Star Wars: Episode I: The Phantom Menace

Itt a van zene, itt a játék, csak a film nincs még idehaza hivatalosan, amiről is ez az egész hisztéria szól. Rövid ideig talán ezzel a kevéssel is átvészelhetjük, amíg nagyvásznon meg nem tudjuk nézni az istenített filmet. Sokat vitatkoznak róla, hogy méltó folytatása-e, vagyis előzménye a Csillagok Háborúja trilógiának. Egy biztos, rossz nem lehet a film, ha ilyen szép játékot adtak ki róla.

A filmmel azonos címet viselő kis program hűen tükrözi az első epizód hangulatát és pontosan követi annak cselekményét. Úgyhogy azok a rajongók, akik a magyarországi bemutató ellőtt még csak hallani sem akarnak részleteket a filmről, vegyék meg a játékot és felejtsék el egy ideig. A történet azzal kezdődik, hogy két jedi lovag, név szerint Obi-Wan Kenobi és Gui-Gon Jinn a Kereskedelmi Föderáció fogságába estek, akik blokád alatt tartják a békés Naboo bolygót. A 13 pályából áll, melyek felépítése könnyen áttekinthető. A Phantom Menace tulajdonképpen egy külső nézetes akciójáték, de a program számos más stílust is magával hordoz. Sok ügyességi és logikai feladattal kerülünk majd szembe, ahol a legtöbbször idegesítő ugrálásokat kell végrehajtanunk. Egy-egy akciórésznél érdemes lesz kicsit elgondolkozni, és némi stratégiát vinni a harcba. Nem csak az olyan kézi fegyverek állnak majd rendelkezésre, mint a lézerkard, lézer puska, hő detonátor (a szokásosnál nagyobb hatótérrel és erővel rendelkezik!), energia labdák stb., hanem néha az ellenség lézerágyúit vehetjük kezelésbe. Az akció után azonban a kaland kapja a legnagyobb szerepet a játékban.

Az első pálya tehát arról szól, ahogy két hősünk megmenekül az űrállomásról. A föderáció gépein keresztül jutnak el Naboo erdeibe, ahol egy furcsa lénnyel akad össze sorsunk. Ő Jar Jar Binks, aki éppen saját fajtája elől menekül. Az erdős pálya hangulata lenyűgöző. Szabadon mászkálnak a dzsungel különleges állatai, és sajnos a szövetség droidjai is. Jar Jar az, aki visszavezet minket Qui-Gonhoz, majd a harmadik pályán víz alatti városával ismerkedhetünk meg. Minden pálya közt vannak átvezető képsorok, melyek stílusa inkább a játék stílusát követi, mint hogy filmszerű. Mikor a két jedi és Jar Jar a víz alatt megközelítik Otoh Gungát, kifejezetten szépre sikerült. Ez a pálya egyébként grafikailag csillagos ötös. A filmben keveset mutatnak ebből a városkából, itt viszont jól megismerkedhetünk működésével. A két hős segítséget kért jönni ide a Gungák vezérétől, akinek azonban első dolga Jar Jar elfogatása volt. A küldetés lényege tehát Jar Jar kiszabadítása, Qui-Gon addig egy kis jedi trükkel segítséget kér. Innen egy kis vízi járművel utazunk tovább a fővárosba, Theedbe, amit már szinte teljesen megkaparintott magának a föderáció. Az egész várost a droidok uralják. A cél adott: megtalálni és megmenteni a királynőt. A várost alig pár köztársasági katona tartja még fenn, akiknek érdemes lesz segíteni. Miután kijuttattuk őfelségét - ami egyébként elég borzadalmas munka, hisz egy egész pályán át egy nőtől függ a sorsunk - a Tatooinon kell kényszerleszállást végrehajtani hőseinknek. Nos ez az a pálya, ami talán a legszebbre sikerült. Kezdetkor le kell zúznunk pár buckalakót, majd kis séta után eljutunk Mos Espába, ami Mos Eisleyhez hasonló település. A városka hangulata fenomenális lett. Az utcákon végig nagy nyüzsgés, az univerzum legkülönfélébb figuráival találkozhatunk. Szinte mindenkivel tudunk beszélni. Akivel nem azok általában bunkó módon ráznak le minket. Ebben a városban fogunk megismerkedni Wattoval, kinek rabszolgasága alatt van az ifjú Anakin Skywalker. Sajnos pénzünk nincsen alkatrészre a sérült űrhajóhoz. Kénytelenek leszünk elmenni a Pod Racer nevezetű száguldós versenyre, és fogadást kötni régi jó ismerősünkkel, Jabbával. Anakinban Qui-Gon Jinn felfedezi az Erő nagyságát, mindent meg tesz azért, hogy felszabadíthassa, és magával vihesse. Természetesen ez sikerül, miután Anakin megnyeri a versenyt, így Qui-Gon a fogadást. Azonban még mielőtt hőseink elindulhatnának, Qiu-Gonnak meg kell vívnia Darth Maullal, a sötét jedivel. És ez nem az utolsó találkozás lesz. Coruscant egy bolygó nagyságú város, tele felhőkarcolókkal és űrállomásokkal. Túl sok dolgot nem akarok elmondani, mert sem a játék, sem a film nem lesz olyan izgalmas. Itt minden pálya tartogat olyan mellékküldetéseket, amitől csak még érdekesebb a játékmenet és kiegészíti a film történetét. Nos az utolsó két pályán újra a Naboora utazunk, csak most sokkal nagyobb a tét Egy egész várost kell visszafoglalni, és elfogni a föderáció vezetőit, akik már otthonosan berendezkedtek a palotába. A játék végén pedig animáció formájában izgulhatjuk végig a két jedi küzdelmét a gonosz Sith lovaggal. Röviden ennyi a története az első epizódnak, bár sok kulcsfontosságú részletet hagytam ki szándékosan.

A sztori tehát izgalmas és változatos. A játék grafikája ugyancsak kiemelkedő, pláne ha bele számítjuk azt is, hogy Phantom Menace játékról nem igen esett szó mostanában, ahogy PodRacerről sem. A LucasArts szinte titokban készítette el a film forgatásával párhuzamosan ezeket a játékokat. Félrerakták régebbi projektjeiket, mint a Force Commander vagy az Indiana Jones, és még a lehető legjobbkor, az ősbemutató után közvetlenül ki tudták adni őket. Visszatérve a Phantom Menace grafikájára, a látványhoz természetesen 3D kártya szükséges, ami ma már nélkülözhetetlen háztartási kellék. Ugyan még mindig nincsenek görbe szegmensek, ami leginkább a fénykard mozgásán látszik, de még mindig nagyon szép. A textúrák élethűek, még azt is megkockáztatom kijelenteni, hogy itt a legszebb a sprite-okból álló növényzet, amit valaha láttam. De a legfelemelőbb látvány mégis csak a fénykard és a különböző robbanások, fény effektusok. A lézerkard fénye szépen rávetül minden objektumra, az ütésektől nyomot hagy a falakon, az élőlényekről már ne is beszéljünk. A lézerpuskák lövése elsőre furcsa lehet, hiszen elég lassúak, de ez csak a jól játszhatóság miatt van. Karaktereink kinézete és mozgása igazi élmény. Főleg mikor a jedi lovagokkal harc közben egyszerre használjuk az erőt és a lézerkardot. A kard suhogatására több mint 5 különböző fázisú mozgás van. A nem játszható karakterek szintén szépen kidolgozottak. Az átvezető képsorok minőségéről már írtam, ide ilyen animációkra volt szükség. Ettől kerek a történet. A játék zenéje nem audio track-ről fut, hanem hanghullám formátumban és folyamatosan követi a cselekmény hangulatát. A fegyverek hangjai a szokásos briliáns minőségűek. A karakterek párbeszédeivel ugyancsak nincs gond, a filmből egyébként egyedül Jake Lloyd hangja, azaz Anakin megtestesítője lehet ismerős. Ja, és R2-D2 füttyögése :-) Nos, mivel nem az összes pályán irányíthatjuk a jedi lovagok egyikét, ezért nem mindig lesz kéznél lézerkard sem. Ilyenkor sajnos kénytelenek vagyunk kard nélkül védekezni, s csak lőfegyvereket használni. Természetesen az erő sincs ebben az esetben velünk. De ez a probléma csak Panaka kapitány és Amidala királynő esetében merül fel. Nagyrészt Obi-Want és Qui-Gont kell irányítani. Több esetben kísérnek majd el minket a többiek, de hacsak nem a menekítésről van szó, nincsenek a terhünkre. Ellenségeink általában droidok, minden mennyiségen és minőségben. A leg kegyetlenebbek a destroyer droidok. Nemcsak erős páncélzattal és védőpajzzsal rendelkeznek, de lövésük is halálos lehet. Ilyenek láttán érdemes menekülni, vagy valami értelmesebbet kitalálni a közelharcnál. Mos Espában szintén ránk támad majd néhány fura alak, egyik másikat az erő használatával el tudjuk téríteni szándékaitól, sőt még bocsánatot is kérnek tőlünk. Az Erővel kapcsolatban annyit, hogy az emberek esetében az eltolás halálos is lehet, szeretteink közelébe ne sűrűn használjuk. Ez egyébként plusz kijelzőt kapott, ahol láthatjuk erőnk visszatöltését. Egyébként érdemes minden pályán a lehető legalaposabban körülnézni, mindent megnyomni, és mindenhová bemenni. Nem csak az érdekesség miatt, hanem néha ez segít a gyorsabb továbbjutáshoz. A pályák egyébként kellemesen nehezek, vagyis egy kis akaraterővel könnyedén játszható. Ráadásul menteni akárhol tudunk.

A játék tehát tökéletes lenne, ha az irányítás jobban ki lenne dolgozva. Az egér mozgásának érzékenységét nem lehet beállítani, a jobbra-balra oldalazáshoz nincsen külön gomb és nincs automatikus futás. Amúgy is nehezen megszokhatóak a külső nézetes játékok. A program kezdőmenüje szép, a Behind the Magicre hasonló gombokat találunk szép hosszú animációkkal. A játék közben azonban igencsak idétlen gombokat vagyunk kénytelen használni. Sajnos ezt a rossz poént használták a készítők a Rouge Squadronnál is. A multiplayer funkció kimaradt a játékból, mínusz még egy pont.

Bár a végére hagytam a cikknek ezeket a negatívumokat, remélem senkit nem ijesztettem el a programtól. Érdemes kipróbálnia mindenkinek, rajongóknak pedig kötelező, mert tényleg egy az egyben a mozi interaktív változata. Tehát csak előre és... az Erő legyen Veletek!