Az I. Világháború végén megjelenő – és a háborút eldöntő – új fegyver a páncélos harckocsi volt, amely forradalmasította a hadtudományt. A következő háborúban pedig annak az oldalára állt a hadiszerencse, aki jobban ki tudta használni a páncélos fegyvernem erőségét: a sebességet, a tűzerőt és a páncélt. A II. Világháború végére teljesen kifinomult ez a fegyvertípus, olyan nagyszerű harckocsikkal mint a T-34 és a Párduc. Ezen kívül készen volt a taktika is, melyet Guderian írt le még a háború előtt az Achtung Panzer című alapművében.
A nagyhatalmak azonban nem hagytak fel a fegyverkezéssel és újabb és fejlettebb harckocsikkal próbálták túlszárnyalni az egymást. Miközben egyre másra fejlesztették ki a legújabb technikai vívmányokat, a taktika semmit sem változott. A verseny tovább folytatódott a tűzerő és a páncélzat között, végül azonban mindkét nagyhatalom belátta, hogy a páncélt nem lehet sokkal jobban fejleszteni, ezért a hangsúly a sebesség és a tűzerőre került. Végül a hetvenes években kialakultak a ma is használatos páncélosok: az amerikai M1A1, a német Leopard és az orosz T-72 és T-80-as. A világ számtalan konfliktusában használják őket a Balkántól az Öbölig.
Milyen lehet egy ilyen modern fegyvert irányítani? Persze számtalan szimulátort kipróbálhattunk a C64 óta, melyben különböző tankokat, különböző szinten vezethettünk. Azonban a mai hihetetlen processzorkapacitások arra ösztönözték a fejlesztőket, hogy egyre komolyabb szimulátorokat készítsenek, melyek lehetőleg teljes bonyolultságukban utánozzák a csatát. Már szó sincs, árkád jellegű „lövöldözős” játékokról, melyben elég néhány billentyűvel irányítgatnunk. Néha vaskos használati utasítás is tartozik hozzájuk, hogy egyáltalán elindulhassunk vele.
Tank szimulátorban klasszikus a Panzer Commander és a Panzer Elite, melyek a II. világháborúban játszódnak és tényleg elég nehéz irányítani őket, ha az ember győzelmet akar elérni a harcmezőn, így aztán kicsit kétkedve vettem kezembe a Steel Beasts CD-jét, mely a kézikönyvbe volt csomagolva... Két előítéletem is volt vele szemben. Az egyik, hogy bizonyára semmi kihívás nincs egy modern tankban, hiszen lézeres távmérés, ballisztikus számítógép, stabilizátor, stb. segíti a célzót, így aztán visszatérünk a lövöldözős játékok szintjére.
A másik pedig, hogy a hírekben olvastam, hogy az USA Hadserege vásárolt belőle egy csomót kiképzési célokra és ez most vagy marketing duma, vagy az árváknak veszik ajándékba fájdalomdíjul...
Mindkét kérdésben csalódtam. Először is baromi nehéz a tank személyzetének dolga még egy modern tankban is, bár tényleg fantasztikus érzés a lézeres távmérés és a stabilizátor segítsége. Sőt hasznos még a hőérzékelő is, mely a terepszínfestést semlegesíti, mivel egy lesben álló ellenséget elég könnyen felfedezhetünk vele.
Másodszor pedig kezdem elhinni, hogy valóban kiképzési célra vásárolták meg ezeket a példányokat, melynek első bizonyítéka a viszonylag csúnya grafika, mely szerintem nem igénytelenségből ilyen, hanem, hogy több hangsúly lehessen az élethűségen. Továbbá brutálisan nehéz a játék, eloszlatva ezzel a kétségeket a „lövöldözős játék” gyanúsítgatásról.
A játékban két tankot vezethetünk: az amerikai M1A1 Abrams-ot vagy a német Leopard 2A4-et, de ezen kívül még rengeteg egység megtalálható benne részben, mint kiegészítő erő, részben, mint célpont (Marder, M113, T-72, T-80, BMP1, BMP2... stb). Ezen kívül van a szimulátorban gyalogság is (hiszen kiket szállítana az M113 és a BMP?) ami sok tankszimulátorból kimaradt.
A vezethető tankban két helyet foglalhatunk el: vagy az ágyú mellett veszünk részt a csatákban, mint célzó vagy a tank parancsnokaként. Ezen kívül figyelhetjük a tankot kívülről is, ilyenkor főleg az MI irányítja a tankot és így nekünk több időnk jut az egész szakaszt vagy a teljes szövetséges erőt irányítani. Igazából meg lehet nyerni egy csatát anélkül is, hogy egy másodpercre is beülnénk a tankba, de ehhez már nagyon profi irányítónak kell lenni és akkor sem árt megerősíteni mesterséges célzóinkat egy kis ügyességgel. Hogyan irányíthatjuk kívülről a csapatainkat? A tervezési fázisban programozhatjuk be őket. Mielőtt elkezdődne egy küldetés megtudhatjuk a szituációt és mindazt, amit a hírszerzésünk megtudott az ellenségről. Eztán a térképet szemlélhetjük meg: egységeink elhelyezkedését, az ellenség várható mozdulatait, a domborzati és egyéb terepviszonyokat. Na és ebben a fázisban rendelhetünk útvonalakat, csomópontokat és eseményeket egységeinkhez illetve mindezekhez taktikákat és egyéb utasításokat fűzhetünk. Elsőre elég bonyolult, de ha az ember elolvassa a kézikönyvet és kicsit gyakorolja is, akkor hamar rutint szerezhet a tervezésben is. Ez a rész nagyon fontos, hiszen egyszerre csak egy helyen lehetünk és a többi egységet ezalatt a terveinknek megfelelően a mesterséges intelligencia vezeti.
A kaszniban ülve is izgalmas feladatok várnak ránk természetesen. Parancsnokként irányíthatjuk a vezetőt, megjelölhetjük a célokat a célzónak (hiszen a parancsnoknak nagyobb a rálátása a környezetre) és a lövegfelhuzerátornak is parancsba adhatjuk, hogy milyen típusú lőszert töltsön be (jelenleg csak két féle lőszer van: sabot és HEAT, de tervezik az arzenál bővítését). Ezen kívül ha nem csak az adott tanknak, hanem a szakasznak is parancsnokai vagyunk, akkor a többieknek is adhatunk parancsot az alakzatra és a követési távolságra vonatkozóan. Célzóként állandóan célt kell keresnünk vagy a parancsnok által megjelölt célt kell befognunk. Ha megvan és működnek még a segítő berendezések, akkor ezek használatával kilőni. Ami nem is olyan könnyű feladat, főleg egy összetett csatában, ahol az ellenség is lő miránk és még bujkál is, vagy a mi beszari sofőrünk húzódik fedezékbe és attól nem látunk ki. Persze minkét feladathoz (szorozva a kétféle tankkal) egy csomó nézet is tartozik, ami különböző esetekben jó. Például a célzó elsődleges nézete a torony tetején lévő periszkóp, ami azért egy kicsit mást lát, mint az ágyú; a másodlagos nézet már azt látja, mint az ágyú, de abban nincs hőérzékelő és lézeres távmérő, stb.
Többjátékos módban is megküzdhetünk, sőt az igazi kihívás persze ez. Interneten, LAN-on és modemen keresztül is kapcsolódhatunk egymáshoz és lehetünk ellenségek vagy barátok. Természetesen kettesével az egész tankot is elfoglalhatjuk (parancsnok, célzó). Ha tényleg használják a jenki katonák, akkor ők gondolom így „játszanak”.
A Steel Beastsben nincsen kampány, csak küldetések vannak, melyeket tetszés szerint készíthetünk is a küldetés-szerkesztővel. Azonban mielőtt nekiülnénk a küldetéseknek érdemes végigcsinálni mindkét tankhoz a gyakorló küldetéseket, melyek leginkább céltáblára való lövöldözésből állnak, de ha megtanuljuk az alapokat kevésbé ér meglepetés, ha szembe találkozunk egy T-80-nal. Mellesleg mindenkinek ajánlom az érzést, amikor lelövi a tornyát egy ilyen szovjet monstrumnak...
A játékot egyébként nem lehet boltban kapni, csak az interneten lehet megrendelni a kiadó weboldaláról (www.esimgames.com). De csak ajánlani tudom, mert a kézikönyv nagyon hasznos iromány. Mivel csak a fele szól a konkrét játékról, a többi függelék és gyakorlatilag mindent megtudhatunk belőlük a modern tankokról. És a stílusa sem utolsó!
A Steel Beasts kifejezetten hardcore szimulátor, de középhaladók is élvezettel használhatják, ha készítenek maguknak néhány kényelmesebb küldetést. Azonban a kőkemény tankmániások se elégedjenek meg azzal, ha a legnehezebb küldetéseket is megcsinálták már, hiszen ahogy a kézikönyv is írja: célozni és irányítani egy dolog. Naponta 2-3 órát aludni, egész nap egy forró, szűk helyen szorongani és 25 kg-os töltényeket pakolni egy másik dolog. Ezért aztán azt javasolja az igazán elhivatottaknak, hogy ne fürödjenek és aludjanak pár napig, illetve kenjék be magukat dízellel, aztán kezdjenek el játszani, de az asztal alatt és minden lövés után emeljék fel a 21 colos monitorjukat... Mást én sem tudok hozzátenni, csak hogy: Fire! Fire HEAT!!!
