Az Amerikában Omikron: The Nomad Soul néven emlegetett játék végre nálunk is megjelent. A program különlegessége több dologban rejlik. Az első, hogy a játék zenéje David Bowie és Reeves Gabrels nevéhez fűződik. A második tényező, hogy a készítők egy teljesen új hangulatot teremtettek a játék újszerű stílusával és világával. Nem is igazán lehet a programot besorolni. Alapjába véve egy külső nézetes kalandjáték, de ha a szituáció úgy kívánja, stílust vált a játék.
Az intróban betekintést nyerünk egy kicsit az újvilágba, de a játék szempontjából semmi használhatót nem tudunk meg belőle. Az animáció maga elég szépre sikerült, ha a nagy átlagot nézzük. Helyenként kimondottan jók a szereplők mozgásai, és nagyon eltalálták a havas táj atmoszféráját. Bár a Blizzard színvonalát még nekik sem sikerült megütni. Na, de hogy ha már a külalakról van szó, a játék menüje egy kicsit talán túl designos lett. Ez az omikron betűtípus (ami egyébként feltelepíthető, számtalan háttérképpel együtt) néhol igencsak olvashatatlan. Mondjuk a menünél még ki lehet következtetni, mert minden játéknál nagyjából ugyan az, de sajnos a játék során elég sűrűn fog előkerülni Háború és béke hosszúságú szövegeknél. Gyakran emiatt bukik el a küldetés, hogy valamit rosszul, vagy egyáltalán nem tudunk elolvasni. Visszaugorva a menühöz, az opciókon belül a billentyűzet kiosztásnál láthatjuk, hogy összesen 4 fajta irányítása van a játéknak. Alapban külső nézetben látjuk hősünket, de lesznek lövöldözős részek, ilyenkor saját szemszögből látjuk a képet, a pedig verekedésnél beállíthatunk hátsó nézetet illetve oldalsó nézetet. Mivel az irányítás is más lesz, ugyanarra a billentyűre is konfigurálhatunk, amire már beállítottunk valamit egy másik játékmódban. Normál irányításnál megvan minden alapmozgás, bár egy kicsit furcsa, hogy a futáshoz külön billentyű van. És sajnos nem lehet egérrel körbenézni, csak saját szemszöges üzemmódban. Lövöldözésnél úgy működik a dolog, mint a legtöbb akciójátékban, a verekedésnél pedig egyes billentyű konfigurációkkal, speciális mozgásokat csalhatunk elő. Az úszáshoz egyelőre nem értem miért kellett külön irányítás.
A program teljesen belevonja a játékost a történetbe. Új játék indításakor, megjelenik egy térkapu, melyen keresztül egy fickó ugrik elénk. Elmondja, hogy ő egy másik, de a milyenkel párhuzamosan létező világból jött, és, hogy csak mi segíthetünk rajta. Enterrel helyeseljünk neki. Ekkor azt mondja, hogy át kell hívnia a lelkünket az ő testébe, és a pali elkezd erőlködni. Sikeres lélekvándorlás után még beszél hozzánk egy kicsit. Majd visszaugrik, vagyis visszaugrunk a portálba. Megérkezésünkkor még nem mi irányítjuk a főhőst. Először előjön egy sötét sarokból valami lény "már vártam rád" dumával, de aztán hirtelen eltűnik. Aranyos, hogy a segítségünkre érkező robot, bejelenti, hogy mi egy utcai incidens áldozatai vagyunk és menjünk haza. Kedves. No de miután feltápászkodtunk, kezünkbe vehetjük az irányítást. Az első dolog, amivel találkozunk az a mágikus gyűrű. Ebből az a jó, ha minél több van. Ezekkel tudunk ugyanis menteni, illetve tanácsot kérni a nagyobb testvéreinél. Bizonyos pontokon pl. irodában, lakásban találhatunk ilyen mentésre szolgáló gyűrűt. Mágikus gyűrűkért egyébként érdemes szórakozóhelyekbe, üzletekbe benézni. Bárpultokon, WC kagylóban számtalan esetben találhatunk ilyen gyűrűket. Egy kicsit talán messzire kalandoztam.
A világ, ahol játszódik, egy kicsit előbbre van technikailag a mienknél. Futurisztikus betonépületek közt anti-gravitációs járművek cikáznak. A házak tövében rengeteg üzlet várja a vevőket. Az utcák telis tele vannak jelzőtáblákkal és reklámokkal. A kerületeket, vagy városrészeket hatalmas kapuval választják el. És ahogy azt ma egy játéktól elvárhatjuk, változnak a napszakok. És nem csak nappalból és estéből áll az egész. Ha egy épületben hosszabb időt töltünk, mire kijövünk, már szürkület van. Sőt vannak olyan helyek ami csak este van nyitva. A játék igazi főcíme egyébként még csak most kezdődik, David Bowie Omikron című számával. Az egész játékra egyébként jellemző lesz ez a filmes hangulat. Párbeszédeknél például a kamera nem egy pontból mutatja a szereplőket, hanem folyamatosan változnak a plánok. Ettől, a játékmódoktól és az egyes Bowie betétdaloktól aztán az ember úgy érezheti magát, mintha csak egy interaktív mozit nézne. Igaz a megjelenés egy kicsit ront a hangulaton. Sajnos az árnyékokat nem kezeli valami jól a program. Nagyon éles a választék. És a szereplők mozgása sem lett a legszebb. Az ugrás, futás túl merev lett. Egyedül a táncos nénik és Bowie mozgása kivétel ez alól. Igen kérem szépen, Bowie is feltűnik egyszer kétszer bárénekes és más furcsa szerepben. De ebben a világban mindenki úgy néz ki, mint a mi Bowie-nk. A legtöbb ember merész öltözéket és arcfestést hord. A játék grafikájában talán pont ez, illetve az egyéb textúrázások a legszebbek, és persze a levegőperspektíva megjelenítése.
A főcím után végre ki kéne deríteni, hogy kik is vagyunk valójában, és hogy mi mire való. Lelövöm a poént, egy rendőr, Kay'l bőrébe bújtunk, akit mindenki halottnak hitt miután 2 hete eltűntünk egy nyomozás során. A legnagyobb segítséget az ún. Snake jelenti, ami a jobb karunkon található műszert jeleni. Ez tárol minden információt rólunk, és minden használati tárgyunkat. Az inventory tulajdonképpen egy virtuális tér jelen esetben. A tárolható tárgyak száma véges ugyan a Snake-ben, de a pillanatnyilag nem használt tárgyakat fel is tudjuk tölteni a Multiplanbe, amiket minden helyen megtalálhatunk a falakon. Itt bármennyi dolog elfér, és akármikor letölthetjük dolgainkat. Sőt itt analizálni is tudjuk őket. A Snake egyébként külön jelzi mágikus gyűrűink számát, illetve anyagi állapotunkat, amit a Seteks jelent. Itt egyébként lekérhető a város térképe is. A Snake másik nagy előnye, hogy innen tudunk Slidereket, vagyis ingyenes taxit hívni. Listából válogathatunk az ismert helyekből, ilyenkor megérkezik a jármű és beszállás után egyből a kiválasztott helyre visz, de akár mi is irányíthatjuk a járművet, ha csak simán hívunk egy Slidert. A Snake tartalmaz egy Memory-t is, ahova a fontosabb beszédek illetve a tanácsok kerülnek megőrzésre. Fontos rendszeresen ellenőrizni egészségi állapotunkat is, melyen segélycsomagokkal illetve élelmiszerekkel javíthatunk. Ezért vannak ügye a gyorsétkezdék, boltok és automaták. Ugyan itt megnézhetjük karakterünk fejlettségét is harcművészetekben, mana szintünket és még sok minden más tulajdonságot. Ezeken rengeteg gyakorlással és tapasztalatszerzéssel javíthatunk. Erre a célra egyébként vannak különböző kiképző centrumok is a városban, illetve Kay'l otthonában. Kilépni illetve az opciókat szintén a Snake-ben tudjuk előhívni.
Első állomásunk mindenképp az otthon lesz. Itt találkozhatunk a lifttel, ami megint egy műfaj a játékban. A lakásban aztán előtörnek emlékképek és a barátnő. Tőle tudjuk meg, hogy dolgoztunk valami ügyön. A társalgás úgy megy mint a legtöbb kalandjátékban, listából kell kiválasztani a választ. Érdekes egyébként, hogy csak annak van hangja, akivel beszélünk. Emberünk még akkor sem motyog, ha valami hülyeséget csinálunk. Akár hol is vagyunk nézzünk jól körül, nyissunk ki mindent. Otthon el ne felejtsük magunkhoz venni jelvényünket és 500 stexet az asztali fiókból. A lakás után a második legfontosabb hely, a rendőrkapitányság. Ez egy inkább börtönre emlékeztető épület, sok emelettel és irodával. Főnökünktől és újabb részleteket tudunk meg eltűnésünkkel kapcsolatban, és rögtön társunk meggyilkolásával vádolnak minket. Természetesen ez nem igaz. A városban az éttermeken és boltokon kívül van kórház, és egy bank, ahol felesleges cuccainkat tudjuk eladni. A szomszédos városrészben inkább szórakozóhelyek vannak, ahol David Bowie és bandája is fellép. Amint egyébként elkaptuk a szálat, és mindenki tudtára adtuk, hogy élünk, azonnal nyomozásba kezdünk. Régi ügyünket elzárták, s a rablás, ahova küldenek minket először is csapda. Az igazi nyomozás számunkra, majd csak itt kezdődik…
A The Nomad Soul elsőre kicsit bonyolult és hosszadalmas játéknak tűnhet, ami igaz is, de órákon belül el lehet sajátítani az irányítást, és az ember tökéletesen belefeledkezik. Ebben segít a csodálatos zene is és az izgalmas történet is. Szóval ne hagyatkozzunk az első pillanatokra, tessék időt szakítani rá, mert tényleg érdemes.
