Kösz. Jó érzés, hogy van ember, aki szerette a SAW-ot. Mi az öcsémmel nyomtuk otthon csomó ideig és most is fent van a gépemen. Szerintem nagyon eltalálták azt, amire én vágyom (a hibákat leszámítva). Te ismertél/ismersz hazai vagy külföldi fan-site-okat? Mert én egy két nagyon vérszegényt találtam csak és ebből gondoltam, hogy senki sem szereti. meg abból, hogy sok ideig nem volt folytatása... Már le is mondtam róla és akkor kiadták ezen a másik néven...
A legtöbb leírás a Neten tökre lehúzza a játékot, mert felbosszantja a tesztelőket az, hogy Squad Leader néven került ki. És hát ez tényleg becsapás, mivel az SL egy teljesen más játék neve már lassan 30 éve. És a sok SL fan meg megvette ezt a játékot és baromi nagyot csalódtak...
És persze hibák megint vannak (bár szerintem most nincsenek benne néger SS-ek) de a patch nélkül eléggé szaggat és lassú, meg mindentől elszáll. Ezen a patch javított, de így sem értem, hogy egy nem 3D-s motor miért lassú egy celeron 333-on.
Persze mindezt feledteti, hogy újra irányíthatom a kis ürgéket a terepen és írthatom az ellent. És az is nagyon jó, hogy nem olyan baromi egyszerű eltalálni valakit, mint a SAW-ban. Viszont az elvett valamit a feelingből, hogy nem érdemes jó fegyverek után turkálni a halottak között, mivel úgysem viszel át semmit a következő küldetésbe, még a saját fegyvereidből sem (nem érdemes pl spórolni a füstgránáttal). A SAW-ban én mindig német fegyverekkel szereltem fel a katonáimat (MP-44 és FG-42 rulez!!!!!) és ez itt nincs.
De úgy az egész tük jó, csak a SAW után elsőre szokatlan, de aztán... ;-)))
Kelly hősei, a Piszkos tizenkettő vagy Ryan közlegény megmentésére indult kis csapat is az eszünkbe juthat, ha egy körökre osztott taktikai játékot veszünk a kezünkbe. Hiszen a kis harci alakulatok taktikája igazán csak a II. Világháborúban alakult ki. Előtte a hadsereg tömegből állt, akik arctalanul tűntek el a Verdunhöz hasonló vérszivattyúkban. Persze a II. Világháború is bővelkedik ilyen arctalan csatákban – különösen a Keleti Front – de már megjelent egy kicsit kisebb léptékű harcmód is, ami jobban hasonlított az angol kommandó harcmodorához. Persze ez inkább a nyugati félteke 2. frontján volt tapasztalható, ahol ember léptékűbbek voltak a csaták is.
Ezt a harcmodort először az első X-Com játékban próbálhattuk ki, ahol 10-12 embert irányíthattunk egyenként egy körökre osztott taktikai játékban. Ezt az ötletet használta fel a Random Games a Soldiers at War nevű játékában, mely jó őt évvel ezelőtt jelent meg. Ráadásul szinte nyomtalanul, mivel sem folytatás, sem küldetés nem jelent meg hozzá és a fan siteok hiánya is jelezte, hogy nem volt akkora durranás, mint pl. a Commandos. Azért páran mégis akadtunk, akik szerettük és reménytelenül vártuk a folytatást. Ami nemrég meg is jelent Squad Leader néven, szintén a Random Games fejlesztésében és a Microprose kiadásában.
A játék természetesen ismét a II. Világháborúban játszódik és megint a Nyugati Fronton. Ezen kívül nem változott a játék stílusa sem: adott 10-12 emberünk különböző tulajdonságokkal, akiket a csata előtt fel kell fegyvereznünk, majd a terepen egyenként kezelhetjük őket, amíg el nem fogy az arra a körre lévő akció pontja. Aztán ha minden emberünket eligazgattuk (mozgattuk, lőttünk vele, gránátot dobtunk, sebesültet gyógyítottunk stb...) akkor véget ér a kör és az ellenség lép hasonlóan, aztán megint mi.
Mi a különbség akkor az előző résszel szemben? Hát például, hogy nem csak az amerikaiakkal lehetünk kampányban, hanem angolokkal és németekkel is. A jenki kampány természetesen a Partraszállásról (Leghosszabb nap) szól, az angol az Arnhemi hídért folytatott desszant hadműveletről (Market-Garden – A híd túl messze van) és a német pedig az Ardenek-i áttörésről (Halál 50 órája).
Ezen kívül a felszerelés és a motor is megváltozott. A felszerelésbe bekerültek brit fegyverek (Sten, Vickers, Bren) és két ember által használható nehezebb fegyverek, mint az aknavető és a panzerschreck. Cserébe viszont eltűnt pár dolog, például a kedvencem: a német ejtőernyős puska az FG-42 valamint az elsősegély készlet, amit a motor megváltozása magyaráz. Hiszen specializálódott a felhasználható katonák tömege: maradtak az egyszerű katonák, de van köztük néhány aki ki van képezve géppuskára, aknavetőre, lángszóróra. Ezen kívül pedig vannak teljesen speciális feladatok: vannak hadnagyok, szanitécek, mesterlövészek, rádiósok és utászok. Ezeket teljesen külön kezeli a játék és nagyon limitáltan használhatjuk őket, általában egymás rovására: pl. vagy tisztet viszünk vagy utászt. Ráadásul egyes feladatok teljesítéséhez nélkülözhetetlen valamelyik specialista.
A külön feladatokon kívül továbbfejlesztették a járműveket is, mivel az előző részben, nem tudtak mozogni a tankok, dzsipek. A SL-ben viszont már nem csak lőni, de helyet változtatni is képesek, ami azért – valljuk be – alapkövetelmény.
És persze a csata közbeni mozgások, lövések is bonyolódtak egy picit. Most még a legkönnyebb fokozatban sem lehet olyan simán kipusztítani az ellenséget, mint az elődjében. Nagyon sok és jól irányzott lövés kell egy sikeres találathoz, ami közelebb áll a valósághoz és kiegyensúlyozottabbá teszi a játékot. Valamint az ellenség körében is lehet lövöldözni, ha a saját körünk végén megspórolunk elég akció pontot és beállítjuk a katonánkat figyelésre. Ilyenkor ha feltűnik a katona előtt egy ellenség, rögtön tüzet nyit rá. Ez különösen géppuskásoknál fantasztikus, de elég sok puska is ugyan ezt eredményezi: halott vagy bepánikolt ellenséget.
Javítottak a mesterséges intelligencián is, ami végre használ gránátot és többet törődik a saját épségével (elbújik, lehasal). Azonban még most sem jegyzi meg, hogy hol látta katonáinkat utoljára (mielőtt elbújtak volna) és nem ereszt abba az irányba elhárító tüzet.
A legnagyobb baj azonban megint ugyan az, mint a SAW-ban, hogy a látványhoz és az elvárhatóhoz képest túl nagy a gépigény. Ez azt jelenti, hogy egy egyszerű izometrikus tájat, kvázi 3D-s animációkkal és/vagy scroll-ozással hihetetlenül szaggatva jelenít meg egy Celeron 400-on 96 megánál is. Ez ésszerűen semmivel sem magyarázható, viszont a slendrián programozás gyanítható… Ezt csak kis részben enyhíti, hogy az új motorban leugrani és felmászni is lehet egy nem túl magas/mély függőleges tereprész mentén (pl. lövészárok). A sebességet azért javítja kissé az 1.1-es patch, de a scrollozassal meg így sem villám.
Ezen bénaságok ellenére a grafika szép és hangulatos. Elég jól néz ki a táj, a házak, a berendezések. Jól megformálták a katonákat, eredetiek az egyenruhák. Ráadásul felismerhetőek a fegyverek az adott katona kezében, nem pedig csak „puska” van náluk. A füst effekt is javult kissé, bár – tapasztalatom szerint – ez okozza a legnagyobb lassulást a játékban. Viszont elkerülhetetlen a füstbomba használata, mert elég előnyös pozíciót kínál nekünk.
A játék zenéje is hozzájárul a II. Világháborús filmek érzetéhez, ami – lehet, hogy csak véletlen – de bizonyos összefüggést is mutatott a történtekkel (komorabbra váltott, ha lelőttek valakit; izgalmasabbra, ha feltűnt egy ellenség). De a legélvezhetőbb effektus a hanghatás: katonáink a saját nyelvükön szólnak be egymásnak és ellenségeiknek, (amit persze angolul feliratoznak is, ha az opcióknál így állítjuk be): „megjött a legfrissebb ágyútöltelék”, „kérsz egy kis ólom kugelt reggelire?”, „Szanitéééééééééc!!! Nem akarok meghalni!”, stb. A fegyverek hangja is fontos a csatazaj idézéséhez. Ráadásul a patch már a becsapódások zaját is tartalmazza – kissé eltúlzott formában.
A filmbetétek már nem sikerültek ilyen jóra. Míg az első részben minden küldetés között megnézhettünk egy oda tartozó, fekete-fehér dokumentum filmecskét, addig most a kampány elején és végén csodálhatunk meg egy 3D animációt, ahol még azzal sem törődtek, hogy a németek és az angolok sisakja is tök máshogy néz ki, mint a jenkiké. Szerintem meghagyhatták volna az archív felvételeket: kevesebb munka, mégis jobb háborús hatás a játékosra. Sebaj!
Az első részhez ugyan küldetés lemezt nem adtak ki, de legalább egy szerkesztőt kaptunk, amivel küldetéseket kreálhattunk magunknak. Úgy látszik először úgy volt, hogy a Squad Leaderhez is lesz ilyen, de aztán végül mégsem rakták rá a CD-re azzal a felkiáltással, hogy túl bonyolultra sikeredett és mi – játékosok – olyan együgyűek vagyunk, hogy nem lennénk képesek kezelni. De majd ha elég fejlettek leszünk, akkor talán letölthetjük a játék site-járól. Úgyhogy egyelőre scenariokat nem szerkeszthetünk. Csak az vigasztalhat minket, hogy az új találati algoritmus nehezebb (a motor pedig lassabb) ahhoz, hogy pikk-pakk végezzünk a játékon található küldetésekkel. És persze több a küldetés hozzá, hiszen három kampány és ezen kívül még nemzetenként (azaz háromszor) 4-5 egyedi küldetés található a CD-n.
Mindannak a kis rossznak ellenére, amit itt leírtam róla, az elmúlt két hétben folyamatosan ezzel játszom. És bár sokat bosszankodom az engine lomhaságán és a néha előjövő bug-okon (amiket az 1.1-es patch nagyrészt elmulasztott), elmondhatom, hogy régóta vártam már ezt a játékot és kellően (játszhatóan) nehéznek is tartom ahhoz, hogy kihívás legyen. Ezen kívül a Squad Leader az egyetlen olyan játék a piacon, ami a II. Világháborúban játszódik és szakasz szintű taktikai játék lenne, ráadásul körökre osztva. Nagyon jó érzés körről körre előrébb kúszni-mászni a terepen, katonáimmal egymást fedezve, gránátokat hajigálva és célzott lövésekkel hanyatt vágni az ellenséget. Ami nem is olyan könnyű és érdemes minél közelebb jutni a célszemélyhez egy 60%-os találathoz.
Ezen kívül nemcsak a célzás pontosságát közelítették a valósághoz (azaz nehezebb eltalálni valakit), hanem a kampányban két további esemény is ezt célozta meg. Egyrészt a katonák két bevetés között leveleket kaphatnak otthonról, ami igencsak befolyásolja (jó és rossz irányba) a moráljukat. A feeling kedvéért természetesen minden katonához (több mint száz) tartozik életrajz, és persze ezekbe a magánleveleikbe is beleolvashatunk. Ezen kívül megszűnt az a lehetőség, hogy csata közben felvett ellenséges fegyvereket a következő csatában is használhassuk. Azaz nem szerelhetjük fel amerikai G.I.-ainkat német fegyverekkel. Ezzel egy nagyon vicces dolgot veszítünk el, de be kell látnunk, hogy mégiscsak közelebb áll a valósághoz, hogy minden katona a saját nemzete fegyverével harcolt. Az sem ártott a játéknak, hogy nem akárki foglalkozhat egy sebesülttel (csak a szanitéc) és hogy még ő sem képes arra, hogy egy súlyos sebesültet harcra bírjon újra (legfeljebb megmentheti az elvérzéstől).
A Squad Leadernek ugyanúgy vannak aranyszabályai, mint a legtöbb játéknak, amit hamar kiismer az ember. Persze ettől még egyáltalán nem lesz unalmas, hiszen kivétel erősíti a szabályt. Ezért aztán:
- A kampány elején érdemes megmustrálnunk a leosztott személyi állományt és az első két szakaszba beosztanunk a legjobb katonákat (akció pont és célzó képesség). Aztán – ha lehet – küldetésről-küldetésre őket vigyük tovább, hogy a tapasztalati pontok különféle erényekké alakuljanak át, ami a következőkben hasznos lehet.
- A Squad Leaderben nem kerget a tatár. A legtöbb küldetésben nem számít az idő. Így aztán érdemes lassan, megfontoltan előre haladnunk és megvédenünk – tapasztalati pontokkal jól feltáplált – katonáinkat a meggondolatlan cselekedetektől.
- Nem érdemes nagyon közel összezsúfolni a bakákat, mivel az egyikükre leadott, de eltévedt golyó valaki mást sebesíthet meg.
- Az előre haladást fedezéktől fedezékig kell elvégezni. A kör végén minden bokorugró legyen takarásban az ellenségtől.
- Érdemes ködöt fejleszteni ha olyan a terep, amin nem találunk természetes fedezéket.
- A legtöbb krapeknek spóroljunk 10 akciópontot a kör végére, hogy az ellenség köre alatt is tűz alatt tartsak őket. Persze nekünk sem árt óvatosan közlekednünk a saját körünkben, hasonló okok miatt.
- Ha a terepen több irányból mérünk csapást, akkor lehetőleg mindkét csoportnál legyen egy tiszt (a morál helyreállítására) és egy szanitéc (a súlyos sebesültek ellátására). Ez általában nem megoldható, de akkor a fontosabb csapásirányba osszuk be ezeket a specialistákat.
- A mesterlövész – mivel az átlag baka tényleg elég rosszul lő – hasznos arc.
- És egy általános szabály – amit a háborút megjárt nagyapámtól tanultam – két pont között az a legrövidebb út, amin a legkevesebb vér folyik el.
Tudtommal a a Soldiers at Warnak nem nagyon voltak rajongói rajtam kívül, így igazából ezt se tudom, kinek ajánlhatnám, mert sajnos a vártnál rosszabb játékot kaptunk. Azért talán a Commandos 2 megjelenéséig lesz, aki kipróbálja...
