Egy kis történeti áttekintéssel kezdeném a cikket. 1998-ig úgy tűnt, hogy az Intel szépen lassan be fogja kebelezni az egész X86-os piacot (mondjuk talán úgy, az Intel kompatibilis processzor piacot). Az addigi résztvevők kezdték sorra bedobni a törölközőt. Felvásárolták a Cyrix-et, amely nem sokkal előtte felvásárolta a Centaur-t, és az AMD részesedését is kikezdte az Intel bejelentése, miszerint a továbbiakban nem készítenek az Intelnél Socket 7 alapú processzorokat. Az nyilvánvaló volt, amennyiben az Intel sorra megöli a konkurenciát, nem marad más választás, mint az eredeti Intel processzor, aminek két azonnali negatív következménye lesz (lásd még: Microsoft):
- Lassul a fejlesztés, és az új termékek piacra dobása. (Minek kockáztatni egy új termékkel, amikor még a régit is veszik?)
- Drágul a termék. (Nem kell bűvészkedni a márkanévvel, és a többi konkurens termék áraival, egyszerűen annyit kérnek érte, amennyiért még éppen meg tudják venni a vásárlók.)
Szerencsére nem jött el ez a szép új világ, mert az AMD bejelentette, hogy felveszi a kesztyűt, és az Intel a legféltettebb piaci területén, a nagy értékű munkaállomás és szerver piacon próbálja versenyre kényszeríteni az új, akkor még K7-nek nevezett termékkel. 1999 augusztusában piacra is dobták a terméket Athlon néven. A Digital-től átvett fejlesztők kiváló munkát végeztek. Azonos órajel esetén az Athlon egyszerűen letarolta az Intel processzorokat. Az Intelnek még ennél is fájóbb volt, hogy az Athlon, az AMD addigi szokásaival ellentétben, azonnal kapható volt, és a PC gyártók elkezdték beépíteni az Athlonokat új termékeikbe. Az Intel másik fájdalma a Pentium III-hoz kiadott lapkakészlet, a 820-as kálváriája volt. Nagy csúszással jelent meg, majd vissza kellet rendelni az első szállítmányokat, mert a memóriát nem volt képes tökéletesen vezérelni és használni. Ez idő alatt még a "legIntelpártibb" szállítók is megelégelték a huzavonát, várakozást, és elkezdték a nagy teljesítményű gépeiket Athlonnal felszerelni. Az elmúlt egy év alatt az Athlon processzorok kivívták a vásárlók, és a gyártók elismerését egyaránt.
Az utóbbi időben az AMD tömegfogyasztásra szánt terméke a K6-II elkezdte az öregedés jeleit mutatni. A processzor órajelének emelése is többé-kevésbé elérte a határt. A belső felépítése sem korszerű. Ezen túlmenően a Socket-7 alapú K6-II és a jóval nagyobb teljesítményű Slot-A alapú Athlon között semmiféle kompatibilitás nem létezik. Ha valaki egy Socket-7 alaplapba invesztált, csak teljes alaplap cserével tud az Athlon kategóriába jutni. Szerencsénkre itt a Duron processzor, amely a Celeron-K6 kategóriában teljesen átrendezi a sorokat.
Az AMD Duron
Az AMD tanult az Inteltől, sőt felül is múlta mesterét. Amíg a Celeron egy kibelezett Pentium III-nak számít, mesterségesen alacsonyan tartott busz órajellel, addig a Duron az Athlon lapka teljes megvalósítását tartalmazza a 200MHz busszal együtt, ami meg is látszik a processzor teljesítményén. A legfontosabb újítások egyike az, hogy a nemrégiben megjelentetett AMD ThunderBird processzorok Socket-A alaplapjaival kompatibilis az új egység, aminek következtében megnyílik a lehetőség a processzorok cseréjére. Sajnos a Duron-nak nincs Slot-A kompatibilis változata, ezért az Athlon-Duron csere jelenleg nem lehetséges. Ez persze nem zárja ki azt a lehetőséget, hogy egy élelmes elektronikai cég nem dob piacra Socket-A - Slot-A átalakítót. Lehet, hogy valahol már készülnek az első darabok. Ha valakinek mégis kevés a Duron teljesítménye, vagy rázuhant az OTP, akkor csak meg kell venni az új ThunderBird-öt, és be kell dugni a Duron helyére. Ennyi. Maga a Duron 0.18 mikronos technológiával 190 kB-os a lapkán elhelyezett gyorsítótárral és kb 30 millió tranzisztort tartalmazó lapkával készül, alumínium bekötést használva. A lapka mérete mindössze 100 mm2 (pontosan 1 cm2). Ennek következtében a teljesítményfelvétele a procinak csekély (kb 10W), ami nemcsak a hűtési problémákat segíti megoldani, de a tápegység igénybevételét is csökkenti, illetve több energia marad az egyéb alkatrészek működtetésére is. Az ezer darabos árak a következőek: a 700 MHz-es 192$, a 650 MHz-es 154$ és a 600 MHz-es 112$-ba kerül.
Duron kontra Celeron
Mivel árkategóriában a Duron legközelebbi ellenfele a Celeron, ezért jogosnak tartom, ha az AMD új processzorát az Intel olcsó processzorával hasonlítjuk össze, de mint majd később látjuk, a Duron inkább a Pentium III-mal, vagy az eredeti Athlonnal van egy kategóriában. A Celeron jelenlegi változata a Coppermine-128 lapkát használja. Ez a lapka az, ami Pentium III-ban is megtalálható. A változás az, hogy a Celeronban letiltják a lapkán elhelyezett gyorsítótár felét (256 kB -> 128kB), valamint a buszsebességet 66 MHz-ben maximálják, ami a konkurencia ismeretében elég lassúnak mondható. A két tényező következtében a Celeron processzorok sebessége azonos órajel esetében inkább a régi K6 processzorokéhoz áll közel, mint a modern AMD és Intel processzorokéhoz. A Duron esetbében az AMD teljesen eltérő utat követett. A Duron lapka nem az eredeti Athlon-ból származik, és nem a ThunderBird lebutított változata, hanem egy, az alapoktól teljesen erre a feladatra tervezett termék. Igy nincsenek rajta kihasználatlan részek, (mint pl. a Celeron alaplapon), és a busz órajel frekvenciáját is megtartották az eredeti Athlon / ThunderBird páros szintjén, azaz 200MHz. Az Athlon / ThunderBird / Duron processzorok belső feldolgozó, és vezérlő egységei egymással teljesen azonosak, mind darabszámban, mind teljesítményben. Ezért nem meglepő a Duron processzor kiemelkedő teljesítménye.
A legfontosabb különbségeket talán a legjobb egy táblázatban bemutatni: