Manapság elég szép számmal jelennek meg különféle biliárd szimulátorok. Azt hiszem, az egyik legfontosabb követelmény ezeknél a programoknál, hogy a valóságot minél jobban visszaadják. Ez kissé sablonosan hangzik, hisz a szimulátorok azért szimulátorok, mert valamilyen módon a valóságot próbálják tükrözni. De azonban míg pl. egy ember- vagy repülőgép-szimulátornál azért mi sem várjuk el a teljes szimulációt - hisz akkor akár egy lövéstől is meghalhatunk, vagy meg kellene tanulnunk egy gép komplett irányítását, mint a valóságban - addig az ilyen biliárd szimulátoroknál mindig is az a követelmény, hogy a valóságot minél tökéletesebben adják vissza. Gondolok itt elsősorban a labdák ütközésének, gurulásának, vagy tükröződésének az életszerűségére. Ezeken kívül a program hangulatát alaposan fel lehet dobni az olyan részletek kidolgozásával, mint például a helyszín, partnereink, a dákó, kezünk, stb. megjelenítésével. Nem utolsó sorban véleményem szerint nagyon fontos az ilyen típusú programok kezelhetősége is. Különösen fontos egy lökés erejének a meghatározása, hiszen az az életben is a játék egyik legfontosabb része (nem úgy, mint a dákó végének a krétázása). Azon lehet vitatkozni, hogy melyik a jobb; az, hogy ha egy skálán megadjuk az erősséget, vagy hogy ha az egér előre-hátrahúzogatásával adjuk meg a lökésünk erejét. Mindkét módszernek megvannak az előnyei és hátrányai, ki-ki eldöntheti, melyiket szereti jobban.
Ennyi bevezető után nézzük meg, hogy a Gremlinnek hogyan sikerült - a fenti kritériumokat figyelembe véve - megalkotnia legújabb pool szimulátorát, az Actua Poolt. Az eléggé gyenge és semmitmondó intró után a főmenü mered ránk, amiben teljesen általános dolgokat tudunk beállítani. Egy, több játékos, gépi játékosok, hang, stb. Lehetőség van egyszeri játékra, versenysorozatra, valamint 4, 8 ill. 16 személyes tournamentre, azaz kieséses versenyre. Tizenegyféle szabályrendszer alkalmazására van lehetőség, ami igen figyelemreméltó a programtól. Választhatunk néhány helyszín közül is, ezek a szoba/terem bútorzatában és az asztalban különböznek. Több asztal olyan, amilyen a valóságban nem is igazán lenne praktikus, vagy kivitelezhető, ugyanis átlátszóak, így nincs rajtuk posztó. Beállítási lehetőség amúgy a megszokottaktól eltérően rettentően kevés, nagyjából a hangerő-állításra szorítkozik.
Maga a program véleményem szerint nem egy nagy durranás. Úgy is mondhatnánk, hogy 12 db egy tucat. A grafika szép, bár 3D gyorsító nélkül az asztal és az emberek darabosak, 3D gyorsítóval viszont a golyók néznek ki kicsit furcsán. A helyszínek igaz, hogy változnak, de mindegyik meglehetősen egyhangú. Más a szín, meg itt van 3 asztal, ott egy wurlitzer és ennyi. Az ellenfeleink sem túl változatosak. Igaz, hogy mindegyiknek megvan a saját "jellegzetessége" (az egyik a nyakát ropogtatja, a másik csókokat küld), de egy kis idő után már baromira idegesítő tud ez lenni. Ha nyerünk, vagy ellenfelünk nyer, akkor legtöbbször egy bugyuta (férfiaknál állatszerű) nyögés vagy egy semmitmondó "mondat" hangzik el (I win!, Yes!, vagy Damn!, stb.), ami aztán vagy háromszor megismétlődik. A célzás és lökés irányítása (a két egérgomb segítségével) jól van megoldva, és eléggé sokféleképpen lökhetjük meg a labdát, de a lökés erejét - eleinte legalábbis - nehéz kontrollálni. Itt ugyanis az egér előre-hátra húzásával tudjuk megadni az erőt és az bizony nem mindig az akaratunkat tükrözi. Megjegyezendő, hogy ha erősen lökjük meg a labdákat, akkor mozgásuk eléggé darabossá válik, vagy semmit se látunk az egész ütésből.
Az Actua Poolban található még egy felemásra sikerült biliárd-iskola is. Jó benne, hogy tartalmazza a programban lévő játékvariánsok részletes szabályzatát, meg hogy gyakorolhatjuk a különböző lökéseket. Viszont iskolának abból a szempontból nem nevezném, hogy az oktatás annyiból áll, hogy egy gépi szereplő lök egyet a golyókon, és ebből kéne nekünk rájönnünk, hogy hogyan is kéne utána csinálni. Hiányzik tehát a magyarázat, például hogy mikor kell csavarni, mire figyeljünk az egyes ütéseknél, meg ilyenek. Az iskola részbe tettek pár trick-shotot is, azaz néhány trükkös ütéssel is kísérletezhetünk - például hat golyó egy lökéssel történő lyukba juttatásával. Ilyenből nagy versenyeket szoktak rendezni, és jópofa dolog is, de ez meg egy olyan dolog, amit inkább a valóságban kipróbálva érez igazán élménynek az ember.
Pozitívumként ki kell még emelnem, hogy a legtöbb pályánál elég színvonalas zenék csendülnek fel (itt elsősorban a bluesokra gondolok). Mellesleg a CD-n 65 (!) perc zene van, így aztán el lehet képzelni, hogy mennyit foglalhat a program :-) (Bár az is igaz, hogy ilyen típusú játéknak nem is igazán van sok helyre szüksége.)
Mindent összevetve a színvonal szerintem sajnos nem üti meg az 1999-es mércét. Igaz, hogy van pár pozitívuma a programnak, de a negatívumok eléggé lerontják az összhatást. Ha pár évvel ezelőtt jelent volna meg biztosan jobban tetszett volna, de most annyit sem mondhatok, hogy "szódával elmegy".
