PC Dome: Szervusz! Először is légy szíves, mondj valamit magadról, hány éves vagy, mi a végzettséged, és mióta foglalkozol zeneszerzéssel?
Héger Attila: Üdvözlöm az olvasóitokat és köszönöm a bemutatkozási lehetőséget a PC Dome-ban.
31 éves vagyok. Feleségemmel, Krisztával és lányunkkal, Alexandrával élek Budapesten egy kis szürke sorház harmadik emeletén.
Még csak 6 éves voltam, amikor a szüleim beírattak zongorázni. Emlékszem az első időkben iszonyatosan gyűlöltem a hangszert és az állandó, napi szintű gyakorlást, de Édesanyám nagyon szigorúan megkövetelte, hogyha nem is sokat, de minden nap játsszak rajta.
Lassacskán - 2-3 év múlva! - megfordult a dolog. Érezni kezdtem azt a bizonyos "hatalmat", amit a hangszeres tudás és a zene belülről történő birtoklása jelent, ezért már nem tudtam meglenni nélküle. Első "komolyabb" szerzeményeim 15-16 éves koromban születtek, aztán ahogy jobb szintikhez jutottam, egyre többet komponáltam. Korábban egy szabadalmi irodában dolgoztam évekig, ami meglehetősen kiábrándító, aktatologató munka volt. Az akkori kreativitásomnak, alkotóvágyamnak éjjelente engedhettem csak szabad utat, egymás után írogattam a zenéket.
Három éve jelentem meg a hazai piacon - Laren d'Or művésznéven - saját zenékkel, de mivel itthon nem volt a lemez mögött támogatói pénz, így a legalapvetőbb reklámra sem futotta az akkori kiadótól. Ezzel együtt külföldön nagyon komoly sikert aratott a War of Angels album. Ezt a hazai részt zsákutcának ítéltem meg, ezért most ennek az albumnak a frissített, dupla albummá bővített verzióját jelentettem meg, csak az interneten keresztül hallgatható, rendelhető.
PCD: Igen, sajnos eseted is tükrözi a magyar állapotokat. Említetted külföldi sikereidet. Ezek közül melyek voltak számodra a legösztönzőbbek?
HA: Az utóbbi időben meglehetősen sok olyan külföldi, szakmai kritikát kap a War of Angels, ami nem mindennapi bátorítást ad a további munkámhoz.
Az egyiket egy német internetes zenei honlap kritikusa, az amúgy stúdió-tulajdonos & producer 'AkashaStudio' írta; a Gótika című szerzeményemet a XXI. század elektronikus Bach koráljának nevezte.
A másikat Svédországból kaptam, a More Than Music-tól. Ők zenémet egy mondatban így jellemezték: Pink Floyd találkozik Wagnerrel... :-)
A harmadik Angliából érkezett, a European Progressive Rock Review-tól. Szerintük a War of Angels album mérföldkő az instrumentális zenei műfajban és 100%-ot adtak rá!
A negyedik Hollandiában jelent meg, a Dutch Progressive Rock Page oldalain. Ők a műfaj legjobbjai közé soroltak az anyag alapján - mégpedig fenntartások nélkül.
A minap pedig a német médiabirodalomtól, a KirchGruppe-től érkezett szerződési ajánlat. Ők az európai Hollywood - érdemes megnézni a honlapjukat, hogy milyen hihetetlen mennyiségű produkció kerül ki a kezeik közül.
PCD: Hogy kezdted, honnan jött az ötlet, hogy játékokhoz fogsz zenét szerezni?
HA: Nyolc éve találtam egy hirdetést egy újságban, ahol az akkor még Novotrade nevű cég zenei vezetője, Magyari András keresett zeneszerzőt. Jelentkeztem rá, próbaképpen írattak néhány pályazenét a Bloodliners című, épp akkor készülő játékukhoz. Három hónap próbaidő után felvettek és jelenleg is itt dolgozom. A mai zenészet két emberre épül, az én szerepem már tisztázott, míg kollégám - aki zseniális programozói koponya és páratlanul univerzális szakember - Molnár "Duerer" László a hangeffekteket készíti és a hanglejátszó programokat írja.
PCD: Melyik játékprogram zenéjével debütáltál?
HA: Az első munkám, a már említett Bloodliners Sega Genesisre készült. Sajnos, a kiadó az utolsó pillanatban lefújta a projektet, így soha nem adták ki. Ezután szintén Genesisre fejlesztettünk, a Star Trek világában játszódó Deep Space Nine következett. Ez lett az első, a nagyvilágban is megjelenő munkám.
PCD: Milyen hangszereken játszol?
HA: Sajnos, bár hosszú-hosszú évekig, de "csak" zongorázni tanultam, így csak a billentyűs hangszerekhez értek.
PCD: Játékzene írásakor mennyire kap a zeneszerző szabad kezet, és mennyire szólnak bele a munkájába a megrendelők?
HA: Egy új játék fejlesztése előtt a projekt vezetőjével megbeszéljük a pályák és movie-k várható számát, megnézem a már látható rajzokat, terveket. Ezek hangulata megadja a kezdő ihletet és elkészítek egy-két zenét. Ezek az első pályatervek és a hozzájuk írt zenék kimennek a megrendelőhöz a küldéssel, és ha nekik is tetszik, mehet tovább a dolog. Az első pályától a 'final'-ig végigkísérem a fejlesztést, így rögtön módosíthatom a zenéket, ha szükség van rá.
Nincs két egyforma megrendelő és ritka az is, hogy részükről zenész, vagy zenében jártas ember hallgatja és ítéli meg munkámat. Szerencsére, zenei ízlésem eddig megfelelt a világ különböző megrendelőinek (SEGA, Sony, Konami, Infogrames, Electronis Arts, MGM, stb.), mivel szerzeményeim szinte mindig kedvező fogadtatásra találnak. Ezt jelzik például a Besonic.com globális toplistái is, ahol hónapok óta elsők , illetve az első tíz között találhatók szerzeményeim, mind játékzenéim tekintetében a game soundtrack listán, mind pedig a saját művek tekintetében. Ez utóbbiak olyan műfajokban vezetnek, mint Electronic Classical, Instrumental Rock vagy Progressive Electronica, de van zeném a World Tradition és a Psychedelic listák elején is.
A játékzenékre visszatérve, a projektek számától függően, évente általában 40-50 pálya- és játékfilmzenét készítek - saját zenéimen kívül -, de volt olyan esztendő amikor ez a szám elérte a 70-80 darabot is. Ha több játék fejlesztése folyik párhuzamosan, akkor egyszerre dolgozom mindegyiken, s ez biztosítja a változatosságot.
PCD: Nem fordult még olyan elő Veled, hogy - pontosan a párhuzamosság miatt - két zene nagyon is hasonlított egymásra? Ezek a zenék nincsenek kölcsönhatással egymásra?
HA: Mivel egy időben nem csinálunk két hasonló típusú játékot, ezért még nem fordult elő zenei áthallás, de ez nem is ennek a függvénye. A párhuzamos projektek zenéi nincsenek egymással kölcsönhatásban, mivel hangzásukban és stílusukban alapvetően eltérőek. Gondolj csak egy autóverseny swingjére és egy lebegős, víz alatti kalandjáték ambient zenéjére. Ami összeköti őket az az, hogy Laren d'Or ott rejlik mindegyikben... :-)
PCD: Van-e valami állandó kedvenc toplistád? (Nem feltétlenül számítógépes szerzőkre gondolunk itt)
HA: Nem kísérem igazán nagy rajongással és figyelemmel a hazai és külföldi könnyűzenei listákat. Őszintén megvallva, szakmai szemmel nézve a hazai egylemezes ugri-bugri nyalka legényeket és szöszi lányokat, inkább csak elkeseredem a zenei nihilizmus ilyetén térhódításán. Ez ütemes, együgyű "junk food". Egy-egy ilyen "szeretlek - ne hagyj el - összetörted a szívem - süt a nap - merre jársz - kemény csávó vagyok - tégy amit akarsz" típusú "opus" előállítása és zenei kihívása alulról közelít a boci-bocihoz.
Nem vitatom, hogy sokaknak tetszik, és persze mindenkinek megvannak a kedvencei, de belülről, a zeneszerzés paravánja mögül figyelve, ezek a produkciók számomra nem mérvadók. Napjaink könnyűzenei kínálatából kedvencként említhetem a Prodigy-t, Moby-t, a Chemical Brothers-t, a Morcheeba-t, a Red Hot Chilli Peppers-t és a Massive Attack-ot. Az ő dalaik építkeznek, többet adnak maguknál, megajándékoznak hangulatokkal, érzésekkel és nem nyilvánvalóak.
PCD: Mi a kedvenc 10 játékzenéd? (Nem csak PC-ről)
HA: Outcast, Outlaws, Magic and Mayhem, Starcraft, X Beyond the Frontier, Ring, Interstate 76, Imperium Galactica II, A Star Wars játékok, Nomad Soul
PCD: Milyen billentyűzettel illetve milyen egyéb eszközökkel, programokkal komponálod számaidat?
HA: Két hangszert használhatok a cégnél: egy KORG Trinity Plus-t és egy Roland JV 1080-at orchestra és vocal bővítéssel, Cakewalk Pro Audio szekvencer programot, Sound Forge-ot és hangminta CD-ket.
PCD: Mik a távolabbi terveid?
HA: Munka tekintetében: elkezdtem megzenésíteni az 'Ecco the Dolphin Defender of the Future' folytatását, heti egy pályazenét írok.
Saját munkáim tekintetében izgalmas időszak a mostani. Pár hónapja szabadultam ki a világhálóra és Krisztának a menedzselésembe vetett hihetetlen energiája kezdi meghozni gyümölcseit.
Rengeteg jó emberrel ismerkedtünk meg, sok zeneszerzővel is (pl. Björn Lynné-vel, aki egyben játékzeneszerző is). Végre élesben tesztelhettem saját munkáimat, az egész világ lett a nagyérdemű. Remek kritikákat írtak a műveimről nagyszerű emberek és ez a hazai "elismeretlenség" után erőt adott a folytatáshoz. A napokban jelent meg - szintén Laren d'Or művésznév alatt - az MP3.com-on a már említett dupla albumom, a War of Angels bővített változata.
PCD: Gratulálunk! Említetted Björn Lynnét. Más hozzád hasonló zenésszel is felvetted már a kapcsolatot? Gondolunk itt pl. Chris Hülsbeckre, Reyn Ouwehandre és másokra.
HA: Az általad említett játékzeneszerzőket ismerem ugyan az internetről, de nem állok velük kapcsolatban. Azonban nagyon jó viszony alakult ki tucatnyi más, remek és tehetséges zeneszerzővel. Például Vince Vrbancic-csal, aki Bjorn Lynne albumain gitározik, vagy Mike Andrews-zal, aki Hollandiában veri a billentyűket.
Megemlíteném még a Wayfarer Project-et, ami egy újfajta kezdeményezés az mp3.com oldalain. Larry, a projekt gazdája megkeresett négy zeneszerzőt - köztük engem is - azzal, hogy egy új, ún. Station-t indít, az általa legvarázslatosabbnak tartott szerzők bevonásával. Ez már önmagában is megtisztelő volt számomra.
Amikor azonban megtudtam, hogy a Wayfarer's Guild Station leírása mit takar, még jobban örültem a megkeresésének. Szerinte a kiválasztott zeneszerzők tiszteletreméltóak, merészek, jószívűek és az "ügy" elkötelezettjei. Larry szerint zenéjük összefonódik Merlin varázslatával és Sir Gawain erejével, kitartásával. Dalaik a lovagiasságról, a diadalról, a becsületről és a szerelemről szólnak. Azt hiszem, a világ szürkébb lenne az ilyen álmodozók nélkül, mint amilyen Larry is.
PCD: Gondoltál-e már valaha is arra, hogy számaidat valódi hangszerekkel egy zenekar játssza fel?
HA: Ez nagyon régi álmunk, hisz a War of Angels album és az Ecco filmzenéi hálás feladatot jelentenének egy nagyzenekarnak, s valahol eddigi munkám megkoronázása lenne egy ilyen lemez, vagy egy élő koncert. Jelenleg ez több millió forintot felemésztő projekt lenne, s pillanatnyilag nem áll rendelkezésemre az összeg :).
PCD: A honlapodon olvashatjuk, hogy zeneileg Vangelis, Mike Oldfield vagy a Tangerine Dreams voltak hatással Rád. Azonban hatottak-e Rád a "letűnt korok" zenéi is, mint amilyen a C64-es illetve Amiga zenék? Ha igen, mely zeneszerzők művei voltak ezek és kiket tartottál a legtöbbre?
HA: Sajnos a teljes C64-es és Amiga korszak kimaradt az életemből. Az első gép, amivel dolgom volt, egy Commodore PC 10-es volt, ennek 13 éve. Ezen játszottam először - úgy igazán belefeledkezve - az Elite-tel. Aztán jött a Dune 1 és 2 és ezek után egy életre megfertőződtem, imádok játszani.
PCD: És a progresszív zenei irányzatok? Pl. Pink Floyd, Genesis...?
HA: Természetesen hatottak ezek is. Az említett progresszív együtteseken kívül a korai Yes-t is zseniálisnak tartom, ugyanúgy, mint Oldfield első munkáit (Tubular Bells I, Hergest Ridge, Incantations, Ommadawn).
PCD: Magyarok megkerestek már zeneírás céljából? Egyelőre úgy tudjuk, hogy az amerikai Appaloosa cégnél dolgozol.
HA: Igen, alkalmazotti szerződésem van velük jópár éve. Az Appaloosa Software ugyan amerikai központtal rendelkező, de területileg Magyarországon fejlesztő "játékgyár". Amennyire én tudom, a többi magyar fejlesztőnek is akad saját zenésze.
PCD: Szerinted miért van az, hogy a manapság készülő játékzenék közül nincsenek "halhatatlanok", mint amilyen Amigán vagy C64-en? Elég, ha az ember a Last Ninja (C64) vagy a Shadow of the Beast (Amiga) sorozat zenéit emlegeti.
HA: Szerintem várjunk még egy kicsit, pár év múlva a mostani zenék is megnemesednek, klasszikussá válnak. 12-15 éve még szűz fülekre találtak az akkori játékok zenéi, és a könnyűzenei szintetizátoros világ is kísérletező korát élte.
Ma már elvagyunk kényeztetve minőség és hangszínek tekintetében. Mindent lehet utánozni, variálni, nem akkora dolog a rengeteg megjelenő játék között találni tucatnyit, ami remekmű hang tekintetében. Ugyanakkor tizedannyi hozzáértést, rutint és zenei tudást sem igényel ma egy játékprojekt zeneileg, mint a C64 vagy a SEGA Genesis idején. Akkor szabályosan be kellett faragni a zenéket a programba, annyi megkötés volt a hardware egyszerűsége miatt. Számomra ez a korszak volt az, amikor néhány ember csodát csinálhatott a játékiparban az adott hardware korlátainak végsőkig történő feszítésével.
PCD: Mi a véleményed korunk számítógépes játékzenéiről? Ki a kedvenced?
HA: Van ami nagyon bejön, ilyen pl. a Magic and Mayhem. A játékkal szinte nem is játszottam, de a zenéjét nagyon szeretem. A tapasztalat azt mutatja, hogy a legtöbb játék zenéje inkább klisékből építkezik, kevés az egyéni hang, az invenció, bár igaz, hogy a megrendelő elvárásai is lehetnek ilyen színvonalúak. Bár nem tagadom, néha én is merítek a hollywoodi feelingből, a filmzenék hangulataiból, azért erőteljesen próbálok minden játék zenéjének egyéni stílust adni.
Így születtek például "delfines", "Tiny Tankos", vagy "Dwarfos" stílusok. Amikor az ember füle rátalál az első néhány pálya után a játék és a zenék szimbiotív összhatására, akkor már csak így tud gondolni rá. Nincs egyértelmű kedvencem, de nagyra becsülöm azokat a produkciókat, amiken hallatszik, hogy a zenék elkészítésénél nem számított a pénz, nem sajnálták az időt, a tehetséget és komolyan vették a feladatot.
PCD: Gondoltál már arra, hogy "letűnt korok" zenéit újra feldolgozzad? Gondolok itt pl. a C64 remekeket tartalmazó Chris Abbott-féle Back In Time I-II-re vagy Reyn Ouwehand Nexus 6581-ére?
HA: Pillanatnyilag annyi munkát adnak a játékzenék, és saját albumaim, hogy nem merült fel bennem semmilyen téma feldolgozása. Régebben szórakozásból foglalkoztam ilyesmivel, de ezeket inkább stílusgyakorlatoknak tartom. Legtöbbször csak arra voltam kíváncsi, milyen gyorsan és milyen ötletesen tudom megoldani a feladatot. Úgy érzem, tele vagyok önálló zenei ötletekkel, s amíg ez így van, bőven el vagyok látva "komponálnivalóval".
PCD: Sok sikert kívánunk és köszönjük az interjút!
HA: Én köszönöm a lehetőséget :-)
