Mivel dologidőben – tehát amikor nem a PC Dome-ba írogatok – a MOL körül forgolódom, ezért egyből lecsaptam erre az olajos játékra. Ennek persze nem csak szakmai érdeklődés volt az oka, hanem az is, hogy nagyon szeretem a Tycoon típusú játékokat. Bár manapság egyre több Tycoon nevű játék jelenik meg, melynek nem sok köze van hozzá, vagy éppen annyira gagyi, hogy csak ezzel a szócskával lehet eladni. Úgyhogy vigyázat! Kicsit félve helyeztem a CD-be a korongot és kezdtem el lapozgatni a kézikönyvét, hogy na ebből mi lesz.
Egy heti játék után (nem 168 órára kell gondolni) kijelenthetem, hogy tetszett. A játékos először is valamelyik Ewing bőrébe bújik és úgy néz le a világtérképre, mint meghódítandó területre – természetesen nem katonai értelemben (az egy másik játék). Ez a világ régiókra van felosztva: Perzsa öböl, Kaukázus, Texas, hogy csak a legismertebbeket említsem. Ezek a régiók további országokra vannak bontva, melyeket városok szimbolizálnak (a városokat, pedig grafikailag valami jellegzetes épület, ami tényleg megtalálható az adott nevű városban). Eddig két szintet meséltem el (világtérkép és régió térkép), még egy van hátra, a várostérkép, mely az adott várost ábrázolja részletesen. Ez a részletesség nem szó szerint értendő, hiszen nagyon kicsik ezek a városok és kb. a SimCity első részének grafikájával vannak megjelenítve.
Ezeken a térképes szinteken kívül van még egy irodánk is, melyet egy monokróm, flatnek nagy jóindulattal sem nevezhető monitor jelenít meg számunkra. Ezen az XT-n (az egyik legrégibb PC) vagy még annál is régebbi terminálon intézhetjük ügyes bajos ügyeinket. Megtekinthetjük anyagi helyzetünket és a számláinkat, hogy mire mennyit költöttünk és miből mennyi pénz jött be. Itt tőzsdézhetünk vagy az ingó és ingatlanjainkat bocsáthatjuk eladásra, hogy egy kis pénzmaghoz jussunk, ha valami másra kell. Illetve információkat is kaphatunk a telephelyeinkről.
Telephely... Egy igazi multinak először is telephelyre van szüksége a kiválasztott országban. Ez persze pénzbe kerül, de innentől kezdve az adott országban (azaz városban) sok más hasznos dolgot is tehetünk. A telephelyre dolgozókat is felvehetünk, bár az nem derült ki, hogy ettől mi lett jobb, hiszen a telephely maga nem csinál semmit. Talán az adott ország munkanélküliség arányán javíthatunk vele (ami tényleg fontos).
Ezen kívül kérvényeznünk kell az adott ország kormányától próbafúrási engedélyeket. Persze zsíros kis összeggel támogatva az ország költségvetését… Aztán pár hónap múlva (mely időtartam sok mindentől függ) kiderül, hogy van-e olaj a területen vagy sem. Ez úgy működik, hogy egy adott országban van valamennyi fúrási lehetőség, annál több fúrási engedélyt ki sem adnak. A világon 60 fúrási hely van, de ebből 10 meddő és ha ezen a tízen kezdünk fúrni, az bizony kidobott pénz...
Ellenben ha feltör a fekete arany, akkor munkásokat kell bérelnünk és egy mérnök csapatot, aki vezeti őket (ezek nagyon eltérő műveltségű mérnökök...). Élelemről is gondoskodnunk kell és persze a felszerelésről. Minden olajkútnál minden felszerelésnek meg kell lennie, különben egy csepp nyersolaj sem jön fel. Viszont a felszerelés minősége szintén változó. Ezért ez és a mérnökök minősége határozza meg, hogy maximális kitermeléshez képest a valóságban mennyit bírunk kipumpálni a földből. Ezt néha érdemes ellenőrizni az olajkutakat felsoroló információs listában (ahol a csökkenő termelés okait is megtudhatjuk).
Ha tehát egy adott országban van (legalább) egy működő kutunk és egy telephelyünk, akkor ezt össze kell kötnünk olajvezetékkel. Ezen keresztül a telephely raktárába csordogál az értékes nedű. A raktáraink viszont végesek. Bár bővíthetjük őket, ez olyan plusz kiadást jelent havonta, amit csak indokolt esetben (extra profit) érdemes megtenni. Ehelyett inkább gyorsan el kell szállítani egy finomítóba.
A világon vannak olyan régiók és városok, ahol finomítók működnek (Odessza, Marseille, Rotterdam, Los Angeles, Tokió, stb.) ezekbe a kikötőkbe kell szállítani a nyersolajat tankhajók segítségével. Tankhajókat vagy építünk, ami persze nem olcsó mulatság, vagy bérlünk egy adott útra. És miután megérkezett a hajó a célállomásra két eset van: Vagy nincs abban a városban saját finomítónk, akkor megkapjuk az olajért a pénzt és szevasz tavasz. Vagy van finomítónk, akkor viszont oda kerül az olaj és egyből elkezdik a feldolgozását, melynek technológiáját mi állíthatjuk be (milyen arányban keletkezzen benzin, fűtőolaj vagy gépolaj). És ezután kell a végtermékeket eladnunk, hogy a pénzünkhöz jussunk.
Persze nem ennyire szabad a döntés, hogy építünk-e hajót, vagy legyen-e saját finomítónk, benzinkutunk, disztribúciónk. Se az, hogy milyen minőségű alkatrészeket használunk a fúrásokhoz... Ezek mind a kutatásainktól függnek. Ugyanis egy Civilization-szerű tudomány-fánk van, melynek csomópontjait kutathatjuk, ha az előtanulmányok már megvannak hozzá. És a játék során ezeknek a tudományos eredményeknek a tükrében építhetünk csak hajót, vagy finomítót, vagy fejleszthetünk ki jobb minőségű alkatrészeket.
A játék során a pénzügyi helyzetünkön kívül a konkurensekkel is meg kell küzdenünk, akik elfoglalják előttünk a legjobb olajforrásokat, akik dömpingszerű olajtermeléssel lenyomják az olaj árát a nemzetközi finomító központokban és más hasonló disznóságokkal keserítik meg milliomos életünket. Persze ilyenkor felvehetjük a kesztyűt és mi is borsot törhetünk az orruk alá kemény munkával vagy kissé tisztességtelen módon, szabotőrök felbérlésével. Persze erre az övön aluli cég policyvel nekünk is számolnunk kell, ezért őrséget szervezhetünk az olajkútjaink köré.
Egy másik érdekessége a játéknak, hogy az elején választhatunk, hogy körökre osztott vagy valós idejű módban akarunk-e játszani. Kitalálható, de azért ideírom: real-time módban folyamatosan megy az idő és klikkelgethetünk az egérrel szélsebesen, hogy mindenhol minden rendbe legyen az olaj-birodalmunkban. TurnBased módban pedig egy kör egy hónapot jelent és nyugodtan végignézhetünk minden kis infót és kényelmesen, hátradőlve intézhetjük ügyeinket. Így aztán nincs vita a két játékmód rajongói között...
Sajnos meg kell említenem egy-két hibát is. A legbosszantóbb hiba az volt, amikor mínuszba ment át a pénzem és ezért el akartam adni egy csomó részvényt, amit korábban vásároltam a tőzsdén befektetés céljából. De a program nem engedte, azt mondta, hogy amíg negatív a számlám egyenlege, addig nem vásárolhatok (persze én eladni akartam)... Ez persze nem a fordítás hibája. Az viszont már igen – de szerencsére nem zavaróan –, hogy bizonyos szavak rövidebbek angolul, mint magyarul, ami addig nem is baj, amíg táblázatban nem kell megjeleníteni őket. Ezért pl. a Szentpétervár szó mindig átlóg a táblázat keretein... De ennyit szerintem elviselünk a nemzeti érdekeink érdekében. És tényleg klassz, hogy egyre több magyar nyelvű játékot vásárolhatunk kis hazánkban.
Összegzésül annyit mondhatok, hogy aranyos játék az Oil Tycoon. Nem túl könnyű, emiatt persze unalmas is lehet azoknak, akik a többi tycoon-t sem bírták. De akik szeretik a gazdasági stratégiákat azok semmiképpen sem fognak benne csalódni.
