26 éve Veletek – PC Dome / PlayDome

Ismertető/teszt

Shogo: Mobile Armor Division

Írta: Dino 3 hozzászólás

A Monolith a manapság oly divatos engine-licenszelés helyett inkább a saját 3D motor kifejlesztése mellett döntött. Nem is jártak rosszul, LithTech névre keresztelt engine-jük ugyanis nagyon jól sikerült, mint az az első erre épülő 3D akciójátékukból, a Shogo: Mobile Armor Divisionből látszik.

A Shogo alaptörténetét és grafikáját a japán rajzfilmek alapján készítették, stílus alapján az anime kategóriába sorolható. A készítők nem rögzítették a programot külső vagy belső nézetes akciójátéknak, tetszés szerint bármikor válthatunk a két nézet között.

A történetben vegyesen irányíthatjuk a főhőst, vagy egy óriásrobotot, ami ráadásul a Transformershez hasonló módon képes járművé átalakulni. Ráadásul négyféle óriásrobot (a továbbiakban MCA - a Mobile Combat Armor rövidítése) közül választhatunk, melyek mindegyike más tulajdonságokkal rendelkezik. A Shogo Akuma Series 12 egy könnyű, gyors és jól manőverezhető típus, gyenge páncéllal. Az Armacham Ordog Advanced Series 7 típusú MCA egy közepes robot, melynek jármű része nagyon gyors, de nem túl jól irányítható. Az Andra 25 Predator a legerősebb robot, ez viszont a sebességének rovására megy. Végül pedig az UCA Enforcer Mark VII egy megbízható, erős páncélzatú és viszonylag gyors MCA.

A játékban vegyesen vannak a robotos és nem robotos pályák, így az elején egy MCA-val indulunk, mintegy bemelegítő küldetésként el kell érnünk egy repülőgépet, miközben szétlőjük az ellenséget. A pályák felépítése is változatos, az első küldetés a szabadban játszódik, egy kanyonban kell végigmennünk. A következő pálya már egy épületben van, ráadásul robotunkból is kiszálltunk. Feladatunkat rádión közlik velünk főnökeink, akiknek képe ilyenkor megjelenik a képernyő felső részén. A pálya végén döntési helyzet elé állítanak: ki kell választanunk, melyik robottal szeretnénk teljesíteni a küldetéseket. Innentől ismét egy MCA irányítása lesz a feladatunk, később térünk majd vissza magának a főhősnek az irányítására. A történet folytatása egy normál méretű - de a robotból nézve igencsak liliputinak kinéző - emberek által lakott bázison játszódik, ahol az embereken kívül rengeteg ellenséges óriásrobot is található. Az előbbiekkel nem igen lesz gondunk, maximum annyi, hogy néha igen nehéz lokalizálni egy apró embertől származó lövés forrását, magát a kis feketeruhás embert. Az utóbbiak, a robotok viszont sokféle, gyengébb-erősebb fegyverrel rendelkeznek. Szerencsére ezek megfelelően nagyméretű célpontok. Ha pedig jó helyen találjuk el az ellenséges robotokat, az a program Critical hit-nek jelzi, és jutalmul növeli energiánkat. A játékban összesen mintegy harmincféle ellenség van, melyek mesterséges intelligenciája is fejlett. A tereptárgyakat saját céljukra tudják használni, például bekapcsolják a riasztót, vagy aktiválnak egy csapdát. Azért kisebb hibák még vannak az MI-vel, ugyanis ha két egymás mellett álló ellenségből lelőjük az egyiket, a másik nem kezd el vadul lőni ránk, sőt, meg se moccan.

A mi robotunknak is igen sokféle fegyver áll a rendelkezésére. Az egyszerű lézertől kezdve a távcsöves puskán keresztül a különböző rakétás dolgokig nagyon változatos fegyverarzenálból választhatunk, ráadásul egy-két fegyvernek - ilyen például az előbb említett távcsöves puska - kétféle funkciója is van, például a puskát használhatjuk távcsővel vagy távcső nélkül is. A leterített ellenfeleknél lévő fegyverek is a mi tulajdonunkba kerülnek át. A robotunknak egyébként a szokásos két paramétere jelzi erőnket: az energia és a páncélzat. Ezeket növelhetjük a pályán felvehető tárgyakkal, néha egy lelőtt ellenség után marad egy adag energia, vagy egyes ládák szétlövése után találunk egy csomagot.

A program grafikája nagyon szép és látványos. A szereplőknek valódi árnyéka van, bár néha olyankor is, ha egy fal árnyékában áll. A fényeffektek is valósághűek, a fegyverek lövedékei is világítanak, némelyik csak robbanáskor, a lézerek pedig a lövedék haladása közben a falakat megvilágítják. Természetesen, ahogy ez ma már megszokott, színes fények is vannak a programban. Szép még a füst és egyéb speciális effektek megvalósítása is. Kicsit hiányzik, hogy a lámpákat nem lehet szétlőni, ha beléjük eresztünk egy sorozatot, azok továbbra is ugyanúgy világítanak. Viszont igen szépen néz ki egy falba lőtt golyósorozat nyoma, ami ott is marad. Kifogásolható még az, hogy egy lézer, vagy egy emberből kifröccsent vér - ami ráadásul igencsak nagy mennyiségű az ember méretéhez képest - nyoma a levegőben folytatódik, ha az egy sarokrészen van.

A történetre visszatérve: küldetésünk részleteit folyamatosan tudjuk meg. Amint teljesítjük az éppen kijelölt feladatot, társaink közlik velünk a következő lépést. Ez lehet valamilyen berendezés leállítása, vagy csak egyszerűen egy megadott célpont elérése. Az egyik helyen például egy szerkezetet lekapcsolva a szellőzőrendszert használhatjuk utunk folytatására, az óriási csőbe leugorva a ventilátor visszatart a földhöz csattanástól, igaz, ha nem ugrunk gyorsan be a folyosóra, akkor felrepít a plafonhoz. Ilyenkor, ha nem vigyázunk, a robotunk a plafonhoz kenődik, ami nem válik előnyünkre.

A Shogo: Mobile Armor Division tehát egy szépen kidolgozott grafikus motorra épülő játék, melyhez már készülőben van egy kiegészítő küldetéscsomag is. Ráadásul az engine-t nem hagyják kihasználatlanul a Monolithnál, ugyanis a hamarosan megjelenő Blood 2: The Chosen is ezt fogja használni.

Kattints, ha érdekesnek találtad a cikket!

85%
Pozitívumok
  • Szép engine
  • Változatos játékmenet
Negatívumok
  • Kicsit hibás grafikus engine
  • Okos-buta ellenfelek

Shogo: Mobile Armor Division

Platform:

Fejlesztő: Monolith Productions

Kiadó: Microids

Minimális rendszerigény: Pentium 166, 32 MB RAM, 4xCD-ROM

» Tovább a játék adatlapjára

Dino

Dino
Kb. 8 évesen ismerkedett meg egy ZX81-gyel, amit egy C64 követett. 1993-tól a Commodore Világnál és utódlapjainál, valamint a ZED-nél dolgozott, majd 1998-ban barátaival megalapította a PC Dome-ot. A többi már történelem...

HOZZÁSZÓLÁSOK

Madrac
Madrac [4264]
Talan masfel eve vettem elo egy kicsit ujra. A legnagyobb meglepetesem az volt, hogy talaltam servereket a multihoz. Sot, nem voltak uresek.
Endymion
Endymion [7]
Nekem ez maga az FPS. Az egész játék egy olyan hangulatot ad folyamatosan és fáradhatatlanul, hogy az ember még játszani akar. A fegyverarzenál is remek, egyszerűen imádom a fegyver animációját, hogy forog a tár a lövés után betöltve az új hüvelyt. :)

A Crysis már rég a kukába került nálam, amikor ezzel még mindig játszottam. Sőt, az az igazság, hogy a Crysis-t szarrá untam egy nap alatt, semmi élmény nincs benne, a Shogo viszont még 15 év után is a "hűha" kategória. Örökzöld darab. :D
» Összes hozzászólás listázása a fórumban (3 db)