Clive Barker's: Undying

Gyermekkorom (vagy már kamasz? felnőtt?) egyik kiemelkedően kedves és fontos olvasmánya volt a Korbács című alkotás, amelyet az akkor még ismeretlen Clive Barker vetett papírra. Ha jól emlékszem, a rongyosra olvasott kötet hátsó borítóján többek között Stephen King is méltatta a mi Clive barátunkat. Nos, az azóta eltelt időszak sem volt éppen terméketlen: 10 könyv, számos színdarab és forgatókönyv zizzent ki kedvenc írónk tollából, sőt, ahogy e sorok ezt kiválóan bizonyítják, immáron egy számítógépes játék is bepillantást enged Clive Barker világába. A produkció gyakorlati kivitelezését a DreamWorks vállalta magára, s szerintem e két „nagyágyú” éppen elegendő egy igazán remekbe szabott program megalkotásához.

A horror témájú játékoknak mindig is nagy kultusza volt a számítógépes játékok kedvelői körében, s az Undying bizony minden igényüket kielégíti. A fantasztikus történet köré zseniális és aprólékosan megtervezett látványvilág társul, s egyik sem marad alul a másikkal szemben, mindenkinek lesz oka tehát igazán borzongani..

A történet szerint egy volt katona, bizonyos Magnus régi katonatársa, Jeremiah meghívására annak írországi birtokára érkezik, hogy számos megmagyarázhatatlan dologra fényt derítsen. Megérkezésünkkor Jeremiah (merthogy Magnust természetesen mi alakítjuk) már meglehetősen rossz bőrben van, egész pontosan haldoklik. Az is hamarosan kiderül: mi okozza ezt az igazán zavaró egészségi állapotot: barátunk rég elhunyt rokonai kínozzák tovább szerencsétlen leszármazottjukat, azaz volt katonatársunkat. Magnus természetesen segít, vagyis voltaképp mi magunk..

A grafikai megvalósításért nem kisebb szereplő felel, mint a tavalyi év egyik legprofesszionálisabb 3D-motorja, az Unreal Tournamenté, ennek okán akinek gondjai vannak a látvánnyal, az inkább menjen el orvoshoz. Az egyes pályák részletgazdagsága, kidolgozottsága – úgy hiszem – sokáig etalon lesz az FPS-készítők körében.

Mindez – természetesen – semmit sem érne, ha nem társulna hozzá legalább ilyen jó zene és hangeffekt-kollekció. Szerencsére azonban itt is kitettek magukért a DreamWorks munkatársai, a különböző sikolyok és halálhörgések, az ég dörgése minden bizonnyal megalakozza a jó kis pánikhangulatot.

Az általunk használható fegyverek tekintetében is rendkívül fejlett készlettel rendelkezik az Undying: a hagyományos eszközök mellett (úgy is mint a klasszikus revolver, a vadászpuska vagy a molotov-koktél) természetfeletti cuccokkal is dolgozhatunk (persze, természetfeletti lények ellen jól is jönnek): a tibeti harci ágyú, vagy a Főnix-fegyver, a Kelta kasza kitűnő eszközei az ellen irtásának. Ehhez jön még kilenc megtanulható varázslat, úgyhogy nem tudom elképzelni, hogy épeszű játékos kevesellné a lehetőségeket.

A játék három nehézségi fokon játszható, ez persze csak az ellenfelek számát befolyásolja. A játékban egyébként az egyes szintek után barátunk elhalt rokonait, mint főellenségeket kell lemészárolnunk, és ahogy kell: mindegyik esetében más és más módszer a célravezető. A játékmenet a kastélyra és különböző túlvilági létsíkokra korlátozódik, azonban a pályatervezők gondoskodtak arról, hogy ez ne tűnjön kevésnek. A legenyhébb pálya is rémálomszerű, gyakorlatilag a legfelkészültebb pszichiáter sem hallott még hasonló dolgokról. Épp ettől tökéletes.

És akkor most néhány rossz hír: nincs multiplayer mód, pedig egy UT-motor talán garantálhatta volna. Szintén bosszantó a viszonylag sok töltögetés, szinte három-négy szoba megtétele után rendszeresen be is következik.

A fenti apróságok ellenére bizony az idei év egyik sikerprogramja néz velünk farkasszemet (aki nem ilyen szerencsés, azonnal orvosolja). Az ötlet (Clive Barker) és a megvalósítás (DreamWorks) egyaránt tökéletesre sikeredett, biztos vagyok benne, hogy nem csak az FPS-fanoknak okoz majd kellemes órákat, de a Stephen King-en nevelkedettek is kedvet kapnak egy kis virtuális borzongáshoz.