Mikor az első rész megjelent, Abe elhódította szívünket. Sőt mi több, ez az őszinte kis mudokon odaláncolt minket a képernyő elé. Baráti körökben Abe többször volt társalgási téma, mint például az időjárás. Persze az is igaz, hogy nagyon sok bosszantó tulajdonsága van. Mintha direkt lépne bele mindig az otthagyott aknába, merő véletlenségből álandóan belefut egy sligbe, és mindig melléugrik...
Szóval mivel az első részt már jó ideje végigjátszotta mindenki (mondanom sem kell, én nem voltam elég rátarti, és mudokon barátaim közül nem mentettem meg eleget, ezért az utolsó előtti pályán nem jutottam tovább - nesze neked katarzisélmény), igencsak vártuk a folytatást. És a türelmetlenség mellett igényesek is voltunk. Vajon a folytatás lesz-e olyan jó, mint az első rész, vagy ez is csak egy tömeges - nesze neked, itt a következő - játék lesz. A vágyak fokozásának netovábbja pedig egy jó marketingfogás (bár, már Lara is szerepelt egy német videoklipben), Abe új kalandjairól szóló klip jelent meg a zenei adókon.
És végre megérkezett! A programot nagy lelkesedéssel telepítettem. Volna. Ugyanis előtte egy kis helyet kellett biztosítani a drága számára. A telepítés három módon történhet: sok helyre, még többre, vagy még ennél is 140 megával többre. Ennek ellenére én a maximumot választottam, mivel a telepítő igérete szerint ez nyújtja a gyors és színvonalas multimédia hatásokat, és a gyors mentést.
Itt talán ejtsünk szót a multimédiáról. A fiúk kitettek magukért, színvonalas, látványos és gazdag filmrészleteket nézhetünk a játék közben. Már-már nem is játszunk, hanem egy animációs filmet nézünk, néha egy-egy pálya közbeiktatásával. Persze ez túlzás, de valóban érdemes (legalább egyszer) végignézni a bevágásokat, így a történet kerekké válik. A játéknak egyértelműen előnye, hogy látványos, és a története is aranyos. Apropó, a történet:
Abe, miután megment vagy kilencvenkilenc mudokont az életfogytig tartó háztartási munkáktól, boldogan tér haza. Ekkor a törzsfőnök ünnepi beszédet tart a népes mudokon törzsnek, és bemutatja nekik megmentőjüket. A hős ebben a pillanatban egy hangzatos szellentéssel zöldre festi a hátsófele közelében lévő levegőt. A törzsfőnök ezt baráti, sőt, szimpatikus gesztusnak véli, és vállon veregeti Abe-t, aki emiatt egy négyméteres zuhanás után elveszti eszméletét. Ekkor három ősmudokon szelleme lép be Abe életébe, és elpanaszolják, hogy a Glukkonok kihantolják az ősi sírokat, hogy jófajta SoulStorm™ Drew italt készítsenek.
Hősünk ezt nem hagyhatja annyiba, és öt társával máris nekivág a sivatagnak, hogy rendet teremtsenek. Mihelyst megtalálják az ősi sírokra épült gyárat, lázas tevékenységbe kezdenének, csakhogy a mi kis kétbalkezes hősünk vagy öt képernyőnyit bukdácsol lefele. Innen a játék.
Tehát a játék nagy előnye, hogy rendkívül látványos. Ez egyrészről sok újítást is jelent (mostantól vannak repkedő Sligek, a kutyáknak vannak mini változatuk, ragadozó kukacokkal kell szembenézni, elektromos vigyorgó masinák között kell lopódzni, megjelennek a Glukkonok, és az az ital... róla később). Sajnos itt kell megemlítenem egy komoly vádat a program ellen. Az első részben volt, hogy egy-egy pályán napokig jártam fel-alá, hogy megtaláljam a megoldást (ha valaki emlékszik még a méhkaptáros pályára, a felvonó mellett...). Ebben a részben szó szerint oda van írva, hogy mit kell tenni. Persze ez nem jelenti azt, hogy egyszerű a játék, de az biztos, hogy nem okoz komoly megterhelést a szürkeállománynak.
De nézzük a jó oldalát. Igaz, hogy könnyebb, de a pályák jóval színesebbek, mozgalmasabbak, és nagyon sok van belőlük. De tényleg. Az ember már-már kalandfilmben érzi magát, sodorja az esemény. Ugyan először arra gondoltam, hogy jól lehúzom majd emiatt a játékot (mondjuk adjunk rá 45%-ot :-), de a hatás és az érdekes pályák oly mértékben kárpótoltak, hogy letettem róla. Sőt, még meg is könnyebbültem, hogy nem kell majd tehetetlen dühömben felforrt agyvízzel püfölnöm a közfalat.
Nézzünk meg egy-két újítást közelebbről. Mindenképpen szót érdemel főhősünk bélműködése. Nemcsak a törzsfőnökkel kapcsolatos incidensre gondolok. A játékban komoly szerepet kap a bélgáz. Oly annyira, hogy külön billentyűt is szenteltek neki. Bármikor (a futás kivételével) egy X-re Abe elszellenti magát (van, aki parancsszóra tud ilyet). Persze, most kérdezheti a kedves olvasó, hogy mi a csudáért érdekes ez. Nos, ha ehhez hozzávesszük, hogy a mindenféle galibát okozó SoulStorm™ Brew fogyasztása után explozívat szellentünk, egyből derűsebben látjuk a világot.
Ehhez kapcsolódik a másik nagy újítás. Az előző részben csak Sligek testét foglalhattuk el (emiatt nevezte egy antitalentum lövöldözős játéknak...), az új részben viszont lelkileg eggyé válhatunk sokféle szerzettel. Ott vannak például a Glukkonok (kezetlen népség), de Abe azonosulni tud a saját szellentésével is! Ez talán egy kicsit morbid. Szóval, ha a játékban iszunk egy Drew-t, majd pukkantunk, és gyorsan elkezdünk imádkozni, elhagyhatjuk testünket, és egy zőld lebegő felhő formájában közlekedhetünk kedvünkre. Még a Sligek sem lőnek le. Van olyan pálya, amelyen a szó szoros értelmében átszelelünk.
A kukacokkal viszont csak óvatosan. Hosszú nyelvükkel fájdalmasat tudnak nyalintani belőlünk. Elég vicces, hogy a főhőst még egy egyszerű féreg (mégha oly hosszú nyevlű is) is egy böffentéssel át tudja küldeni a túlvilágra, de hát ilyen az élet. A programra egyébként jellemző a vidám hangulat és az aranyos helyzetkomikum. Ha például társaink szeme láttára nekimegyünk a falnak, akkor (ahogy azt az előző részben már megszokhattuk) harsány röhögéssel jutalmazzák ténykedésünket. De emellett tovább bővült a programban a személyes kapcsolatok ápolásának lehetősége. Abe szókincse is kiegészült (Work, All'ya, Stop it!), és többféle mudokonnal is találkozatunk. Vannak depressziósak és dühösek (ezeket nem ajánlott hergelni), találkozhatunk őrültekkel is (vihogva futkároznak fel-alá), akik Drew-t isznak, megbetegszenek, és vannak vak mudokonok is.
Az előző rész nagyon sok kínt és szenvedést okozó tulajdonsága volt, hogy csak az adott pálya elejéről lehetett újraindulni. Ennek volt többek között az az eredménye, hogy volt olyan pálya, aminek az első öt-hat képernyőjét becsukott szemmel, hang után is végig tudtam játszani. Az új változat rendelkezik egy gyorsmentéssel, és bármikor az F6 megnyomására az utolsó mentéstől játszható újra. Ezen kívül van egy Restart path lehetőség, ami az adott pálya legelejére tesz vissza (hasznos, ha például kislányos zavarunkban éppen akkor gyorsmentünk, mikor beesünk két Slig közé), és mindig lehet rendes mentést készíteni, ami nem csak az adott pályán használható.
Ha kitartóak vagyunk, ebben a részben a játék végére akár háromszáz mudokont is megmenthetünk, de az biztos, hogy a mókás kis figurákon jót mulathatunk. És hogy még egy lapáttal rátegyünk a hősi szerepre, az ősmudokonok lelkét is kiszabadíthatjuk. Ez általában igen hasznos, mivel nagyon sok kaput csak a szellemek tudnak kinyitni.
Tehát összesítve a játék igazi élmény, vidám, eseménydús. A játék nehézsége valamivel alacsonyabb, és a rendkívül gyors és hatékony mentési lehetőségekkel pedig olyan eszközhöz jutunk, mellyel bármelyik pályát könnyedén végigjátszhatjuk. A grafika jó, a bevágások aranyosak, a történet szívbe markoló. Hátrányként csak az előző részhez képest valamelyest csökkenő tendenciát mutató pálya-bonyolultság hozható fel. Ha figyelembe vesszük, hogy a játék - amíg végig nem játsszuk - szinte teljesen magával ragad, a maga kategóriájában 96%-ot érdemel. Én már most várom az Oddworld új részeit - a dokumentáció szerint még legalább négy rész lesz (már nem Abe főszereplésével).