Itt a tél, így a kiadók mostanra időzítették téli sportokat szimuláló játékaikat. Az Electronic Arts kiadásában megjelent ESPN X-Games Pro Boarder az oly divatos snowboardot vette alapul, mégpedig a látványos, sok-sok nagy ugrással (és eséssel) megtűzdelt freestyle változatot. Az ESPN név licencelése mellett nyolc amerikai versenyzőt nyertek meg a program elkészítéséhez.
A játékban öt különböző pálya áll rendelkezésünkre. A legismertebb ezek közül talán a halfpipe, melyben feladatunk, hogy a pálya aljára elérve a lehető legtöbb pontot gyűjtsük össze ugrásainkkal. A lesiklás időre megy, ha nem jutunk be ez alatt a célba, pontjaink elvésznek. A stadionban egyetlen nagy ugrató van, jó nagy lesiklórésszel, így jóval nagyobb lendületre tehetünk szert az ugráshoz, mint a halfpipe-ban. Plusz pontokat lehet szerezni még, ha a pálya legelején ugrunk egyet a lejtő tetején. Egy ilyen ugrással akár 2-300-zal is növelhetjük összpontszámunkat. A rendelkezésre álló idő alatti legjobb ugrásunk számít a végeredménybe. A Midnight Express nevet viselő pálya tulajdonképpen egy egyszerű lesiklópálya, egy-két akadállyal, és rövidítési lehetőséggel, valamint sok fenyőfával. Ilyenkor is lehet különböző mutatványokat előadni, de igazából nincs jelentősége, maximum lassít minket. A negyedik pálya is egy lesiklópálya-szerűség, de rengeteg tereptárgy van elhelyezve rajta: asztalok, korlátok, gerendák, így itt a fő szerep a trükköké. Célunk minél több pont összegyűjtése. Az utolsó pálya egy lejtőből, két egymás melletti közepes ugratóból, valamint három párhuzamosan lévő gerendából áll (pontosabban a harmadik nem gerenda, hanem egy helikopter szárnya). A feladatunk hasonló a stadionhoz: minél több pontot érjünk el ezen a rövid távon ugrálásainkkal.
Mindegyik pályán nehezíti valamennyire feladatunkat az, hogy nem egyedül csúszunk: három számítógép vezérelte játékos is indul velünk együtt, így vigyáznunk kell, ne ütközzünk velük kanyargások vagy ugrások közben.
Játékosunkat nyolc amerikai snowboard versenyző közül választhatjuk ki. Mindegyiküknek négy különböző deszkájuk van, a különböző feladatokhoz érdemes más típusút választani (például a sok ugráshoz a freestyle deszka a jobb). A versenyzőkről pár adatot is megtudhatunk, többek között a születési helyüket, vagy hogy kivel szeretnek együtt hódolni sportszenvedélyüknek.
Lehetőség van hálózati játékra is, helyi hálózaton maximum nyolcan, modemen vagy soros kábelen pedig ketten versenyezhetünk egymással. Ekkor a feladat ugyanaz, mint egyszemélyes játékban: minél több pontot gyűjtsünk össze, illetve minél hamarabb érjünk le a pályán, megelőzve hálózaton játszó barátainkat. Ilyenkor nincsenek számítógép által irányított ellenfelek.
A zene véleményem szerint remekül illeszkedik a programhoz. A snowboardosok - és a hasonló extrém sportok kedvelői - ugyanis általában szeretik a rockzenét (legalábbis a TV közvetítések alapján erre lehet következtetni, amikor hangosan szól a zene, vagy egy banda élőben játszik a pálya mellett), így olyan előadók számai hallhatók a játékban, mint például a Foo Fighters, a NoFX vagy a Pennywise. Mivel a zene audio trackben található, akár hifi berendezésünkben, a játékon kívül is hallgathatjuk ezeket a számokat.
Sajnos a program negatívumaira is ki kell térni. A grafikus engine látványos ugyan, kihasználja a különféle 3D gyorsítók adta lehetőségeket is, de helyenként elég gyenge lett az eredmény. A közönség grafikája például különösen ronda, az engine pedig sok olyan hibát tartalmaz, melyeket a korábbi 3D játékokban lehetett látni. A kamera mozgás közben változik a talaj domborzata, illetve torzul az épületek textúrája, a játékosok pedig sokszor "belesüllyednek" a környezetbe: lábuk, karjuk vagy deszkájuk belelóg a talajba, falba. Így van ez mondjuk a Tomb Raider III-ban is, de több odafigyeléssel biztos, hogy meg lehetett volna jobban csinálni. Gyengébb gépen 320*200-as felbontást is beállíthatunk, ekkor a sebesség kielégítő lesz, a látvány viszont így nem éppen az igazi.
A menükezelés is rettenetes, bár ez lehet, hogy csak a tesztelésre kapott béta verzióban volt ilyen (reméljük, ez az eset az igaz). A pályák végén minden menüpontválasztás után egy konfirmációs kérdéssel bizonyosodik meg a program, hogy jól meggondoltuk-e az újrakezdést vagy a menübe visszalépést, pedig nem sok múlik azon, ha véletlenül hibásan nyomtuk meg a gombot. Hálózati játéknál pedig nagyon idegesítő, hogy minden játék után (azaz 2-3 percenként) vissza kell lépni a főmenübe, és újraindítani a játékot, mert az aktuális pálya újrajátszására nincs lehetőség. Mint írtuk, a tesztelt verzió még béta volt, ezért elképzelhető, hogy ezen a végleges verzióra javítanak.
A program irányítása nem éppen egyszerű, bizony sokat kell gyakorolni, hogy egy ugrás úgy sikerüljön, ahogy azt eltervezzük. Kb. 4-5 gomb van, melyeket nyomogatva a trükköket előadhatjuk, és emellé a kurzornyilakkal (vagy a joystick rángatásával) foroghatunk minden irányba. A program érdekessége még, hogy kezeli a force feedbackes joysticket is, igaz, a hatás nem a legtökéletesebb, csak a nagyobb eséseket vagy elrontott ugrásokat érezzük meg.
Az X-Games Pro Boarder tehát egy látványos snowboard program, mely viszonylag hosszú időre is képes lekötni az embert, ha nem idegesíti fel magát az idétlenül megoldott menükezeléssel. Snowboardozni nem lehet belőle megtanulni, de azt megtudhatjuk, hogy milyen szépeket lehet esni vele (bár a programban hasra esni még nem sikerült...).