A Virgin Interactive által kiadott jégkorong újabb csemege lehet a sportprogramok szerelmeseinek. Aki szereti a foci, kosár és egyéb csapatjátékokat, az ezzel a programmal is szívesen fog akár szemkifolyásig játszani. A 2D és 3D között óriási a különbség, bár a játék élvezhető 2D-ben is, sőt így könnyebben követhető, mivel egy kicsit lassabb lesz, de az igazi élményt mégis a 3D-s változat adja. Az intro nem rossz, egyszer érdemes végignézni, csak az utána következő menüfeliratozás nem tetszett. Aki idáig eljut, annak az első problémát a menüpontok közti lépegetéshez szükséges gombok megtalálása okozza. A titok nyitja a numerikus billentyűzeten keresendő.
Ha békén hagyjuk egy kicsit a gépet akkor elindul a demo, ami ízelítőt ad a ránk váró szórakozásból. Mint "TV műsort" is szórakoztató nézni. Ezért jó, hogy a program 3D-ben ablakban is játszható, de sajnos maga a játék nem látható, ha nem aktív az ablak. Ez sajnálatos azoknak, akik például szöveg szerkesztése közben szívesen néznének egy meccset, de jó hír azok számára, akik a munkahelyükön játszanak és a főnök belépésekor nem akarnak zavarba kerülni. Azonban ha nincs ilyen veszély, akkor válasszunk játékformát és indulhat a küzdelem. A rengeteg menü és alpontja csak elsőre ijesztő, s bár sok van belőlük, egyszerűen áttekinthetők, leszámítva azt a párat, melyek csak azoknak mondanak valamit, akik értenek a hokihoz. A rengeteg statisztikával nem érdemes foglalkozni, azonban akit az ilyen dolgok érdekelnek, az sok mindent megtudhat belőlük. Akinek van kedve hozzá, az még a csapatokat is megnézheti, hiszen majdnem minden csapat minden emberéről fénykép kíséretében egy rövid ismertetőt talál, sőt, lehetőség van a játékosok adásvételére és a csapatot úgy át lehet alakítani, hogy az anyja sem ismer rá.
A hanghatás remek, minden pontjában élethű, csak a zene zavaró egy kicsit, de ezt külön le lehet szabályozni. Nagyon tetszett a játék szüneteiben meg-megszólaló orgona. A csapatválasztásnál segítséget jelent, hogy mellette egy egytől százig terjedő skálán a csapat erősségét lehet látni. Ez a szám jól tükrözi a játék közben érezhető különbséget a csapatok között. Az ez alatt látható opciók között mindent a magunk ízlésére állíthatunk, ha még nem tettük meg korábban. Ezután van lehetőségünk a csapatok irányításának beállítására. A játékot ketten is játszhatjuk, de nem csak egymás ellen, hanem lehetőség van egy csapat együttes irányítására is. Ha vissza akarunk lépni az előző menüpontra, akkor a bal Shift gombbal érhetünk célt.
A játék kezelése talán a program leggyengébb pontja, na persze nem rossz, csak nehéz. Túl sok gomb és funkció van, ami a kezdeti időkben igen megnehezíti a kezelést, és mivel a játék igen gyorsan zajlik, nem mindig követhető, hogy éppen hol jár a korong, vagy hogy kinél is van. Aki azonban ezeket a gombokat megtanulja kezelni, az véleményünk szerint izgalmas meccseket vívhat. Nincs olyan történés a valóságban, ami itt ne fordulhatna elő. Kezdve azzal, hogy valakit amúgy istenesen föl lehet kenni a palánkra, egészen addig, hogy a kapust le lehet hozni egy plusz játékosért. A szabálytalanságok sokrétűek, igen meglepő volt például, amikor két játékos egyszer csak elkezdett bokszmeccset vívni, szabályosan verték egymást, s miközben a kamera rájuk közelített, a saját csapat játékosát irányítani lehetett, hogy hogyan üssön. (Persze aztán a miénket állították ki, pedig nem is ő kezdte.) Számunkra nem volt mindig egyértelmű, hogy ki szabálytalankodott kivel, de a lényeg, hogy a bíró tudta. A góloknál ugyanez a helyzet. Az még hagyján, hogy az ellenfél gólját nem tudtuk követni, de hogy a sajátunkat se mindig... Sokszor csak egy irdatlan tömörülést lehet látni a kapu előtt, majd a kiírást, hogy gól esett. Szerencsére a nagyon sok, tulajdonképpen végtelen lehetőséget kínáló visszajátszás minden ilyen esetben fényt derített a korong útjára. Kockázva, előre-hátra lejátszható, a kamera pedig vízszintes és függőleges síkban állítható és egészen a játékos köldökéig zoom-olható.
Szemben a 2D-s verzióval 3D-ben maga a játék is több kameraállásból követhető és az irányítás mindig a látható képhez képest változik, ami azt jelenti, hogy ha oldalról nézzük a pályát, akkor a balra/jobbra gombok irányítják a játékosokat előre-hátra, ha föntről nézzük, akkor hagyományosan a fel és a le veszik át ezeket a funkciókat. Mivel nem csak ez a két kameraállás létezik, így mindenki megtalálhatja a maga szájízének valót. Ha ki akarunk lépni a játékból, akkor a megjelenő menüt a kis nyilakkal kezelhetjük. Ez azért fontos mert ez a program egyetlen menüje, amit ezek a nyilak kezelnek. Ha az Escape gomb lenyomására csak a játék áll le, de nem jelenik meg semmiféle menü, akkor ellenőrizzük, hogy a meccs állása az idővel együtt látható-e a bal felső sarokban, s ha nem, akkor az S gombbal elővarázsolhatjuk őket. Egyébként a klaviatúrának ezen a környékén lehet a grafikai megjelenítésen változtatni játék közben is, pl.: palánk, kispad, közönség, karcok a jégen, stb. eltüntetése és előhozása. Összegezve, nagyon szórakoztató és látványos a program, igazán élethű hanghatásokkal és bár a játékosok mozgása is (és különösen az esésük) jól sikerült, azért a grafikán még lehetne csiszolni. Ha ugyanis egy játékost közelebbről szemlélünk, előtűnnek annak amorf tulajdonságai. Az arcformájuk például nem nagyon emlékeztet egy igazi emberére. (Bár lehet, hogy akiket mi néztünk, csak sokat játszottak védősisak nélkül.) Mindezek ellenére ajánlható mindenki számára, aki a jeget szereti és az ilyen típusú programokkal szívesen játszik. Egy színvonalas és minden tekintetében élethű felfrissülés a nyári kánikulában.
