Monopoly Tycoon

Ki ne játszott volna Monopoly-t? Az egyik idősebb ismerősöm úgy maradt ki az ötvenhatos real-time FPS-ből, hogy egy kölcsönkapott, dugi Monopolyt próbált meg lemásolni pausz papírra, kézzel... Az öcsém pedig titkos, nyolcvanas évekbeli lebujokban játszott Monopolyt igazi magyar forinttal... (főleg vesztett). Így hát mindenki ismeri a szabályait, a jellegzetes betűtípusát és a híres táblát az utcanevekkel és a telkekkel... Na ezt most el kell felejteni. Legalábbis ami a szabályokat és a klasszikus táblát illeti. Mivel a Monopoly Tycoon azon játékok sorában a következő, melyekben a Hasbro igyekszik kihasználni a nagynevű játékok tulajdonjogait, azokra az apukákra alapozva üzleti sikerét, akik név alapján dobálják a dobozokat a bevásárló kocsiba. Ez néha nem jön be: Squad Leader – aminek semmi köze sem volt a hason nevű táblás társashoz. Pedig a játék maga jó, csak a rajongók csalódtak egy jó nagyot. No a Monopoly Tycoonban reméljük nem fognak.

A Monopoly ezen adaptációja nem körökre osztott, mint az eredeti. Kő kemény üzleti harcba csöppenünk valós időben. Feladatunk mindig más és más a küldetéstől függően, de lényeg persze a sok PÉNZ! Sőt a még több pénz!!! Tehát a cél kábé ugyan az, mint az ősében. Változás van – hasonlóan az időhöz (real-time) – a térben is: a Tycoon tere nem lineáris, mint a társasjáték széle, hanem egy komplett belváros, utakkal határolt, négyzet alakú földterületei. Ezeken építhetjük ki – versenyben a konkurenciával – vállalatbirodalmunkat.

A játék során figyelnünk kell a városka lakóinak igényeire, hogy ehhez alakítsuk üzleti arculatunkat. Hiszen ha kispénzű, éhes emberek vannak többségben, akkor felkopik az állunk az ékszerüzletben, míg a szomszéd pék zsírosra keresi magát.

Negyvennégy féle különböző üzletet nyithatunk – azaz építhetünk – a szabad telkeken, melynek mindegyikében külön állíthatjuk a méretét, stílusát még építés előtt, ami persze kihat majd az üzletmenetre is. Nem elég felépíteni üzleteinket, azokat menedzselni is kell, figyelve a piac rezdüléseit, utat verve magunk előtt a profithoz...

Azért a látványon és a nagy vonalakon kívül akad még hasonlóság az eredeti játékkal (legalábbis több mint a Squad Leadernél). Például, hogy a házakat (üzleteket, bérházakat) a telket jelentő kockákra húzhatjuk fel, viszont nem kell, hogy a tulajdonunkban legyen a telek, csak így bérleti díjat kell fizetnünk napszakonként. Minden telek először a városé (vagy ahogy a társasban hívtuk: a banké) és neki fizetjük a bért. Aztán ha megunjuk ezt az állapotot, akkor megvehetjük a telket, de csak árverésen (ilyen ez a közbeszerzés), amire minden konkurensünket is meghívják és kő keményen kell ajánlgatnunk, hogy megszerezzük a földet. Ez több szempontból is hasznos, hiszen egyrészt nekünk nem kell a bérrel, mint kiadással bajlódnunk a továbbiakban, másrészt, ha konkurens is építkezett a telken, az ő bére a mi kasszánkba csordogál. Sajnos ez visszafele is igaz! Ha nem sikerül megszereznünk egy telket, akkor duplán rosszul járunk, mivel nemcsak, hogy fizethetjük a bért, de ezzel az ellenséget erősítjük, megnehezítve – vagy lehetetlenné téve – magunknak scenario feladatainak (több pénz...) elvégzését.

A játék első ránézésre úgy néz ki, mint a SimCity, izometrikusan nézünk rá egy városka látképére, az utcákon emberek és autók rohangálnak és ha sokáig nézelődünk láthatjuk, ahogy a konkurencia elkezdi építeni saját üzleteit: építkezések nőnek az üres telkeken. A nézet azonban sokkal többrétűbb, mint a SimCityben. Egyrészt teljesen 3D-s, azaz – kicsit nehézkesen ugyan – de teljesen bejárhatjuk a várost az égből letekintéstől, az utcán mászkáló emberek szemszögéig, másrészt néhány hotkey segítségével ugorhatunk olyan fix nézetekbe, ahonnan már könnyen eligazodhatunk.

Mint már írtam, a tutorial után, különböző scenariokat kell megoldanunk egymás után, amelyekhez csak akkor férünk hozzá, ha az előző feladatát megoldottuk. Ez egy kicsit elkeserítő, mivel az első pár küldetés elég könnyen teljesíthető és alig építettem fel a boltjaimat, már meg is nyertem és ugrás ki a menübe az új feladatért... Azért egy freeplay-t beleszerkeszthettek volna a készítők, ezzel nagyot dobtak volna az egészen. Ezt igyekeztek kompenzálni a multiplayer lehetőséggel, melynek keretén belül 5 másik emberrel játszhatunk LAN-on vagy a Gamespy-on keresztül.

A Monopoly Tycoon a klasszikus Monopolynál egy kicsivel több kihívást jelent, illetve a hasonló gazdasági játékoknál mókásabb grafikát és hangulatot teremt. Első ránézésre inkább gyerekeknek szól, de a felnőtteknek is – ezt tapasztalatból írom – beletörhet a foga egy-két küldetésbe. Az igazi Monopoly viszont társaságibb játék, úgyhogy a Tycoont a magányosabb délutánokra ajánlom!