Többen is biztosan emlékeznek a Magic and Mayhem stratégia-szerepjátékra. Most itt a folytatás, mely még több varázslatot és kalandot ígér.
Három évvel ezelőtt jött ki az Art of Magic elődje. Sokaknak pozitív benyomást keltett a játék, újszerű, izgalmas játékmenete miatt. Mégsem ért el akkora sikert, mint azt megérdemelte volna. Igaz, voltak szempontok, melyben nem igazán fényeskedett a játék. Grafikailag nem éppen a legszínvonalasabbak közé tartozott. A folytatásban azonban itt a lehetőség, hogy bizonyítsanak a készítők. Az izometrikus, sprite-os külsőt felváltotta a teljesen 3 dimenziós, változtatható kameraállású nézet. Viszont míg annak idején a pályák egy egyszerű művelettel végtelenítve voltak (akárcsak az Insane-ben), addig az Art of Magicben egyszerűen torlaszok akadályozzák meg a játékost a továbbhaladásban.
A kerettörténet egyszerű és banális. Van egy falucska, ahol épp egy szülinapi buli utáni reggelen az ünnepelt, már érett srác kimászik kunyhójából. Apját megkeresi, aki elmondja a fiúnak, hogy nővére nem jött haza a tűzifagyűjtésből. Emberünk elindul hát megkeresni testvérét az erdőbe. Igazából az egész csak egy megrendezett beavatás, ugyanis a fiú nagy varázserővel rendelkezik. Mindezt a nővér is elmondja neki, miután rátalált. Nagy szükség is van rá, mert a sötét erők nagyon elszabadultak az utóbbi időkben. Furcsa lidércekről keringenek mendemondák, és egyes addig békés teremtmények teljesen megvadultak. Gondolom, nem kell mondani, hogy a srác szerepét mi játsszuk, és mi vagyunk a kiválasztott. A neve Arurax, és igen az a nagyon csúnya pacák, a képeken jobb alsó sarokban vagyunk mi. Sok időnk nem lesz nővérünkkel gyakorolni, mert falunkat is megtámadják. Az apát már nem sikerül megmenteni, sőt, nővérünket is elrabolják. Nincs más dolgunk, mint a megjelenő portálon keresztül a rabló után eredni.
A térkép mindig segítségünkre lesz, ugyanis amint megjelenik küldetésünk szempontjából egy fontos tárgy, vagy esemény, azt azonnal jelzi nekünk. Minden pálya végén tehát egy portál jelenik meg, ami biztosítja a továbbhaladást. A missziók során nem látjuk ugyan, de folyamatosan gyűjtögetünk tapasztalati pontokat, melyeket a pálya végén a karakterlapon szépen elosztogathatunk tulajdonságain között. Ezek név szerint az életerő, a mana és az, hogy hány teremtményt tudunk maximálisan megidézni. Gondolom, azt se kell ecsetelnem, hogy a teremtmények legyakása után kapjuk a tapasztalati pontokat.
A pályák megkezdése előtt térképen dönthetjük el, merre menjünk, majd egy nagyon fontos döntés elé állít minket a játék. El kell döntenünk, hogy melyik varázslatokkal vágunk neki az új kalandnak. Kezdetben még csak egy, de később majd több talizmán is rendelkezésünkre áll, hogy elosszuk bennük a megszerzett varázs ereklyéket. Háromféle talizmán létezik, melyek mind más-más hatást, varázslatot váltanak ki a tárgyainkból. Vannak melyek segítségével teremtményeket - mint pl. sárkány, vámpír, hegyi óriás - idézhetünk meg, és vannak különböző elementális varázslatok, mint pl. jégvihar, meteorzápor, tűzlabda stb. A küldetés megkezdése után már nem változtathatunk a beállításokon, ezért kell jól és ráadásul a rövid idő miatt, gyorsan kitalálni miket vigyünk magunkkal. Kezdetben nagyon kevés a manánk, sokat le is vesz egy-egy varázslat. Azonban vannak mana töltő helyek, melyeket elfoglalva visszapumpálhatjuk magunkat. Ha minél többet elfoglalunk a pályán teremtményeinkkel, annál gyorsabban jutunk manánkhoz.
Elszórva még találunk felvehető cókmókokat, mint pl. ennivalót, mana labdacsokat és varázstárgyakat, melyek bizonyos mennyiségű varázslatot tartalmaznak és nincsenek a mi manánkhoz kötve. Sajnos a nehezen összeszedet kajákat a következő pályára nem vihetjük magunkkal, igaz, az életerőnk és a manánk visszaáll a maximumra. Már az előző résznél is megjegyeztem, hogy irdatlan nehéz a játék. Legalábbis én nagyon sokat szenvedtem vele, bár lehet, hogy csak én csinálok valamit rosszul. Sőt, a külsőségeket leszámítva nem sokat változott a játék. Ugyan azok a kurzorok, a felvehető cuccok, stb. Ami persze nem feltétlenül negatívum. Bár igaz, hogy a grafika sokat változott, a mai szintnek megfelelően, megint csak az átlagot nyújtja. A fényeket szépen kezeli a program, ez jól látszik a menüben, de a textúrázásokkal és a modellekkel még bajok vannak.
Akinek tetszett a Magic and Mayhem, annak bátran ajánlom az új részt. De aki nem ismeri, az is nyugodtan tehet egy próbát, mert bár nem számít a játék klasszikusnak, azért meg találná ott is a helyét.