Tom Clancy és csapata immár a Ubi Soft tulajdonába került cégével megalkotta az utolsó küldetéslemezét a Rouge Spear akciójátékok sorához. 1999 őszén jelent meg a nagy etalon, mely immár második éve tartja magát a Counter Strike és az Unreal Tournament árnyékában. A játék gyorsan népszerű lett, elsősorban a rendkívül jól játszható, pörgős hálózati résznek is köszönhetően. Fél évre rá már kezünkben tarthattuk az első küldetéslemezt, az Urban Operations-t. A Red Storm igazán kitett magáért, és megpróbálta javítani azt, ami gyenge volt a Rogue Spear-ben. Ez részben sikerült, de akinek igazán tetszett a játék az elfogadta úgy, ahogy volt.
Újabb fél év elteltével kiadták a harmadik küldetéslemezt (Covert Operations), ami véleményem szerint igencsak elkapkodott volt. A hangsúlyt itt egyértelműen a hálózati részre tették, látható is abból, hogy csak 3 single mission került a korongra. Talán az utolsó lemez népszerűtlensége, vagy a játékosok véleménye miatt döntött úgy a Red Storm csapat, hogy az utolsó részt nem kapkodják el. Döntésükben közrejátszhatott az a tény is, hogy a legelső résszel még mindig több ezren játszottak naponta online, tehát nem kellett félniük attól, hogy mire kiadják a bővítést már csak a fanatikus játékosokat érdekli majd.
2001 novemberében jelent meg a tengerentúlon a Black Thorn, mely sok mindenben más mint az előző részek, de az alapokat meghagyták. Egy anti-terrorista kommandót kell végigvezetnünk a küldetéseken. Ami azonban mégis megkülönbözteti a többi hasonszőrű társától, az a teljes és kidolgozott kerettörténet. Egy-egy akció előtt meghallgathatjuk a hírszerzőinket, megismerkedhetünk az aktuális helyzettel, majd ennek tényében megtervezhetjük a bevetést. Mondanom sem kell, hogy a játék szinte teljesen reális sérülésekkel dolgozik, vagyis egy fejlövésnél nincs az az elsősegélycsomag, ami megmenthetne minket a haláltól.
A legnagyobb változás az elődökhöz képest az, hogy nincs szükség a Rogue Spear alap játékra ahhoz, hogy játszani tudjunk vele, ugyanis önmagában játszható. A játék elindítása után az intro nézegetése közben már láthatjuk, hogy a grafikai motor semmit sem változott. Aki nem játszott az elődökkel, az bizony húzhatja a száját, mert az engine már több mint 2 éves. A bevezető megcsodálása után tekinthetjük meg a főmenüt, ami lényegében semmit se változott az első rész óta, egyszerű és könnyen áttekinthető, így gyorsan el is kezdhetjük a küldetéseket.
Kezdetnek Venezuelába repítik a csoportot, ahol a japán nagykövetet kell kimenteni a terroristák karmaiból. Kíváncsi voltam az új fegyverekre, amiket beígértek, nos őszintén be kell valljam, nekem nem tetszenek. Megpróbáltak támogató fegyvereket is berakni a játékba, amire szerintem egyáltalán nincsen szükség. Egy túszmentő csapat nem rohangál M60-assal, az Rambo kezébe való. Azonban, ha csak ennyi baj lenne vele, készséggel használnám, de pontatlan és a zoom sem segít nagyon a célzásban, mivel nagyon gyenge. Egyetlen előnye a nagy tár. Az új SMG-k (géppisztolyok) külsőre igen futurisztikus darabok, azonban nem érnek fel az alap MP5 családdal. Akinek a célzás nem megy tökéletesen, vagy nagyon beleáll a rángás az ujjába, nekik jó hír, hogy van már nagyobb tárral (50 golyó) ellátott géppisztoly is. Miután kipróbálgattam őket, arra a következtetésre jutottam, hogy a régi jól bevált alap fegyvereknél nincsen jobb.
Ezután áttértem a másodlagos fegyverekre, a pisztolyokra. 3 új pisztoly került a játékba, ebből kettő igen használhatónak bizonyult. Bár ők is igen modernek, de jól használhatónak minősültek, ahhoz képest, hogy csak 9mm-es kaliberrel lettek megáldva. Előnyük a pontosságon és az erőn kívül a nagy tárak (1x30 és 4x13). A harmadik pisztoly kis kalibere (5,7 mm) miatt, már nem lehet sikeres a játékban sem. Viszont mindegyik új fegyvernek nagyon egyedi és jó hangja lett.
Az első küldetés során rögtön feltűnt, hogy gyorsabb lett az oldalazás, ami igen megkönnyíti a helyes mozgást. Igyekeztek javítani az MI-n is, de még mindig el-elakadnak az emberek a tárgyakban, vagy éppen semlegesen nézik végig társuk halálát 1 méterről. Saját csapatoknál zavaró, hogy szűk folyosón a mögöttünk jövő társ akadályoz, ha gyorsan vissza akarunk fordulni. Ez már korábban is probléma volt, javítottak rajta, de még mindig nem jó. A túszok robbanástól, vagy lövöldözéstől képesek elfutni egy-egy szomszédos helységbe és ott bújni el. Erre még mondhatnánk azt is, hogy reális, azonban, ha meglátja egy terrorista, akkor teljes nyugalommal vár/ül tovább, és ilyenkor nagy valószínűséggel le is lövik. A régebbi játékosok azonban ezt már megszokhatták.
A pályák változatosak, igyekeztek olyan helyszíneket kiszemelni, ami eddig nem volt a sorozatban, például egy óceánjárón kell egy bombát hatástalanítani, és túszokat menteni. A feladatok nagy része a régi, vagyis túszmentés, vagy a rosszfiúk likvidálása esetleg egy-egy bomba semlegesítéssel megspékelve. Kiemelném viszont a harmadik küldetést, ahol csak sokadjára jöttem rá, mit is kell valójában csinálnom. Az ismertető csak annyit közöl velünk, hogy védjük meg a buszsofőrt. Ellenben akárhányszor nekiláttam, hogy majd most én leszek a hős, belebuktam. A megoldásra véletlenül jöttem rá. Egy templomtoronyból kell kilőni egy terroristát aki éppen buszt vezet, hátul persze a buszsofőr. A dolog szépsége abban rejlik, hogy a távolság igen nagy és mozgó célpont.
Érdekesség még, hogy gondoltak olyan apróságra, mint a repülőtéren elhelyezett mágneskapu, ami be is sípol, mikor talpig fegyverben átmegyünk rajta. Sokat játszottam vele hálózati részen :-)
A játék nagy előnye - mint mindegyik elődé - a multiplayer rész. Az új multi pályák jól sikerültek, mindenki megtalálhatja a kedvére valót benne. A hálózati részbe beépítettek egy új játékfajtát, amivel nagyon izgalmas perceket lehet játszani. A lényege, hogy egyvalaki egyedül van, választhat bármilyen fegyvert és felszerelést. A többieknek viszont csak pisztolyuk lehet, hozzá plusz tárakkal. Innen indul a játék nagysága, hogy lényegesen gyengébb helyzetből, csapatmunkával el kell kapni az ellenfelet, aki teljesen fel van vértezve. Nagyon nagy szerephez jutnak itt a hangok, hisz egyetlen érzékszervünk a játékban, amely nem csak lineárisan működik. Természetesen mint minden rész, a Black Thorn is nagy népszerűséget kapott és rengetegen játszanak vele az interneten keresztül.
Összegezve a játék követi a régi hagyományokat, és nyújt érdekes órákat annak, aki hajlandó végigjátszani. Kicsit visszavesz a dologból a régi engine, azonban a történet és a hangulat feledteti ezt. Megszállottaknak kötelező darab, de nyugodt szívvel ajánlom minden lövöldözni vágyó embernek.
![[Gareth]](/usr/avatar/13/13347.gif?0 "[Gareth]")
