A Codemasters leginkább ismert programjai nagy valószínűséggel a rally- és túraautó-szimulátorok. Ki ne hallott volna a Colin McRae Rallyról, vagy a TOCA-ról. Legújabb játékuk ez utóbbinak a folytatása, a brit túraautó-versenynek, a BTCC-nek szimulációja, az 1998-as szezon versenyeivel.
A túraautók versenyében körpályákon, szériaautók versenyváltozatai között folyik a verseny, így találkozhatunk a Ford Mondeóval, a Volvo S40-nel, a Renault Lagunával, no és persze Angliáról lévén szó, a hazai gyártású Vauxhall Vectrával is. Az autók maximális sebessége - a kiegyenlített verseny érdekében mindegyiké - 295 km/h körül van. A TOCA 2 a legapróbb részletekig hűen adja vissza ezeknek az autóknak az összecsapásait, a versenyek ugyanis például a valósághoz hasonlóan repülőrajtos időmérő edzéssel kezdődnek, ráadásul pedig mindegyik pályán kétféle versenyt kell futnunk: az egyik a hagyományos gyorsasági verseny, a másikban viszont kicsit többet kell taktikázni, ugyanis egyszer kötelező kiállnunk a boxba. A versenyek mellett pedig egy külön futam is található, melyben mindenki teljesen azonos autót kap, így valóban az dönti el a győzelmet, hogy ki az ügyesebb.
Maga a szimulátor általánosságban nézve szép lett. Igazság szerint nem az a "hú de nagyon szép", de mivel a készítők inkább a realisztikusságot részesítették előnyben, ez talán megbocsátható. A grafikán ez annyiban látszik, hogy a pálya mentén található nézők, tereptárgyak és egyebek mintázata meglehetősen csúnya, és a pilótafülke textúrái se nevezhetők éppen tökéletesnek. Kárpótol viszont a tényleg kifinomult életszerűség. A versenyek előtt autónknak számos paramétereit állíthatjuk, a felfüggesztéstől kezdve a fékeken és keréktípusokon keresztül a váltó adatain mind módosíthatunk. Ötféle nézet közül választhatunk: a legjobb talán a pilóta szemszögéből nézni az eseményeket, de választhatjuk az autó belsejében, középen lévő, a motorháztetőn vagy a lökhárítón lévő kamerát, vagy a két külső nézet valamelyikét. Az autó belsejéből szemlélődve akár jobbra-balra forgolódhatunk, ha kíváncsiak vagyunk a többiekre.
Versenytípusból is többféle van. A bajnokság tizenhárom pályán keresztül tart, minden győzelemért pontot kapunk (pontosabban az első tíz helyezett kap pontot). A végén aztán a legtöbb pontot elérő versenyző kapja meg a kupát. Mindegyik pályán két verseny van, ezeken összesen minimum 15 pontot kell elérnünk ahhoz, hogy folytathassuk a következő helyszínen a versenysorozatot. Választhatunk kétszemélyes bajnokságot is, ilyenkor egy csapatba kerülünk, és az összpontszámunk alapján dől el, hogy továbbjutunk-e. A cél ilyenkor a konstruktőrök versenyének megnyerése (egy-egy csapatban ugyanis azonos autók vannak, csakúgy, mint a Forma 1-ben). A 15 helyett ketten 27 pont elérése szükséges a továbbjutáshoz minden helyszínen.
A challenge mód egy normál checkpoint versenyt takar, melyben a cél, hogy a rendelkezésre álló időn belül elérjük a következő ellenőrzőpontot, ahol aztán meghosszabbítják időnket. A három nehézségi fokozathoz különböző pályák tartoznak.
A Support Car Championship a korábban említett külön verseny, melyben azonos autókkal versenyezhetünk. Kezdetben két autó (Ford Fiesta és Van Diemen Formula Ford) közül választhatunk, azonban ahogy egyre több pontot gyűjtünk az ilyen versenyek alatt, úgy válnak szabaddá a jobb autók (a Lister Stormtól a Jaguar XJ220-ig).
Versenyezhetünk még gyakorlásképpen egy szabadon választott pályán, mások ellen, vagy csak egyszerűen időmérő edzésként. Hálózaton (LAN, modem, internet) is játszhatunk mások ellen. Végül pedig lehetőség van autónk tesztelésére egy külön pályán, melynek elkülönített részei a különböző manőverek gyakorlására szolgálnak, mint például a különböző ívű kanyarok bevételének megtanulására.
Ma már nem ritkaság az osztottképernyős mód az autóversenyekben, így a TOCA 2-t is lehet maximum négyen játszani egy gépen. A játék sebessége sem lassult ilyenkor, teljesen élvezhető maradt a grafika és a sebesség is.
Az irányítás a realisztikusságból adódóan igen nehéz, főleg azoknak, akik az arcade versenyekhez szoktak hozzá. Nem ritka a kicsúszás, megpördülés, emiatt érdemes inkább óvatosabban vezetni. A valódi verseny szabályait itt is szigorúan betartatják, így ha látszólag szándékosan megyünk bele valakibe, akkor büntetést kapunk, ami pontjainkon fog meglátszódni. Az autók egyébként - sok más játékkal ellentétben - itt nem sérthetetlenek, betörhet a szélvédőnk, behorpadhat az autó oldala, stb. Kicsit furcsa volt, hogy a joysticket nem kezelte analógként a játék, bármennyire is annak állítottam be, ez remélhetőleg csak a tesztelésre kapott verzió hibája, jelezték ugyanis, hogy még van benne pár bug. A force feedback effekteket viszont jól kezelte a program, érezni lehetett, ha lementünk a fűre, vagy nekiütköztünk valakinek.
Nagyon jók a játék belső nézetei, mert látjuk a pilótát, ahogy tekeri a kormányt, vagy amint vált (igaz, a karjának modellezése elég gyengére sikeredett), és láthatjuk a visszapillantó-tükröket is. A kicsit gyengén kinéző eső ellen használja versenyzőnk az ablaktörlőt, ami nem árt, mert néha kosz csapódik fel a szélvédőre. Rondán néz ki még a repedt vagy törött ablak.
A menüben található egy információs pont is, ahol megtekinthetjük a szezon versenyzőinek főbb adatait, valamint a pályákat. Míg az előbbinek nincs sok jelentősége, az utóbbi már több hasznot nyújthat, hiszen minden pálya kanyarjairól említést tesznek, röviden ecsetelve, hogy hogyan is érdemes azokat bevenni, hol kell elkezdeni fékezni, lassítani.
A TOCA 2 egy valóban élethű, de grafikailag kicsit talán gyengébb játék lett, így inkább a túraautók iránt érdeklődők, valamint a realisztikusságot díjazó játékosok fogják szeretni. Ha valaki inkább száguldozásra vágyik, akkor jobb, ha másik programot keres.