Az Empire nem vitte túlzásba legújabb szimulátorának reklámkampányát, én legalábbis csak a megjelenést megelőző hetekben hallottam róla először. A helikopter-szimulátorok között a jelenlegi király kétség kívül az Apache Longbow 2. Most megérkezett a legújabb trónkövetelő, lehet, hogy az Apache Havoc átveszi a helyét?
A doboz kibontásakor a kezünkbe kerül egy 170 oldalas kézikönyv, ami kiemelkedően profi munka, az egyik legjobb, amit szimulátornál valaha is láttam. Minden információt tartalmaz, amire a játék közben szükségünk lehet. Több oldalon keresztül ismerteti a helikopterek működési elvét, irányítást, a gépet érő fizikai hatásokat, valamit különböző taktikákat. Rövid áttekintő következik a két helikopter történetéről, és néhány műszaki információt kapunk róluk. A két helikopter műszereinek, rendszereinek és fegyverzetének ismertetése nagyon alapos és nem tömik tele az ember fejét felesleges adatokkal. Csak olyan információkat tartalmaz, amikre tényleg szűkségünk lehet. Ugyanez igaz a következő részre, ahol a program során előforduló légi, felszíni és vízi járműveket mutatják be. Pontos leírásokat találunk, ami alapján már messziről egyértelműen azonosítani lehet őket, ismertetik az érzékelőiket, fegyverzetüket és azok hatósugarát. Nincs adat arról, hogy ki gyártotta, mikor és hányas lába van a vezetőnek. Akit ilyesmi érdekel, az nézzen utána máshol.
Az első dolog, ami az installálás után feltűnik, az a szokatlanul hosszú töltögetési idő a program első indításakor. A további indításokkor ez az idő csökkenni fog, de még akkor is eltart 1-2 percig, míg a főmenübe jutunk. A pilóta kiválasztása után választhatunk szabad repülés, egy küldetés, vagy egy teljes hadjárat repülése között. A készítők ígéretei szerint az interneten fognak megjelenni küldetések, ezekkel a special pontnál lehet játszani. Már most van itt három küldetés, ahol 5 Apache és 5 Havoc harcol egymás ellen. Az összes küldetésben a kék és a vörös erők küzdenek egymással. Az Apache vagy a Havoc gép választásával döntjük el, hogy melyik oldalon akarunk beszállni a küzdelembe.
A program három hadjáratot tartalmaz:
- Cuban Crisis - Fidel Castro megelégelte az USA jelenlétét és 28 napot ad a sziget dél-keleti csücskén lévő Guantamano Bay amerikai támaszpont teljes kiürítésére. A határidő lejártakor megindul a tüzérségi és rakétatámadás a bázis ellen. Használhatatlanná teszik a kifutópályát, és időzített aknákkal terítik be az egész bázist, köztük a repülőgépek parkolóhelyét és az üzemanyag tárolókat is. Az ellentámadást nehezíti, hogy kubai egységek körül vannak véve civilekkel, ezért először azokat kell sértetlenül eltávolítani a közelből. Persze az amerikaiak nem annyira a civilek, hanem inkább a jó sajtó miatt aggódnak, továbbá remélik, hogy nyílt felkelés tör ki Castro ellen.
- The Opium War - Laos, Myanmar és Tailand határainak találkozásánál található a híres Arany Háromszög. A világ egyik legnagyobb ópiumtermesztő területei vannak itt, innen látják el a fél világot. Kína a három ország kormányainak "beleegyezésével" bevonult a körzetbe, hogy helyreállítsa a rendet és szétverje az ópium-kereskedelmet. A három kormány az USA segítségét kéri a hívatlan látogató ellen.
- Caspian Black Gold - Orosz csapatok hatoltak be a Fekete-tenger felöl Georgia területére, hogy elzárják a Törökországba vezető kőolajvezetéket. Ezt természetesen az USA sem hagyja annyiban, és csapatokat küld a térségbe, de eltart egy ideig, míg azok megérkeznek. Csak egyetlen helikopteres zászlóalj állomásozik a közelben, akik a törökökkel karöltve megindítják az ellentámadást.
A kék oldal mindig az USA, míg a vörös oldal Kuba, Kína vagy Oroszország.
A hadjáratok elején az egyik bázison helyeznek el, ahol 2-3 egység is állomásozik. Mi választhatjuk ki, hogy melyikkel akarunk repülni. A legtöbb egység két helikopterből áll, a kék oldalon egy Apache-ból és egy RAH-66 Comanche-ból, a vörös oldalon pedig egy Havocból és egy Ka-52 Hokum-B-ből. Vannak négy gépből álló egységek is, ezek a kék oldalon két Apache-ból és két UH-60 Black Hawk-ból, a vörös oldalon pedig két Havocból és két Mi-24N Hindből állnak.
Több (általában 2-5) küldetés közül választhatunk. Ezek nincsenek előre kidolgozva, hanem a gép - pontosabban a Dynamic Campaign Engine - generálja őket. A Status feliratra klikkelve megtudhatjuk a háború pillantanyi állását. Mindkét oldalnak be van jelölve, hogy hány százalékban kell uralniuk a csatateret a hadjárat megnyeréséhez. A küldetések skálája a felderítéstől a CAP-on (Combat Air Patrol) keresztül a kutasd fel és pusztítsd el stílusúakig terjed. Olyan is előfordul, hogy egyszerűen csak át kell repülnünk egy másik bázisra. Mivel minden küldetés hatással van a hadjárat kimenetelére, a generált küldetések nem válnak unalmassá. Nincsenek a bevetések előtt pontos ismertetők a helyzetről és a célokról. Csak annyi infót kapunk, hogy pl. semmisítsd meg el az ellenséget a 057:037-es szektorban, lődd le a két szállító helikoptert, stb. Az indulás előtt az ellenség utolsó ismert pozícióját kapjuk meg, ami természetesen változik, mire odaérünk. A felszíni egységek többnyire logikusan, az utakat használva mozognak. A küldetések után pontszámot kapunk és ezek alapján lépünk előre a ranglétrán. Sajnos a kitüntetéseket és az egyéb animációkat teljesen kispórolták a készítők. Néhány bevetés "korhatáros", csak bizonyos tapasztalati szint felett választhatunk ki. A küldetések mellett zárójelben lévő számok a nehézségi szintet jelzik, a maximum 10, de már a 4-5 nehézség is megizzaszthat. A térképet vizsgálva megállapíthatjuk, hogy a küldetések kiválasztása közben az egész világ folyamatosan változik, folynak a harcok. A választható küldetések is aktualizálódnak, ha nem sietünk, előfordulhat, hogy valaki elviszi amit kinéztünk magunknak. Kezdetben a felderítési küldetéseket az autópilóta egyedül képes teljesíteni, nyugodtan magára lehet hagyni.
A következő lépés a gép felfegyverzése, majd jöhet a mehet. Nincsenek információk arról, hogy a bázison melyik fegyverből mennyi van, csak egy százalékos értéket kapunk a lőszerek és az üzemanyag mennyiségéről. A küldetés közben bármikor visszatérhetünk a bázisra és a területen elszórt FARP bázisokra a lőszer és üzemanyag utántöltéséhez.
A U.S. ARMY büszkeségét a Boeing Company fejlesztette és gyártja. Kétség kívül a legjobb támadó helikopter a világon. Kiemelkedően jó repülési tulajdonságai, szenzorai és fegyverzete miatt egyetlen ellenséges jármű sem érezheti magát biztonságban a közelében. Néhány évvel ezelőtt jelent meg a továbbfejlesztett D verzió. A legnagyobb különbség az elődeihez képest a rotor fölé szerelt Longbow radar, és a műszerfal teljes digitalizálása. Az összes funkció elérhető a két MFD (Multi Function Display) és a HUD (Head-Up Display) segítségével. Az analóg műszerek már csak tartalékként szerepelnek. A célpontok érzékelésére három rendszer használatát kell megismernünk:
- FCR (Fire Controll Radar). A főrotor fölött elhelyezkedő tűzvezérlő radar. Beállíthatjuk a letapogatás távolságát (max. 8 km), szögét és irányát. Igény szerint állíthatjuk, hogy milyen prioritású célpontokat akarunk megjeleníteni. Mivel a folyamatosan működő radar már messziről elárulja az ellenségnek a helyzetünket ezért lehetőségünk van a "*" billentyűvel átkapcsolni a Continous sweep és a Single sweep módok között. Míg az elsőnél folyamatosan működik a radar, a másodiknál a "/" megnyomásával csak egyetlen letapogatást végez. Ground Radar üzemmódban (Ins) előre max. 90°-os szögben, Air Radar üzemmódban (Home) pedig max. 360°-os szögben érzékel.
- TADS (Target Acquisition and Designation Sight). Ez a kis forgatható henger a helikopter orra alatt három érzékelőt tartalmaz: FLIR (Forward-Looking Infra-Red), DTV (Daylight TV) és DVO (Direct View Optics). Ezek passzív érzékelők, használatukkal nem áruljuk el pozíciónkat. A célpontok megkeresésére és azonosítására használhatóak. A FLIR (Delete) három nagyítási fokozattal rendelkezik, éjjel is használható, de nem szereti a rossz időjárási viszonyokat (pl. az esőt). A DVT és a DVO csak nappal használható.
- IHADSS (Integrated Helmet And Display Sighting System). A pilóta sisakjába integrált rendszer, a szenzorok adatainak kijelzésére és a célpont kijelölésére szolgál. Tartalmazza az éjjellátó rendszert (PNVS - Pilot Night Vision Sensor). A célpont befogása után automatikusan virtual cocpit módba vált és követi a befogott célt.
Az Apache a fegyverek széles skáláját hordozhatja. A pilótafülke alatti 30 mm-es forgatható Chain Gun szinte minden ellenfél ellen hatásos. Az AIM-92 Stinger hőkövető légiharc rakéta természetesen csak repülő célok ellen használható. Az AGM-114K és AGM-114L Hellfire II rakéták lézeres és radaros vezérlésű levegő-föld rakéták, gyakorlatilag minden járművet és épületet eltörölnek a föld színéről. A Hydra 70 nem irányított rakéták két verzióját használhatjuk, az M255 lágyabb célok és helikopterek, az M261 pedig páncélozott járművek ellen hatásos. Az egyszerre kilőtt rakéták mennyiségét mi állíthatjuk be. A Hydra rakétákat tartalmazó hengerek mozgathatók, ezért csak a HUD-on középen megjelelő függőleges vonalat kell a célpontra irányítani, a függőleges beállítást átveszi a fedélzeti computer. A rakéták robbannak akkorákat, hogy nem is mindig fontos a pontos célzás.
Az Apache-ban ülve négy nézetet használhatunk: előre nézet a HUD-dal, műszerfal a két MFD-vel, bal MFD és jobb MFD. Az előre nézet minden információt tartalmaz, ami az irányításhoz és a tüzeléshez szükséges. Az egyetlen dolog, amit hiányolok az az ASE (Aircraft Survivalibility Equipment) kijelzője az MFD-n. Ezen jelöli a gép a minket veszélyeztető ellenséges járműveket. Pontosan jelzi a radarok hatósugarát, befogtak-e, és közeledik-e rakéta. Rakéta közeledése esetén van hangos figyelmeztetés, de ilyenkor nem mindig van idő átkapcsolni egy másik nézetre, megnézni, hogy melyik irányból jön az áldás és kitérni előle. A földön álló pilótafülkéből nagyon szép a kilátás előre, de haladás közben a gép orrát lebillentve, a fülke egyik merevítője pont szemmagasságba kerül, és korlátozza a kilátást. Lehet, hogy ez a valóságban is így van, de engem - főleg kezdetben - nagyon zavart. Mikor pontosabb információkra van szűkségünk a környékről és a célpontokról, akkor át kell váltanunk a másik három nézet valamelyikére. Sajnos mikor a műszerfalat nézzük nem látjuk a HUD-ot és előre is csak keveset. Ilyenkor az analóg műszereket kell használnunk, azok pedig nincsenek annyira kidolgozva, hogy pontos információkat kapjunk. Nagyon hiányzik az emelkedési/süllyedési sebesség analóg kijelzője, mert a magasság folyamatos tartása állandó korrigálást igényel, főleg lebegés közben. Mikor a műszerfalat nézzük, csak az analóg baromertikus magasságmérő mutatójának mozgásából tudjuk megbecsülni emelkedési/süllyedési sebességünket. Ez a magasságmérő viszont csak a tengerszint feletti magasságunkat mutatja, tehát pillanatok alatt felkenődhetünk egy domboldalra.
Három lehetőségünk van a célpont azonosításának beállítására. A Novice fokozatban a CP/G (Co-pilot/Gunner) azonnal azonosítja a célpontot és azt is közli, hogy ellenséges-e. A Realistic módban a CP/G már lassabban azonosítja a célpontokat és nem közli, hogy ellenséges-e. Az azonosítási idő a távolságtól és a látási viszonyoktól függ. Akár ki is kapcsolhatjuk az egészet, így nekünk kell minden azonosítást elvégeznünk a DTV, DVO és FLIR segítségével. Ehhez nagyon jól használható a kézikönyv. Ajánlott legalább a Realistic módot használni, mert a CP/G már olyan távolságból azonosítja a célpontokat, ahonnan én még csak egy világos foltot láttam az egészből. Az sem elhanyagolható előny, hogy így mozgásban maradhatunk, mert ha mi azonosítgatunk, akkor a képernyő nézegetése közben egy helyben kell lebegni, különben pillanatok alatt átmegyünk fúrótoronyba.
Az Apache orosz vetélytársa. A Moszkva melletti MIL helikoptergyárban készül. Repülési paraméterei 10-15 %-kal jobbak az Apache-énál, de műszerezettsége és szenzorai egy generációval el vannak maradva. Nagyobb végsebességet és magasságot képes elérni, gyorsabban emelkedik, a hatósugara is nagyobb és több terhet képes hordozni. Az Apache után a Havocba átülve az első, ami feltűnik, hogy a műszerfal tele van lámpákkal és mutatókkal. Az oroszok megtartották az analóg műszereket, csak egyetlen TV képernyőt találunk középen, ami a következő érzékelők adatainak kijelzésére szolgál:
- Radar. Kezelése és paraméterei megegyeznek az Apache-ban találhatóval. Az egyetlen érezhető eltérés, hogy a maximális letapogatási távolság 8 km helyett 6 km.
- EOS (Electro-Optical Survelliance System). A helikopter orra alatt helyezkedik el. Két passzív érzékelőt tartalmaz: FLIR (Forward-Looking Infra-Red) és LLLTV (Low Light Level TV)
- HMS (Helmet-Mounted Sight). Ugyanaz a funkciója, mint a IHADSS-nak az Apache-ban.
A Havoc által hordozható fegyverek skálája ugyancsak elég széles. A pilótafülke alatti forgatható 30 mm-es 2A42 ágyú high-explosive (robbanó) és armour-piercing (páncéltörő) lövedékekkel van felszerelve, mindegyikből 300 sorozattal. Tetszés szerint a külső felfüggesztési pontokra is felrakhatóak 23 mm-es GSh-23L típusú ágyúk, egyenként 250 sorozat lőszerrel. Lágyabb célok és repülők ellen jól használhatóak. Az Igla-V egy infravörös vezérlésű levegő-levegő rakéta, az Ataka pedig egy tank elleni irányított rakéta. Ez utóbbi a kilövés után a célpont információit rádión kapja a helikoptertől, ezért a célpontot végig befogva kell tartani. Az S-8 80mm-es, míg az S-13 130mm-es nem irányított rakéták. Az utóbbi kissé erősebb, de ez sem kimondottan páncélozott célpontok ellen készült. Ezeket a rakétákat használva már pontosan kell céloznunk, nem úgy, mint az Apache-nál.
A Havoc-ban ugyancsak négy nézetet használhatunk: előre nézet a HUD-dal, műszerfal nézet, teljes képernyős TV display és nagyított HUD nézet. A rengeteg analóg kijelző miatt a műszerfal nézet nagyon jól használható, minden információ szem előtt van, bár előre nem látunk sokat. A TV képernyőn minden sárgás színben jelenik meg, ami szerintem sokkal zavaróbb, mint az Apache zöld jelzései. A fegyverek lámpáihoz kissé balra kell fordulni. A HUD felépítése eltér az Apache-étól és főleg előszörre nagyon szokatlan. Az igazi orosz hangulatot a CP/G adja meg, aki erős orosz akcentussal beszél.
A grafika nagyon szép és még gyors is. Az egész 3D enginet alacsony magasságú helikopteres harcra élezték ki, és nagyon profi munkát végeztek. Az erdők végre nem csak sötétebb textúrájú foltok, hanem kiemelkedő sokszögek, a szélén pár "igazi" fával. Közelről kissé szokatlanok, de távolabbról és nagyobb magasságból nagyon élethűen néznek ki. Az élethűséget fokozza egy kis köd is a távolban. Az eddig látott szimulátorok közül ez a megoldás közelítette meg legjobban egy igazi erdő kinézetét. Természetesen nem csak erdővel, hanem mezővel, hegyekkel, szántóföldekkel, településekkel, nagyfeszültségű távvezetékekkel, stb. is találkozhatunk. Az igazán háromdimenziós táj teljesen új taktikák alkalmazását teszi lehetővé - elbújhatunk az utakon a fák közé, bemehetünk a folyó magas partjai közé, kacsakringózhatunk az épületek között, stb. Egy város nem csak pár hasáb a puszta közepén, hanem igazi textúrázott épületek, bár a textúrák csak közelről jelennek meg. Családi házak, emeletes házak, templomok, dokkok, daruk, raktárak között repkedhetünk. A dokkok között hatalmas teherhajók horgonyoznak. A hidaknak több fajtája van és nem véletlenszerűen vannak elszórva a környéken, hanem egy igazi úthálózathoz tartoznak. Az utakat használják is a felszíni egységek. A víz sajnos nem sikerült túl élethűre, egy sima, textúrázatlan felület az egész. Igazán alkothattak volna pár hullámot vagy valami mozgó textúrát. A változó időjárási viszonyok kimerülnek némi esőben, de a fülke üvegére esett esőcseppeket az ablaktörlő (!) bekapcsolásával el lehet tüntetni. Az ég és a fényviszonyok a napszaknak és az időjárásnak megfelelően változnak, egy naplemente tényleg csodálatos tud lenni. Sötétedéskor a műszerfalon bekapcsolódnak a vörös fények és több jármű bekapcsolja a reflektorait.
A gépek és járművek részletesen és nagyon szépen ki vannak dolgozva. A fülkékben látszanak a pilóták, a tankoknál egy katona fent ül a toronyban (sajnos egyik sem mozog). A helikopter orra alatti szenzorok és a pilótafülke alatti ágyú tényleg forog, az ablaktörlő is láthatóan mozog. A gépeken villognak a zöld és piros jelzőfények (kikapcsolni nem lehet őket). A járművek oldalán jól olvashatóak a feliratok. A rakéták tényleg a szárny alatti pilonokról indulnak (bár ez emelkedés közben elég érdekesen néz ki), és a többi helikopter és repülőgép pilonjairól is hiányoznak a kilőtt rakéták. Az ellenséges tankok terepszínűek, támadáskor lila füstgránátok kilövésével próbálják álcázni magukat. Nem tetszettek viszont a kilőtt gépek roncsai, amik leginkább egy drótvázas modellre hasonlítottak. A másik hiányosság, hogy néhány kivételtől eltekintve nem láthatóak a sérülések. Az ellenfelet lőve a CP/G közli, ha az megsérült, de látható nyomai nincsenek. A saját gépünkön sem látszanak a sérülések, bár az igazsághoz tartozik, hogy a legritkább esetben éli túl az első találatot, általában kapásból lezuhan. Az egyetlen látható sérülés repülőgépeknél van, mikor találat esetén az egyik hajtómű füstölni kezd. A mai szimulátorokat elnézve ez azért elég komoly hiányosság, de ki lehet bírni.
Az egész világ mozgásban van körülöttünk, a rádión folyamatosan jönnek a jelentések a többi pilótától. A wingman aktívan kiveszi a részét a harcból, de sajnos nem különösebben hatékony, a legtöbb esetben pillanatok alatt leszedik. A kézikönyvben írtakkal ellentétben nem tudtam utasításokat adni a többi gépnek, ez az egyik legnagyobb negatívuma a programnak. A bevetéseken nem csak a egységünk helikopterei segítenek, más repülők is részt vesznek a támadásokban. Volt, mikor egy ellenséges FARP támadásakor két A-10 és két F-18 is beszállt a buliba. Öröm volt nézni, mikor a két F-18 lecsapott a magasból és a gépágyúval támadta a földön álló teherautókat.
A játékba összesen 51 különböző járművet modelleztek le (6-6 helikopter, 4-4 repülőgép, 12-12 felszíni jármű, 1-1 hordozó, 1-1 fregatt, 1-1 légpárnás csapatszállító és az amerikaiaknál egy partraszálló hajó). Néhány kivételtől eltekintve az összes ellenséges jármű veszélyt jelent ránk. A légvédelemnél ez logikus is, de a tankok se hagyják magukat. Géppuskáikkal már 2000 méter távolságból veszélyt jelenthetnek minden helikopterre. A támadáskor gyorsan, és ne egyenes vonalban repüljünk, mert pillanatok alatt leszednek. Az ellenséges repülőket pedig lehetőleg messziről kerüljük el, mert a valóságnak megfelelően nincs sok esélyünk ellenük. A kilőtt levegő-levegő rakéták sokszor célt tévesztenek, mert az ellenséges gépek is lelkesen szórják a chaff és flare tölteteket. Próbálkozunk kis távolságból, majd a rakéták elfogyása után használjuk a Chain Gun-t.
Minden, a helikopterre ható fizikai hatást bekapcsolva a gépet szinte lehetetlen egy helyben lebegtetni, vagy forogni kezd, vagy a magasságát változtatja. A vízszintes sebességet automatikusan korrigálja a HOOVER mód, de a függőlegeset nem. Az állandó manuális korrigálás miatt lebegés közben nem lehet nyugodtan figyelni a műszereket. Az automata pilóta csak a bejelölt útvonalat követi, nem tudjuk állítani a magasságot vagy a sebességet. Szerencsére azért alacsonyan tartja a gépet. A különböző érzékelők kezelése gyakorlatot igényel. Szerencsére a megfelelő gyakorlat megszerzése után sem a gép irányítása, sem pedig a műszerek kezelése nem okoz problémát. Nagyon figyeljünk a motorok terhelésére. Mikor meghalljuk a figyelmeztetést, még van 5-10 másodpercünk, hogy csökkentsük a terhelést. Ha ezt nem tesszük meg, akkor előbb az egyik, majd a másik motor gyullad ki. Sajnos ennek semmi nyoma sincs a külső nézetben, csak azt látni, hogy a rotorok lelassulnak, majd megállnak. Miután mindkét motor leállt és elkezdünk zuhanni, telefonálhatunk is pár koszorúért, a helikopteren ugyanis nincs katapult.
Az Apache Havoc egy nagyon nehéz, szép grafikájú és igazán hangulatos szimulátor. A probléma az, hogy még sokkal jobb is lehetett volna. Az az idő már elmúlt, mikor a wingmanek teljesen önállóan követik a bejelölt tájékozódási pontokat és fütyülnek rá, hogy a játékos hol van és mit csinál. A mostani szimulátoroknál már a csapatmunkán van a hangsúly, a wingmanek a játékost kísérik, azt segítik és annak az utasításait követik. Ennél a programnál valahogy kimaradtak a kísérőknek adható utasítások, pedig a kézikönyv szerint vannak. A másik probléma a grafika. Miért van az, hogy egy ilyen csodálatos és gyors engine-t elszúrnak olyannal, hogy nem látszanak meg a sérülések a gépeken?
Az orosz és az amerikai oldal egységei, és a két szimulált helikopter között van annyi eltérés, hogy mindkét oldalt érdemes kipróbálni. A nehézségi szintek állításával a kezdőtől a legfanatikusabb szimulátor-rajongóig mindenki megtalálja a neki leginkább megfelelő kihívást.
Az Apache Havoc sajnos nem a legjobb, hanem csak az egyik legjobb helikopter-szimulátor lett, pedig komoly esélyei voltak a Longbow 2 helyezésének megszerzésére.
