heaven (A Menny Királysága). Ehhez azonban a Teremtő által teremtett, de később Marduk által elrejtett kulcsokra is szükség van. A legenda szerint Marduk azt mondta, hogy valamelyik utódja fogja megtalálni a kulcsokat és kiszabadítani a titkot. A legfelső szint lakói, a Kiválasztottak megtalálták a kulcsokat és Marduk egyik utódja, Lord Doskias kész arra, hogy megszerezze a kincset. Az egyetlen bökkenő, hogy még nincs itt az ideje az "Együtállásnak", amikor bejut a a fény a magba. Doskiast ez nem zavarja, és készen áll arra, hogy ezt ő maga idézze elő, tekintet nélkül a kontinensek lakóira. A főhős Maya a 2. héjon él, ahol az emberek a Kiválasztottak által ledobott hulladékból tartják fenn magukat. Maya véletlenül szerez tudomást Doskias tervéről és miután kiderül, hogy szülei halálát is ő okozta, elhatározza, hogy végére jár a dolgoknak. Talán ennyiből is kiderül, hogy a történet rendkívül érdekes, komplex és hosszú, sok szereplővel.
A játék során egy hármas csoportot irányíthatunk, amelyeket egy nagyobb csapatból választhatunk ki (ha már több ember van a csapatban, mint három). Csapatunk mindig a helyi kocsmában vár minket, ahova visszatérve cserélgethetjük az embereinket. Egyes karakterek csak rövidebb időre csatlakoznak hozzánk. A játék egy szépen megrajzolt játéktéren játszódik, kár, hogy ezek az emberek méretéhez viszonyítva elég kicsik. A csoportot együtt tudjuk irányítani, embereink szerteszét küldözgetésére nincs mód. Csata akkor alakul ki, ha ellenséges lényeket közelítünk meg (milyen szokatlan!), legtöbb helyen ezt kénytelenek vagyunk megtenni, mert az említett lények eltorlaszolják az utat.
Csatában az embereink előre meghatározott helyekre ugranak, mozgásra nincs lehetőség. Míg a kalandozás teljesen valós idejű, addig a csata gyakorlatilag lépésekre osztott. Az idő múlásával karaktereink akció csíkja töltődik, akkor léphetünk, ha ez elérte a csík 1 vagy 2 harmadát illetve, ha a csík betelt. Minél tovább várunk annál erősebb támadást tudunk végrehajtani. A támadáson kívül tudunk még gyógyítani vagy varázsolni. Sajnos a csata menete eléggé lassú, az animációkat mindig ki kell várnunk, egy idő után ez rendkívül unalmas. A játék csak akkor ér véget Game Over felirattal, ha az összes emberünk meghal, különben a csata után mindenki feltámad.
A fegyverzetet nem variálhatjuk igazán szabadon, minden karakter csak egy elsődleges fegyverrel (ami nem cserélhető csak fejleszthető) és maximum 3 másodlagossal rendelkezhet. Ez eléggé limitált a konkurenciához viszonyítva, de engem nem zavart. Egy igazi RPG-ből a varázslatok sem hiányozhatnak, ehhez kártyákat kell begyűjtenünk, ezután a csapaton belül bárki használhatja őket. Érdekesség, hogy a kártyákat kombinálni is lehet, ha több karakterrel aktiválunk többféle kártyát. Az igazán erős varázslatokat csak így tudjuk előidézni.
A játék szinte teljesen lineáris, szabadon barangolni (Baldur's Gate módra) nem nagyon lehet. A fő lényeg a történet, ezért erősek a kalandelemek beszélgetés és rejtvények formájában. A beszélgetéseknél egyáltalán nem mindegy, hogy melyik emberünk beszél, így a társaság összeállítása sem mindegy. A rejtvényekre elég könnyű rájönni az utalásokból, de sokszor a szükséges tárgy megtalálása már nehezebb feladat.
A grafika fix 640x480, a játékteret a szokásos izometrikus ábrázolásban láthatjuk. A karakterek mozgása nincs valami szépen megrajzolva, a grafika egyébként elég jó a korlátozott felbontás ellenére. A karakterek hangja teljesen rendben van, az effektek és a háttérzajok is egész jók. A zene viszont japán szinti vacak, szerencsére ki lehet kapcsolni.
A helyszínek elég egzotikusak, nem a megszokott RPG felhozatal, köszönhetően a fantasy/sci-fi témának. Járhatunk lepusztult városokban, lezuhant űrhajóban, fantasztikus erdőben, városok csatornahálózatában. Egy idő után szabadon mozoghatunk a héjak között is, ez kicsit csökkenti azt az érzést, hogy korlátozva vagyunk szabadságunkban, de továbbra is csak egy megadott helyre van értelme elmenni.
A Septerra Core egy egész jó kis RPG, ha a csaták nem lennének annyira unalmasak, akkor nagyon tetszett volna. A történet nagyon eredeti, a játék hosszú és kalandos. RPG és kaland híveknek melegen ajánlom, ha meg tudnak barátkozni a japán stílussal és a lineáris játékmenettel.
