Köztudott, hogy nemrégiben a LucasArts kiadót váltott, aminek következtében mostanában a játékait az Activison adja ki. Az új kiadónál pedig úgy döntöttek, hogy újra piacra dobják a Gerge Lucas által alapított cég egypár korábbi programját is. Ennek köszönhető, hogy nemrégiben újra megjelent a boltokban az X-Wing vs. Tie Fighter egy 3 CD-s dobozban, ahol a harmadik lemez, amin a Balance of Power kiegészítő küldetési találhatók, amolyan ajándékféleséget képvisel.
Gondolom nem kell különösképpen bemutatni az eredeti X-Wing vs. Tie Fighter játékot. A maga idejében úgy tűnt, ez a hálózat-orientált játék nem igazán váltja be a hozzá fűzött reményeket. Azok számára, akik nem rendelkeztek akkoriban valamiféle hálózati hálózatos lehetőséggel, a grafikán kívül bizony nem sokat nyújtott a program, hiszen teljesen eltűntek belőle a jól megszokott kerettörténetre épülő hosszabb hadjáratok. Ezen a hiányosságon igyekezett javítani a Balance of Power - és véleményem szerint teljes sikerrel. Ahogy nemrégiben kielemeztük a PC Dome azon felmérésének eredményeit, ahol azt kérdeztük, ki játszott a kiegészítő küldetésekkel, nagyon sokan voltak, akik nem. Pedig ez a kiegészítés szinte teljes mértékben pótolja a hiányosságokat!
A játék grafikájára már az eredeti verzióban sem lehetett panaszunk. A készítők teljesen átdolgozták a rövidke intrót, a szimulációs rész megjelenésén azonban nem sokat változtattak - megkockáztatom, hogy nem is volt nagyon mit. Talán az egyetlen nagyobb jelentőségű újítás a 3D-s gyorsítókártyák támogatása. Amin a legnagyobb mértékben sikerült javítani, az a játék hangulata. A választható küldetések közé bekerült egy-egy hadjárat a Felkelés illetve a Birodalom oldalán. Mindegyik hadjárat 30 küldetésből áll, amit akár egyszemélyesen, akár maximum 8 társunk gépével összekapcsolódva játszhatunk. Az egyes hadjáratok kerettörténetét a küldetések eligazításain és kiértékelésein kívül három-három nagyon szépen kivitelezett átvezető képsorozat viszi előre. A küldetések hangulata pedig véleményem szerint jobb, mint akármelyik eddig X-Wing játéké. Ennek elsődleges oka, hogy legalábbis a Felkelés oldalán, végre mindig egy épkézláb csapat indul el a küldetésekre, és nem mondjuk egyetlen A-Winggel kell egy egész flotta el kivonulnunk. Persze ez azt is jelenti, hogy az ellenfél hajóinak száma is jócskán megemelkedett. A sok hajó azonban érdekes módon nem megy az események követhetőségének rovására, vagyis általában könnyen át lehet tekinteni a harcteret. További pozitívum, hogy a számítógép által vezetett szárnysegédeink nem pusztán dísznek vannak mellettünk, hanem ténylegesen eredményes pusztító munkára képesek. Szintén eddig kevésbé megszokott dolognak számít, hogy a küldetések döntő többségében a Felkelés is biztosítani tud egy-egy nagyobb kísérőhajót a küldetésekre. Így szerencsére számtalan alkalomkor vehettem önelégülten tudomásul, hogy végre nem az ellenséges zöld színű lézer dominál az űrben, hanem egyértelműen a vörös színű. A mosoly csak akkor fagyott le igazán az arcomról, amikor először megjelent egy Szuper Csillagromboló. Tekintélyes méreteiről csak annyit, hogy érdemes komolyan venni a borítón látható méretarányokat a Szuper Csillagromboló és a többi "szimpla" Csillagromboló közt. Ezek után nyilvánvaló, hogy a Felkelés végső célja ennek a Szuper Csillagrombolónak az elpusztítása, ami meglehetősen rágós falatnak tűnik. A nagyobb birodalmi hajók elleni pusztító munkában nagy segítségünkre van a játékba újonnan bekerült B-Wing, aminek képességeit már ismerhetjük korábbról. Természetesen más újabb hajók is feltűnnek a küldetések során, amik közül már említésre került a félelmetes Szuper Csillagromboló, de ide lehet még sorolni a különféle űrbázisokat, mint a javító dokkot vagy a meteor belsejébe fúrt bázist, és feltűnik a Felkelés oldalán is egy olyan hajó, ami képes a hypertérből kirántani az ott utazó járműveket. A küldetések medium fokozaton már megfelelő kihívást jelenthetnek, mivel itt már nagyon fontos, hogy nyomon kövessük, melyik ellenséges gép kit támad, és ezért is kerül jócskán előtérbe a szárnysegédeinkkel való jól szervezett együttműködés. Érdemes továbbá megemlíteni azok számára, akik eddig nem tették, hogy nagyon sokat dob a játék hangulatán, ha a küldetések alatt bekapcsoljuk a háttérzenét.
A fent leírtaknak megfelelően mindenkit csak bíztatni tudok, aki még nem próbálta ki a Balance of Powert, hogy érdemes végigjátszani a küldetéseket. Nem probléma, ha az ember nem hálózaton játszik, mert egyszemélyesen is nagy élményt nyújtanak a küldetések, de hozzá kell azért tenni, hogy több géppel összekötve persze sokkal élvezetesebb. Ráadásul még egy szerényebb teljesítményű gépen sincs gond sem a játék sebességével, sem a játék grafikájával.