A Bullfrognál már előfordult, hogy az eredetileg tervezett megjelenést nem tudták betartani, így volt ez a Populous sorozat harmadik részével is, melyet már a tavalyi ECTS-en is nagyon reklámoztak. Az 1990-ben Peter Molyneaux által készített első rész új műfajt teremtett, melyet "isten-szimulátornak" kereszteltek el. A második rész tulajdonképpen az első bővítése, feljavítása volt, a sorozat legújabb darabja, a Populous: The Beginning viszont rengeteg újítást hozott a programba. Az Electronic Arts jóvoltából betekintést nyerhettünk a játék fejlesztés alatt álló verziójába.
Az első szembetűnő újítás az, hogy ezúttal nem kívülálló istenként vagyunk jelen, megmondva a népnek, hogy letelepedjenek, terjeszkedjenek vagy harcoljanak, hanem akár egyesével parancsolhatunk embereinknek, hogy mit csináljanak. Feladatunk minden pályán egy bolygó meghódítása, megsemmisítve az ellenséges népeket. A kezelőfelület is óriási változásokon esett át. Az eddigi oldalnézetes 3D grafikát egy teljes, háromdimenziós földgömb váltotta fel, melyen kisebb-nagyobb kontinensek, szigetek találhatók, hegyekkel, tavakkal, erdőkkel. Lehetőség van az egész földet egyben nézni, ekkor azonban nem látjuk azonnal embereinket, csak a fontosabb helyeket jelöli egy-egy szimbólum. A térképre zoomolva viszont már láthatjuk népünket és az ellenséges törzseket.
Az irányítás hasonló, mint azt a mai real-time stratégiai játékokban megszokhattuk. Egy vagy több embert kijelölve, az egérrel a megfelelő helyre kattintva küldhetjük oda őket. Hasonló módon küldhetjük őket az építkezési területekre vagy a házakba is. Lehetőség van csoportok kijelölésére is, maximum hat csapatot elkülönítve, melyekre egyenként egy billentyű lenyomásával egyszerűen átválthatunk. Használhatunk ún. waypointokat is, mint az a Total Annihilationben volt, megadva, hogy milyen útvonalon jussanak el embereink a célpontra.
A törzsek élén a sámán áll, ő a legfontosabb szereplő a játékban. Vele tudunk varázsolni, többek között ezért is érdemes nagyon vigyázni rá, nehogy egy támadás során meghaljon. Ha mégis meghalna, nincs annyira nagy baj, ha ugyanis van elég követője, akkor kis idő múlva reinkarnálódik. Minél több követőnk van, annál gyorsabban nő manánk szintje. A manának már az előző részekben is fontos szerepe volt, ez jelezte, hogy mennyi varázslatot használhatunk még. Most is a varázslatoknál van jelentősége, ugyanis a manából termelődnek varázslataink. Alapjába véve kétféle varázslat van: az egyszer használatosak és a tanulhatóak. Az előbbieket egy-egy kőszobornak hódolva kapunk, és miután az ott szerzett egy-két varázslatot elhasználtuk, több már nem lesz belőle azon a pályán. Az utóbbi varázslatokat egy totemoszlopnál, vagy az ellenség titkait őrző kőtemplomban hódolva tanulhatjuk meg. Ettől kezdve az a varázslat rendelkezésünkre áll, és amíg van elég manánk, újratermelődik. Egy varázslatból általában 2-4 lehet egyszerre raktározva, de amint elhasználunk egyet, megindul az újratermelése - hacsak ki nem kapcsoljuk. A varázslatok kikapcsolásával a manát tudjuk koncentrálni egy bizonyos varázslat újratermelésére, különben ugyanis az összes aktív varázslat között oszlik meg a rendelkezésre álló mana.
A sámánon kívül többféle ember is lehet népünkben. A brave tulajdonképpen az alap-ember, induláskor általában kapunk pár darabot belőle. Csak ő tud házat építeni, továbbá őt taníthatjuk ki katonának vagy papnak. A házépítés az eddig megszokottól nem automatikusan történik, nekünk kell kijelölnünk, hogy embereink hova építsék kunyhóikat, illetve a többi épületet. Egy normál kunyhóba három ember fér el, de ha ezt kinövik, automatikusan elkezdik bővíteni azt négy-öt férőhelyesre. Építkezéskor az embereknek egyetlen dologra van szükségük: fára. Ha a környék összes fája elfogy, akkor már nem folytathatjuk az építkezést, meg kell várnunk, míg esetleg újranő egy-két fa. Ha pár brave összegyűlik egy kunyhóban, akkor hamarosan újabb generálódik, így növelve törzsünk létszámát. Van még egy másik lehetőség is népünk kibővítésére, de ez csak a játék folyamán később válik elérhetővé. Az egyik varázslat segítségével ugyanis a pályákon található vademberekből csinálhatunk saját törzsünkhöz tartozó embert.
A harcos, mint a neve is mutatja, csatákban alkalmazható, erősebb, mint a brave, de például nem tud házat építeni. Induláskor nincs harcosunk, így építenünk kell egy kiképzőközpontot (Warrior Training Hut). Ha ideküldünk embereinkből, akkor azok pár másodperc alatt katonák lesznek. Mókás, amikor 10-15 embert küldünk egyszerre, ugyanis egyesével történik a kiképzés, és így óriási sor alakul ki az épület körül.
A papok nagyon hasznosak, ugyanis az ellenség embereit térítik át a mi törzsünkhöz. Ha találkoznak az ellenség embereivel, rögtön elkezdenek prédikálni, mire a többiek letelepednek a földre, és kis idő múlva máris a saját népünkben tudhatjuk az ellenség csapatának egy részét. Ez így történik akkor is, ha mi küldjük idegen földre őket, vagy ha az ellenség jön át hozzánk portyázni. A hatásosságot növelhetjük azzal, ha egy őrtoronyban helezzük el a papokat, ekkor ugyanis a körülötte lévő jóval nagyobb területre hat ki tevékenységük. Egyedül akkor van csak gond, ha más papokkal találkoznak, ők ugyanis - érezve a konkurenciát - egyszerűen elkezdenek verekedni. Nagyon hasznos viszont, ha egy nagyobb csoport papot küldünk az ellenség területére, mert ekkor néhányan elkezdenek prédikálni, míg a többiek az ott lévő papokkal küzdenek meg. Egy kis hiba a programban, hogy a frissen átállt emberek van, hogy ott maradnak a térítés helyszínén, és mivel ott már az ellenséget látják, elkezdik ütni a többieket, csökkentve a térítés hatásosságát. Emiatt ajánlatos az újonnan áttérített embereket minél gyorsabban elvinni onnan. Egyébként kis idő múlva automatikusan el szoktak indulni az új emberek, a brave-ek például a sámán reinkarnációs-helyére. A papokat a templomban tudjuk kiképezni, odaküldve bármelyik emberünket (tehát lehet harcost is pappá átképezni).
A nyolcadik pályától lesz elérhető a tűzharcos (Fire Warrior), aki tulajdonképpen a Warcraftban megtalálható íjásznak a megfelelője, azaz nem csak közelharcra képes. Tűzgolyókat dobál a közelébe kerülő ellenség felé, igen nagy hatásfokkal. Lehet még kémünk is, akinek segítségével az ellenfél közé férkőzhetünk, kifigyelve stratégiájukat.
Sámánunk varázslatai sokfélék, és igen változatosak. A már említett tulajdonságokon kívül még egy fontos paraméterük van, a hatótávolság. Ez mindig a sámántól számolódik, és egy meghatározott sugarú kör szokott lenni. A kör sugara függ a sámán helyétől is: egy magas hegy tetején állva jóval messzebre tudunk hatni varázslatainkkal, mint egy sík terepen. Ugyanez érvényes az őrtoronyra is, onnan is nagyobb távolságra varázsolhatunk. Kezdetben általában csak 1-2 varázslatunk van, ez aztán a pályákon előrehaladva általában nő. Minden pályán lehetőség van egy-két új varázslat megtanulására, ezeket a későbbi pályákra van, hogy meg is tarhathatjuk.
Támadásra használhatjuk például a tűzlabdát és a villámot. Ez utóbbi nagyon hasznos, ha az ellenség a sámánjával rohank felénk, általában ugyanis elég egy - néha kettő - villámcsapás, és a másik vezető holtan esik össze. A tűzlabda sokkal kisebb helyre hat, mint a villám, viszont ha a sámánunkra támadnak, és nincs a közelben harcosunk, érdemes ezt használni, mert sokkal gyorsabban újratermelődik a villámnál.
Ha az ellenség egy papja téríteni kezdte embereinket, nem kell rögtön kétségbe esni, akkor sem, ha nem tudunk saját papot küldeni oda. Sámánunk ugyanis egy varázslattal darázsrajt képes odaküldeni, aminek hatására az egybegyűlt tömeg rövid időn belül szétszéled. Másik megoldás még ilyen esetben egy tűzgolyó a térítőhöz, de ezzel kicsit kockáztatjuk saját embereink épségét is.
A Populous első részeiben fontos helyen álltak a föld szintjét növelő és csökkentő varázslatok. Ezek most is rendelkezésünkre állnak, segítségükkel építhetünk hidakat két sziget közé, illetve süllyeszthetjük el az ellenség épületeit. Egyetlen baja csak az, hogy a hatótávolság nem túl nagy, elég közel kell menni az ellenség épületeihez, hogy alkalmazni tudjuk ezeket támadási célra. Mocsarat is létrehozhatunk, ekkor egy kis területen lápos vidék lesz, mely mérgező gázt ereget, megölve, aki belemegy. Egy baja van csak, hogy valamennyi idő után egyszerűen eltűnik, mintha ott se lett volna.
Érdekes varázslat a konvertálás, amiről már esett szó. Ezzel a vadembereket állíthatjuk a mi oldalunkra. A konvertálás egy kör alakú területre hat, az azon belül állókra van hatással. A vademberek előszeretettel vannak a tenger, illetve kis tavak partján, így érdemes elsősorban ott alkalmazni a varázslatot.
A többi varázslatok között olyanok vannak, mint például a mágikus pajzs, mely a kiválasztott csoportra hat, megvédve őket az ellenség támadásától. Küldhetünk tornádót, földrengést vagy tűzvihart az ellenfél területére, de csinálhatunk vulkánt is, melynek lávája megöl mindenkit, aki az útjába kerül. A hipnotizálással ideiglenesen állíthatjuk át a másik fél embereit a mi csapatunkba. A láthatatlanná tevő varázslat is csak egy ideig hatásos, használatakor embereinket (azokat, akikre hatott a varázslat) nem látják az ellenséges törzsek. Ha viszont harcolni vagy téríteni kezdenek, akkor láthatóvá válnak. A bloodlust nevű varázslat alkalmazásával embereink gyorsabbak és erősebbek lesznek a csatákban. A teleporttal sámánunkat küldhetjük bárhova a bolygón. A Halál Angyala is egy varázslat eredményeként jön elő, körbejár a földön, és ha ellenséget talál, megöli. Van armageddon is, ekkor az összes nép összegyűlik egy helyen, és harcolni kezdenek, a sámánok pedig tűzlabdákat dobálnak egymáshoz. Az a csapat nyer, amelyiknek a legtovább marad életben a sámánja.
Újítás még a játékban, hogy kétféle jármű is rendelkezésünkre áll embereink szállítására. Az egyik ilyen a hajó, a másik a léggömb. Egyszerre öten férnek el egy hajóban, és arra is figyelnünk kell, hogy üresen nem tudjuk irányítani, tehát legalább egy ember kell bele.
Az irányításra visszatérve: a játék irányítása egyszerű és könnyen elsajátítható. A bal oldali részen találhatóak a kezelőgombok, három csoportra osztva. Egyikbe tartoznak az épületek, másodikba a varázslatok, míg a harmadikkal követőink kijelölését könnyíti meg a program. Csoportokra osztja ugyanis őket, kijelezve, hogy egyes típusokból hány emberünk van, közülük mennyi unatkozik, hányan dolognak vagy harcolnak, hányan vannak házakban elszállásolva, illetve léggömbön vagy hajóban, stb. A megfelelő gombra kattintva jelölhetjük ki a szükséges embertípusból egyet, vagy akár mindet.
Egyszemélyes játékra 25 pálya van a programban, ezeket egymás után lehet teljesíteni. A pályák abból a szempontból egymásra épülnek, hogy kezdetben általában olyan varázslatok állnak rendelkezésre, melyeket korábbi szinteken megszereztünk. Minden pálya egy külön bolygó, különböző naprendszerekben, ezeken kell sorba mennünk, bolygóról bolygóra, naprendszerről naprendszerre haladva.
A program mesterséges intelligenciája megfelelő, sőt még tanulni is lehet a programtól. Jó stratégia például egy adag térítőt előreküldeni, hátulról egy csapat katonával támogatva, esetleg magával a sámánnal is. Ez utóbbi esetben ugyanis a varázslatokat is segítségül hívhatjuk, míg népünk az első sorban küzd a másik törzs ellen. Valamennyire tanul ugyan a program a mi lépéseinkből is, de nem mindent. Egyszer például jött egy csapattal, benne a sámánnal. A hegytetőről küldtem a sámánjukra egy villámlást, amitől az meghalt, vagy belerepült a vízbe és ott megfulladt. A következő támadásnál már valamivel óvatosabbak voltak, a hatótávolságon kívül először megálltak kicsit, megpróbáltak elkerülni, de a vége megint az előző lett. Ezt pedig 8-10-szer is megismételte a gép. Az útkeresési algoritmus elég jó, az emberek a legrövidebb utak megtalálására törekednek. Hegyeknél például ez nem is olyan egyszerű, ugyanis felfelé lassabban tudnak menni embereink, így lehet, hogy praktikusabb a kikerülés.
A mai elvárásoknak megfelelően multiplayer lehetőség is van a programban, akár az interneten keresztül is, ezt viszont még nem tartalmazta a tesztelésre kapott verzió, így ennek ismertetésére később még visszatérünk. Néhány pályán találkozhatunk a többszemélyes játékból ismert Fog of the warral, amikor csak azokat a területeket láthatjuk, ahol már jártunk, nehezítve az ellenség figyelését.
A grafikát 640*480-as és 800*600-as felbontásra állíthatjuk. A játék kezeli a Direct3D kompatibilis gyorsítókártyákat is, ekkor sokkal szebb grafikát kapunk. Ha bekapcsoljuk, embereink lábnyoma meglátszik a földön, az őrtűz körül szaladgáló emberek például egy kört taposnak ki a tűz mellett. Igen aprólékos mindennek a kidolgozása, a házak kéményéből füst száll fel, a felhőket fújja a szél az égen, a pusztítások helyén is füst keletkezik, igaz, annak megvalósítása nem a legszebb, mindegyik füst ugyanis ugyanúgy néz ki és egyszerre mozog. Még a menü is fantasztikusan néz ki: a szövegek árnyékot vetnek a háttérre, a fényforrás pedig maga a kurzor, így azt mozgatva változik az árnyékok helye.
A játék zenéje nagyon jó hangulatot teremt, melyet különböző hangeffektek egészítenek ki. Mindegyik emberünk mond valamit, ha kijelöljük, valamint a csatazajt és a térítők prédikációját is hallani lehet. Mindezt ráadásul sztereóban kapjuk, és azt is érezteti a program, hogy valaki távolabb van a jelenleg látható területtől, ekkor ugyanis csak halkan halljuk őt. Sound Blaster Live! kártyával teljes 3D hanghatásokkal élvezhetjük a programot.
A Populous: The Beginning jó bizonyíték arra, hogy a Bullfrog csapata képes ötletes, színvonalas játékot készíteni Peter Molyneaux nélkül is (leszámítva persze, hogy az alapötlet tulajdonképpen Molyneaux-é volt). Ezek után kíváncsian várjuk a Dungeon Keeper második részét, nem valószínű, hogy az elmarad majd a várakozásoktól, és egy újabb remek programmal leszünk gazdagabbak jövő nyáron.
