Egy nagyvállalat igencsak gonosz dolgokat tervez: céljuk, hogy az egész Univerzum az õ irányításuk alatt álljon. Természetesen - mint az ilyen helyzetekben szokás - vannak lázadók, akik ennek a tervnek a véghezvitelét akarják megakadályozni. A játék fõhõse Cloud, aki a gonosz cégnél volt zsoldos, de beállt a felkelõk csapatába, hogy együtt szálljanak szembe a Shrina Corporation-nel.
Röviden ez lenne a kerettörténete az Eidos Interactive kiadásában megjelent új kalandjátéknak. A Final Fantasy sorozat 1987-ben indult, akkor még a Nintendo NES konzolra készítették a részeket. A nemrég kiadott hetedik rész elõször Playstation-re készült el, és több mint 3 millió példányt adtak el belõle Japánban. Ezután döntöttek úgy a készítõk, hogy - tekintve a PC-s videokártyák mai 3D képességeit - elkészíthetõ, és érdemes is elkészíteni a játék PC-s átiratát. Ennek eredményeként a SquareSoft munkájának eredményeképpen négy CD korongra került a Final Fantasy VII. (A négy CD közül az egyikre ugyan csak installáláskor van szükség, a játék a többi három korongon foglal helyet.)
A programban csodálatos 3D környezet tárul elénk, melyhez azért nem árt valamilyen 3D gyorsítókártya (a program fut gyorsító nélkül is). Mivel az eredeti játékot japánban készítették, talán nem meglepõ, hogy a grafika stílusa a japán rajzfilmekben megszokott manga stílust követi. A játék egy igazi RPG játék, kevés karaktertulajdonsággal, élvezetes játékmenettel. A harcok a korábbi RPG játékokhoz hasonlóan folynak (mint például a klasszikus Eye of the Beholder-ben), azaz nagyjából körönként üthetünk vagy varázsolhatunk egy-egy játékosunkkal, aztán bizonyos ideig várnunk kell az újabb támadással. Harc közben támadásonként fokozatosan nõ egy számláló, mely ha eléri maximális értékét, akkor jön egy úgynevezett Limit Break lehetõség, mely sokkal erõsebb ütésre teremt lehetõséget. Az említett számláló nagyobb ütések hatására jobban nõ.
Kalandozásaink során sok-sok szereplõvel találkozunk, jókkal és rosszakkal
egyaránt. A jók közül aztán néhányan társul állnak mellénk, így egy-egy
csatában hamarosan már nem egyedül kell kiállnunk a ránk támadó 3-4 fõs
csapatra.
Egy kis negatívumot azért meg kell említeni: játékállást menteni csak
meghatározott helyeken lehet, ami néha elég idegesítõ tud lenni (pl.
valami miatt abba kéne hagynunk azonnal a játékot, de a következõ
hely, ahol menteni lehet, 10 percnyi játékra van tõlünk).
Összességében azonban mindenképpen egy nagyon jó kalandjátékot kaptunk az Eidos-tól, mely az elmúlt hónapok igencsak szegényes RPG kínálatát tekintve éppen jókor került a boltokba. A program hangulata is remek, a MIDI zene jól passzol a cselekményhez, talán csak a szereplõk beszédét lehet hiányolni.
