A Quake II engine-je számos licencet ért meg, talán nem véletlenül. Az erre a grafikus motorra alapozó játékok közül kettő kapott különösebb figyelmet a sajtóban, a Valve fejlesztésében készülő Half-Life és a Ritual Entertainment által készített SiN. A két program közül a SiN készült el korábban, nem sokkal megelőzve riválisát.
A korábban Hipnotic nevet viselő Ritual Entertainment bizonyára nem ismeretlen a Quake kedvelői körében. Ők készítették ugyanis a Quake-hez kiadott két hivatalos küldetéslemez egyikét, a The Scourge of Armagont (az egyik fő pályatervező, Levelord neve is ismerősen csenghet sokak számára). Az új játékhoz eredetileg a Quake engine-jét vásárolták meg, erről tértek át az időközben megjelent második rész motorjára. Ez a váltás igen bölcs döntés volt, a játék valószínűleg nem lett volna ennyire sikeres a Quake meglehetősen régi, elavult engine-jével. A július végén - az eredetileg tervezetthez képest némi késéssel - kiadott demót nagy siker övezte, az Activision adatai szerint az első négy nap alatt több mint 185 ezren töltötték le a 34 MB-os programot. Az azóta eltelt 3 és fél hónap alatt a Ritual emberei elkészültek a teljes játékkal, mely a napokban került a boltokba.
Már a demo megjelenésekor látni lehetett, hogy egy igen jól sikerült first-person shooter lesz a SiN. A tervezők szakítottak a Quake barlangjaival, labirintusaival, a SiN teljesen hétköznapi környezetben játszódik: utcákon, házakban, raktárakban, metróalagútban. A játék kerettörténete a XXI. századba visz minket. A főszereplő, John Blade ezredes egy magán-rendőralakulat tagja, őt irányíthatjuk a játékban. Feladatunk egy új kábítószer, az emberi DNS szerkezetét is megváltoztató U4 előállítóinak leleplezése és likvidálása. A főgonosz Elexis Sinclair, a SinTEK vállalat elnöknője. A feladat persze korántsem ilyen egyszerű, az ellenség ugyanis nagy erőkkel védi létesítményeit.
A Ritual a Scourge of Armagonnal már bebizonyította, hogy egy 3D first-person akciójátékhoz lehet készíteni nagyon jó egyszemélyes küldetést is. Ez most is sikerült nekik, egy igen mozgalmas, változatos helyszínű történetet kreálva. Egy bankrablással kezdődik a játék, ahol feladatunk mindenekelőtt egy helikopterből szétlőni az ellenség háztetőkön védekező embereit és rakétavetőit. Az épületen belül találkozunk Mancinivel, az alvilág egyik ismertebb figurájával, aki elég gyors ahhoz, hogy meglógjon előlünk. Első feladatunk az ő üldözése lesz. Alagutakon, különböző épületeken, építési telepeken, és egy elhagyatott metróállomáson keresztül vezet utunk, mire utolérjük Mancinit, aki időközben valamilyen szer hatására egy szörnyeteggé alakult. Innen utunk a titkos kutatóbázisra vezet. A 3D akciójátékoktól eltérően itt nem feltétlenül az esztelen lövöldözés lesz a célravezető, másodlagos célunk ugyanis az, hogy ne vegyenek észre, ne szólaltassák meg a riasztót. Következő lépés a gonoszak által kilőni szándékozott rakéták leállítása.
Kalandjaink során állandó rádiós kapcsolatban állunk J.C.-vel, aki azon kívül, hogy a következő feladatot ismerteti velünk, néha tippeket is ad. Ezen kívül segítségünkkel kapcsolatba lép az ellenség számítógépes rendszerével, adatokat tölt le onnan, vagy vírust küld a gépbe.
A küldetések több részfeladatból állnak, ezeket általában nem kapjuk meg rögtön a pályák elején, hanem folyamatosan, ahogy teljesítettük az egyik részcélt, kapjuk a következő feladatot. A játék története szempontjából lényeges fő feladatok mellett általában van pár másodlagos cél is, ilyen például a katonai bázison a misszió csendes végrehajtása, vagy a rakétabázison egy csapat túsz megmentése. A programban egyébként hat epizódra osztva összesen 37 pálya van, melyek végigjátszásához már a leggyengébb nehézségi fokozaton is rengeteg időre van szükség.
A pályák nagyon valóságszerűek, erről elsősorban a textúrák gondoskodnak, de persze nem hanyagolható el a pályatervezők munkája sem. A bankban mozgólépcsők, páncélajtók találhatók, az irodákban számítógépek az asztalokon. Sok kis apróság teremti meg a realisztikusság érzetét. Az egyik helyszínen például az asztalon egy PC Zone magazin van, a metróállomáson pedig graffitik találhatók a falakon, a sarkokban pedig hajléktalanok melegednek hordókban gyújtott tüzek mellett. Többször is szerepet kapnak különböző járművek. A játék elején egy helikopterből kell lövöldöznünk, majd később például az építkezési területeken munkagépekkel törhetünk utat magunknak. Sok helyen találunk számítógépeket, ezek egy része nem csak dekoráció, hanem segítségükkel nyithatunk ki kapukat, állíthatjuk le a szellőző-berendezést vagy kapcsolhatjuk ki a riasztót. Talán egy kicsit túlzás, hogy mennyi funkciót kaptak a számítógépek, de ez annyira nem zavaró. A gépekhez közelítve azok képernyőjén különböző menüket láthatunk, ezekben lépkedve végeztethetjük el a különböző funkciókat. A 3D kártyáknál megszokott elmosás effektus ráadásul nincs hatással a kijelzőkre, teljesen jól olvashatóak a feliratok, ha a gépekhez lépünk.
A pályák közötti átvezető animációk nem a más játékokból megszokott FMV-k, ugyanis a készítők ezekhez is a program engine-jét használták, külső nézetre állítva, és sűrűn váltogatva a kamerapozíciót. A játékban egyébként a megszokott first-person nézet mellett lehetőség van külső nézetre is, ez viszont sajnos elég gyengére sikerült, messze elmarad a Tomb Raidertől, a játékélmény a normál nézetben az igazi. A játék hangeffektjeire nem lehet panasz, az ellenségek kiáltoznak, fém rácson rohanva élethű hangot ad a talaj, Blade pedig sok esetben kommentálja az eseményeket, például ha egy szép lövéssel terítette le ellenfelét, vagy egy rakás lőszert talált az egyik dobozban. Persze ez se újdonság Duke beszólásai óta, de a Quake-hez képest fejlesztésnek tekinthető.
Fegyverek terén nem hoz túl sok újat a SiN, más programokban már lehetett találkozni hasonló fegyverekkel, nagy részük pedig teljesen általánosnak mondható a 3D akciójátékok körében. Ilyen például az "alapfegyver": ökleink, majd a pisztoly, a puska, a gépfegyver, a golyószóró, valamint a gránát- és a rakétavető. Az eldobható akna a Duke Nukem rajongók számára nem ismeretlen, itt is nagyjából ugyanaz a megvalósítás: eldobás után a kezükben lévő gombot kell megnyomni a robbantáshoz. Az Duke-hoz hasonlóan itt is lehetőség van egymás után több akna terítésére, majd egyidejű robbantásra. Két újdonság van ezzel kapcsolatban: az aknák mindenképpen a legközelebbi falig csúsznak az elhajítás irányában, és mindegyik tartalmaz egy beépített kamerát, akár ezen keresztül is nézhetjük ilyenkor a környezetet. (Talán ahhoz lehet hasonlítani, amikor a Duke Nukemben egy szobában szétszórtunk egy rakás aknát, majd egy másik szobából a kamerarendszeren keresztül figyeltük, mikor lép be valaki...) Van még ezeken kívül távcsöves puska, valamint plazmafegyver is.
A játékban felvehetünk különböző tárgyakat is, ezek egy része egészségünkön javít (a szokásos 100 az alap), másikak pedig a páncélunkat erősítik. A páncélzat három részből áll: sisak, normál, mellkason viselt páncél, valamint lábvédő, ezekhez külön is találhatunk erősítőt. A tárgyak másik csoportjába különböző vegyes célú dolgok tartoznak. Így találhatunk például láthatatlanná tevő szerkezetet, számítógépekhez csatlakoztatható kódtörőt és kommunikációs egységet (J.C. ezen keresztül tud bejutni az ellenség gépeibe), víz alatti légzőkészüléket, valamint pár percig világító rudat. Ezen alaptárgyak mellett a pályákon találhatunk egyenruhát, ami a titkos küldetésben hasznos, különböző beléptető kártyákat, és még levágott kezet is, mely egy ajtó kinyitására használható. A nálunk lévő tárgyak közül szabadon választhatunk, használni azonban nem mindet lehet minden esetben. Az F11-re előhívhatjuk a nálunk lévő tárgyak listáját, és megvizsgálhatjuk azokat, többek között így tudhatjuk meg az egyik szinten a rakétaleállító kódot: a kiszabadított túszoktól kapott kártyára van ráírva. Több helyen hasznos a világító rúd, mely pár percig megvilágítja környezetét.
Az egyszemélyes játék mellett nem feledkeztek meg a Ritualnal a multiplayer játékról sem, tizennégy deathmatch pálya vár a hálózati játék kedvelőire. A normál deathmatch mellett beállíthatunk csapatjátékot is. A pályák megtervezésén is látszik, hogy olyanok készítették, akik tudják, mi kell egy jó hálózati játékhoz: nagyobb termek, szúk folyosók, búvóhelyek, és persze sok fegyver. A multiplayer pályák is változatosak, a labirintusok mellett található városi pálya is, magas házakkal, és munkagéppel. A játék paramétereit - fegyverek megmaradása, újraéledés a többiektől távol, stb. - a szerver indítása előtt kell beállítani, megadható továbbá a pályák sorrendje is.
A program erősen kihasználja a 3D gyorsítókártyákat, 800*600-as felbontásnál igen szép látványban részesülünk. A program viszont fut gyorsító nélkül is, gyengébb gépeken is, igaz, egy Pentium 133-ason a teljesítmény nem volt éppen optimális, de a játszhatóság - kisebb akadozásoktól eltekintve - ugyanolyan jó maradt. Gyenge pont az egyik deathmatch pályán lévő láva, annak textúrája rendkívül rondán néz ki.
A SiNről sok rosszat nem lehet elmondani, a történet jó, a grafika remek, a játékmenet pedig izgalmas. Mi kell még ezen kívül? Talán egyvalami dobta volna meg a játékot, ha a látványosabb Unreal engine-re alapoznak a készítők. Lehet, hogy a SiN 2 már ezt fogja használni? A folytatás megjelenésére mindenesetre még várni kell, hamarosan viszont egy küldetéslemez jelenik meg a játékhoz, 13 új pályával.
