A Virgin kiadásában jelenik meg hamarosan ez a különös futurisztikus 3D akciójáték, melynek főszereplői a génmanipuláció eredményeként létrejött mesterséges lények, a Genohunterek. A távoli jövőben játszódó programban egy csapat ilyen lényt kell irányítanunk különböző küldetésekben. A játékról már olvashattatok nálunk egy előzetest, most azonban egy játszható béta verzió jutott el hozzánk, mely alapján további információkat oszthatunk meg.
A játék grafikájára igen erős hatással volt William Latham, akinek művészi ötletei szerepeltek a Organic Art programokban. A tájban szinte alig találkozhatunk egyenesekkel, szinte minden különféle görbékből, csavart vonalakból épül fel. Ez igaz éppúgy a hegyekre, mint a növényekre. Az eredmény egy szép színes, de realisztikusnak egyáltalán nem nevezhető összhatás, amit azonban a jövőben játszódó téma nem is kíván meg.
A játékban négy különböző specialitású Genohunter irányítása a feladatunk. Az egyik ügyességében tűnik ki, a másik sebességében, a harmadik intelligenciájában, míg a negyedik erejében. Egyszerre egy ilyen harcost tudunk közvetlenül vezérelni, azonban a képernyő alján kis képekben láthatjuk, mit csinálnak - jobban mondva mit látnak - a többiek. Saját Genohunterünket egyébként külső nézetben látjuk, a háta mögött felül lévő kameráról. Ha nem tetszik, amit a többiek csinálnak, a legegyszerűbb átváltanunk a másik Genohunterre, és az ő bőréve bújva cselekedni, de lehetőség van arra is, hogy parancsokat adjunk a többieknek. Ilyenkor egy célkereszt jelenik meg, melynek a színe változik a különböző feladatoknak megfelelően. A legtöbbször zöld, ilyenkor arra a pontra küldhetjük a többieket, ha kék, akkor az ott lévő táplálékkal javíthatják egészségüket, piros esetén pedig a célponton található ellenség megtámadását tűzhetjük ki feladatul. Nem csak a többi három Genohunter együttes irányítására van lehetőség, hanem akár egyedül küldhetjük az éppen legerősebb (legjobb egészségi állapotban lévő) harcost a feladat elvégzésére.
A programban nagy szerepet kapnak a gének. Ez úgy jelentkezik, hogy egy ellenséges lény legyőzésekor és teljes megsemmisítésekor annak pozitív tulajdonságai (illetve ezért felelős génjei) átáramolnak az azt megölő Genohunter(ek)be. Megfelelő mennyiségű gén összegyűlésekor aztán beléphetünk a mutációs részbe, ahol az általunk kiválasztott harcos megfelelő tulajdonságát javíthatjuk. Ilyen tulajdonság lehet a gyorsaság, az ugrás illetve a páncél. Egy póktól például gyorsasági géneket gyűjthetünk, a békaszerű lényektől az ugrási képesség fejlesztéséhez szükséges géneket kapjuk, míg egy leginkább óriás tatura hasonlító - amúgy általában békésen mászkáló - lény elpusztításával páncélzatunkat növelhetjük. Nem mindegy, hogy az összegyűjtött tulajdonságokat hogyan osztjuk el harcosaink között, mivel a pálya egyes részein
A játékban lévő pályák látványosak és érdekesek, de egy kicsit talán túl nagyméretűek, a teljesítésük így elég lassú (jól jött a bármikor alkalmazható mentés funkció), ráadásul könnyen el is lehet tévedni ekkora területen. Néhány falat szétégethetünk, néhányat pedig pár csapással összedönthetünk, de egy ilyen helyen általában csak újabb ellenségekre bukkanhatunk.
Az ellenségek változatosak, a korábban említetteken kívül vannak például strucchoz vagy skorpióhoz hasonlítható lények, vagy bombákat dobáló növények, illetve olyanok, melyek újra és újra kinőnek a földből, hogy egy nagy robbanással vegyenek le életerőnkből. Fegyverekből kezdetben háromféle áll rendelkezésre, a karmolás, a lövés és a tűzokádás, azonban később továbbiakra is szert tehetünk. Amúgy az ellenségek is általában ilyeneket használnak, mint mi.
Az Evolvában a stratégiának is nagy szerepe van, ez egyrészt a gének megfelelő elosztását jelenti, másrészt pedig a Genohunterek irányítását. Van, hogy egyszerűbbnek tűnik egyszerűen lelövetni az ellenséget a többiekkel, sokszor viszont sajnos ez nem bizonyult túl szerencsésnek. Harcosaink mesterséges intelligenciája se a legjobb - legalábbis ebben a tesztverzióban -, sokszor kezdtek értelmetlen irányokba menni, és egy bombázás alatt álló területen nem feltétlenül jutottak át épségben, holott megvolt rá a lehetőség. Veszélyes helyzetekben tehát a legjobb megoldás a sajátkezű irányítás. Kicsit hosszadalmas, de megéri.
Az Evolva egy érdekes akciójáték, egyedi grafikával és történettel, kicsit viszont túl nagyok benne a pályák. A stratégiai ötvözés jó, bár a mesterséges intelligencia nem mindig remekel. Ennél többet viszont egyelőre még nem mondhatunk, kár lenne előre ítélkezni, inkább bízzunk abban, hogy a teljes verzióban már orvosolják ezeket a hibákat.
