A Sony 3,3 megapixeles digitális fényképezőgépe egy tetszetős külsejű, igen kisméretű gép, melyet inkább az egyszerű használatot preferáló felhasználók számára készítettek. A DSC-P5 névre keresztelt modell 3-szoros optikai (39-117 mm) és ezen felül kétszeres digitális zoomot tartalmaz, és fényképek mellett MPEG filmet is rögzíthetünk vele.
A gép első részén alaphelyzetben behúzott állapotban találjuk az objektívet, melynek lencséjét két - bekapcsoláskor félrehúzódó - lap véd. A gép tetején egy kis bekapcsoló gomb, valamint az üzemmód-váltó tárcsa közepén az exponáló gomb helyezkedik el. Oldalt egy kis, jól záródó és könnyen nyitható ajtó mögött van az akkumulátor és a memóriakártya helye. Az előbbi egy igen apró, a telítettségi információt percben visszajelző InfoLithium akku, melyet a kamerában tölthetünk fel. Az utóbbi pedig a Sony saját, Memory Stick típusú kártyája, melyből a bolti géphez 8 MB-os memória jár (teszteléshez egy 4 MB-osat kaptunk). A gép alján az állványra szereléshez szükséges anyát találjuk meg.
A gép háta persze sokkal érdekesebb. Van egy kisebb méretű hagyományos folyadékkristály kijelző, melynek akkor vesszük hasznát, ha áramtakarékossági okokból nem használjuk a 3,8 cm átlójú LCD keresőt. Ezen csak a legfontosabb információkat láthatjuk, például hogy hány kép fér még a kártyára, mennyire van tele az akku, illetve milyen speciális felvételi módot választottunk. Mellette van a kereső, három kis LED-del (az egyik például azt jelzi, hogy épp tömörít a gép, várni kell a következő fényképezésig). A jobb felső részen van a zoom kétirányú billenő-kapcsolója, középen egy négyirányú kerek gomb, s végül alatta két kis gomb. A tányér alakú kapcsolónak igen sok funkciója van, felvételkor mind a négy irány más dolgot eredményez, míg visszanézéskor ezzel váltogathatunk jobbra-balra a képek között. A felvételi funkciók pedig a következők: vaku (ki/be/auto – a piros-szem jelenség megszüntetését máshol állíthatjuk), makró felvétel (10 cm fókusztávolság), időzített fotózás, legutóbbi kép megjelenítése. A tányér plusz egy gombként is üzemel, a menükben ezzel fogadhatjuk el a választott funkciót, azonban elég nehéz úgy benyomni, hogy ne az egyik iránynak érzékelje a gép, sokat kell gyakorolni. A maradék két gomb egyike az LCD-n megjelenő információkat illetve az egész LCD kijelzőt kapcsolja ki, a másik pedig a menü előhívására szolgál.
Az üzemmód-kapcsolóval elsődlegesen a fényképezés és a filmfelvétel között válthatunk, de fontos állása még a visszajátszás, valamint a beállítások menüje, melyeken kívül még egy külön felvételi mód is helyet kapott, „twilight” néven. Ez rosszabb fényviszonyok között, félhomályban készült felvételek készítésére szolgál. Alaphelyzetben minden automatikus, de természetesen szinte mindent beállíthatunk manuálisan is, kisebb-nagyobb megszorítások mellett.
Fényképezésnél a következő felbontások közül választhatunk (zárójelben a 4 MB kártyára elférő képek száma normál illetve kisebb, „fine” tömörítés mellett): 2048*1536 (4/2), 2048*1360 (4/2, 3:2 képarány), 1600*1200 (7/3), 1280*960 (11/6), 640*480 (58/23). Mint látható, a kétféle JPEG mód eredményezte file-méret jelentősen különbözik (legnagyobb felbontásban 1,3 illetve 0,8 MB képenként), de minőségben a nagyobb tömörítés is megfelelő, ha csak elektronikus célra készítünk képet. Fényérzékenységnek 100, 200 vagy 400 ISO értéknek megfelelő beállítási lehetőségek vannak. Állítható a vaku erőssége (normál/alacsony/magas), szabályozhatjuk az élességet, a fehér-egyensúlyt, és 5-6 lehetőség közül fókusztávolságot is választhatunk. Fénymérési mód kettő van, középpontosan súlyozott illetve spot (előbbi az alapértelmezés). Felvételi módként megadhatunk TIFF mentést, szöveg fényképezését (ilyenkor fekete-fehér kép készül, 2 színű GIF-ként), gyors egymás utáni felvételt (sajnos csak kettőt lehet egymás után), vagy a képek mellé 5 másodperc hangot is rögzíthetünk. Ezen módok közül egyszerre egy választható. Végül akár már a fényképezésnél speciális effektet alkalmazhatunk (szolarizáció, fekete-fehér kép, szépia effektus ill. negatív kép), de ennek általában nincs sok értelme, érdemesebb az ilyeneket utólag, a számítógépen elvégezni, mert ha meggondoljuk magunkat, nincs visszaút. Éjjeli felvétel módban a blende a legnagyobb lehetséges állásra vált, és ekkor akár 2 másodperces expozíciós időt is választhatunk. Gyenge fényviszonyok között amúgy mind normál, mind éjjeli módban lehetséges az AF segédfény használata, ezt a setup menüben kapcsolhatjuk ki.
A felvétel gombot félig megnyomva a gép beállítja az élességet, és az LCD-n kijelzi az automatika által érzékelt értékeket (blende, zársebesség, stb.). Külön kis jel figyelmeztet, ha a hosszú idő miatt esély van a kép bemozdulására. A kép elkészítése után értelemszerűen várnunk kell, míg betömöríti a JPEG-et és kiírja a memóriakártyára. Ez a felbontástól és a tömörítés minőségétől függően 4-7 másodpercet vesz igénybe.
Filmfelvételkor hasonló választási lehetőségeink vannak, mint az előbb felsoroltak, azzal a különbséggel, hogy a következő felbontások állnak rendelkezésre (zárójelben a felvétel maximális időtartama 4 MB kártára, MPEG tömörítésnél): 320*240 HQ (jobb minőségű tömörítés, 9 mp), 320*240 (41 mp), 160*112 (161 mp).
Lejátszáskor a fotókat a kijelzőn nézhetjük egyesével, vagy kis méretben, egyszerre kilencet. Ha a képhez tartozó információkat is látni szeretnénk, három kép látható felül, alatta pedig a sokféle érték. Lehetőség van a kép átméretezésére, ami jó ötlet, mert így spórolhatunk a memóriával, ha már fogytán van: a kevésbé fontosnak ítélt képeket egyszerűen lekicsinyítjük. Szépséghibája a dolognak, hogy ilyenkor egy új kép készül, és utána törölhetjük a régit, tehát a teljesen megtelt kártyán már nem tudunk segíteni. A zoomot használva belenagyíthatunk elkészített felvételeinkbe, és ezután akár a kinagyított területet új képként menthetjük el. Az álló formátumú képeket nem érzékeli magától, de visszajátszáskor lehetőség van az elforgatásra, igaz, az eltárolt kép nem változik, a számítógépre áttöltve ott is gondoskodnunk kell az elforgatásról.
A fényképezőgépet USB kábelen keresztül csatlakoztathatjuk számítógépünkhöz, a képeket így igen nagy sebességgel tölthetjük át. Ezen kívül TV kimenete is van a gépnek, így akár másoknál is egyszerűen prezentálhatjuk új felvételeinket.
A kamera kis mérete és igen könnyű, akkumulátorral 214 grammos súlya, tetszetős designja révén gyorsan megnyerte tetszésemet. A kis méret persze a fogás kényelme ellen van, de ezzel személy szerint nem volt problémám, csak arra kellett vigyázni, hogy az ujjam ne lógjon a vaku elé. A képminőség jó volt, a gép kezelése nem túl bonyolult, a menükben nem nagyon lehet elveszni, igaz, egy-két beállítás kevesebb gombnyomásból praktikusabb lett volna. A beépített vaku elég erős, és hasznos, hogy van piros-szem elleni funkció is. Az külön éjjeli felvételi mód is jól jön néha. Az akku bírhatná valamivel tovább is, és lehetne nagyobb az alapból mellékelt memóriakártya, de ezeken segíthetünk, ha beszerezhetünk tartalék memóriakártyát és akkumulátort. Ami még kifogásolható benne, az a lassú inicializálási idő bekapcsoláskor (6-7 mp), valamint az élesítéshez szükséges 1 mp körüli idő.
A DSC-P5 tehát egy jó középkategóriás gép, mely a 3,14 megapixeles maximális felbontásával és a háromszoros optikai zoommal igen sok célra kényelmesen használható. Ára nettó 239.990 Ft, mely a Sony Hungária tájékoztatása szerint 2002. áprilisától várhatóan 15%-kal csökken, a garancia 1 év.
