Elöljáróban szeretném elmondani, hogy ezt a játékot két teljesen különböző módon lehet értékelni. Az egyik értékelés szerint vesszük a legutóbbi időkben megjelent első személyben játszódó lövöldözős játékokat összehasonlítási alapként, mint például a Serious Sam, Return to Castle Wolfenstein vagy a Medal of Honor, míg a másik szerint vesszük mindazoknak a játékosoknak a szempontjait, akik eddig nem nagyon érdeklődtek ilyen jellegű játékok iránt, mivel a korábban megjelent Tiberian Dawn vagy Sun, vagy úgy általában valós idejű stratégiai játékok rajongói voltak. Mivel a két csoport érdeklődési köre nagymértékben eltér egymástól, ezért nagyon nehéz olyan objektív értékelést adni, amelyet nem fogad felhördülés egyik vagy másik oldalról, ezért azt a módszert választottam, hogy megpróbálom a játékot mindkét szempont szerint értékelni, és megjegyzésként feltüntetem, hogy melyik csoport szempontjai szerint értékeltem.
A háttér-sztori abszolút dióhéjban: Két csoport harcol egymás ellen, a GDI és a NOD, amint azt a veterán C&C játékosok már tudják. A GDI és a NOD két olyan szervezet, mely a jövőben létezik (létezhet), olyan 20-40 év múlva. A GDI egy kicsit a NATO jövőbeli megfelelője, míg a NOD a jelenlegi terroristák jól felfegyverzett és technikailag is fejlett serege.
A játék játszható mind egyszemélyes, mind többjátékos üzemmódban. A kétféle üzemmód alapvetően más érzetet kelt az emberben. Míg az egyjátékos mód elsősorban a C&C rajongók részére nyújthat kellemes kikapcsolódást, addig a multiplayer játék érdekes lehet bármelyik FPS, ezen belül is elsősorban csoport küzdelem rajongó számára.
Kezdjük talán az egyjátékos móddal. A játék elég szórakoztató és minden fontos ismeretet bemutató tanító programmal indul. Amíg az ember ide-oda vándorol egy GDI bázis belsejében, addig mestereink megtanítják a mozgás, ugrás, lövés, beszélgetés, fegyverzet-kezelés, erőforrás termelés, és végül a járművek használatának alapjait. Ezek után jönnek a küldetések. 12 tényleg óriási pályán játszódó küldetést kell teljesítenünk. Ez a 12 nem hangzik soknak, de itt valójában egy küldetésen belül elsődleges és másodlagos akciókat is végre kell hajtanunk a sikeres teljesítés érdekében.
A küldetések nem csak belső terekben játszódhatnak, mint pl. a Quake sorozatban, hanem a Halo játékhoz hasonlóan külső és belső térben egyaránt. Mivel a fejlesztők célja nem csak egy új Quake utánzat volt, hanem a játékosoknak a járművek vezetésének élményét is biztosítani szerették volna, ezért saját grafikus motor létrehozása mellett döntöttek. Valószinűleg ennek a döntésnek a következménye az, hogy a játék részben eléggé erőforrás-pocsékolóra sikeredett, másrészt olyan grafikus kártyák, mint pl. a több mint 2 millió példányban elfogyott Kyro II támogatása bizony gyenge lett. A gépem egyáltalán nem mondható lassúnak (Athlon XP 1600, 256 MB RAM, Kyro II 64MB), minden más játék gyönyörűen fut rajta, de sajnos ez a program még közepes felbontásnál is be-beszaggatott. A Kyro kártyák esetében ráadásul a textúra kezelést is meg kell változtatni, hogy a játék egyáltalán elinduljon.
Az egyszemélyes játékban más problémákkal is szembenéz a játékos. Ilyen például az ellenséges harcosok, vagy akár saját katonáink mesterséges intelligenciájának (vagy hívjam inkább unintelligenciájának?) a szintje. Gyakran fejetlen csirkék módjára rohangálnak a pályákon, más esetben a Délidőben cowboy hőseinek példáját követve álló helyzetben lövik egymást addig, amíg az egyik holtan bukik a földre. Így kerülhet szembe a játékos azzal a komoly problémával, hogy az általa védeni és kísérni próbált, és az MI által irányított szereplő szó szerint halált megvető bátorsággal rohan az ellenség fegyvereinek tüzébe, ahol nem meglepő módon szépen el is halálozik. Ilyenkor azután snitt, és lehet a dolgot újra kezdeni. Szintén a motor kiforratlanságát mutatja, hogy a játék soran egyszer-kétszer megmagyarázhatatlan oknál fogva lefagyott, már csak ezért is feltétlenül ajánlom gyakran menteni a játék állását.
A többszemélyes játékmód sokkal jobban sikerült. A multiplayer játék során a két oldal nem csak harcol egymás ellen, de a Tiberiumot is betakarítja (ez a C&C játékokban a pénz helyettesítője), és fegyverzetet, tankokat, járműveket is készíthet, illetve használhat. Itt a játékos tényleg gyakran úgy érzi, magában a NOD vagy GDI bázisban járkál és harcol az ügy érdekében. A cél ilyenkor az ellenfél bázisának elpusztítása. Rémtörténeteket lehetett hallani a multiplayer demo kiadása után, de szerencsére rövid idő alatt a probléma megoldást nyert. Ennek ellenére az élvezetes játékokhoz nem ajánlom, hogy valaki modemen keresztül próbáljon kapcsolódni a szerverhez. A lassú kapcsolattal nem csak a saját, de társai szórakozását is el tudja rontani.
A hosszú fejlesztés ellenére a játék grafikája nem éri el a jelenlegi játékok magas színvonalát. Ennek ellenére nem mondhatjuk, hogy a képek csúnyák lennének, csak talán a többi játék kényeztet el minket :-). Az élvezhető játékhoz a játékosnak bele kell nyúlnia a pénztárcájába, mert csak komoly hardveren lehet használható sebességet elérni. A grafikus motor előnyére kell írni, hogy a külső és belső terek közötti átmenetnél nincs töltési szünet, és ezt csak kevés játékról lehet elmondani.
A játékosnak a hangokról is vegyes benyomása támad. Nagyon hangulatos, amikor a C&C játékokban megszokott női hang közli velünk, hogy az egység kész, és még sok más ismerős hang is visszaköszön, de kevésbé jól sikerült néhány fegyver hangja. A zene szerencsére a jól ismert C&C stílusban íródott és jó hangulatot teremt.
A játék elsősorban azoknak készült, akik a C&C játékokkal szeretnek játszani. Tudatosan átvettek hangokat, zenei stílusokat, elemeket, hogy a játékossal elhitessék, hogy abban a GDI vagy NOD bázisban járkál, amivel előtte már évekig játszott stratégiai játékként. Ilyen játékosok számára nem tragikusak a kisebb grafikus és hang problémák. Az FPS játékosok számára viszont csalódást okozhat a már megszokott színvonal alatti grafikus motor, vagy az MI ellenfelek kiábrándító játéka. Számukra ezért elsősorban a tényleg jól sikerült csoportos többes játékos küzdelem lehet vonzó.
A C&C Renegade kissé vegyes képet mutat. Előremutató és szórakoztató elemek keverednek kissé régiesnek ható vagy hibás elemekkel. Ez utóbbiak azért is bosszantóak, mert ezek hiányában tényleg nagyon jó játékot kaphattunk volna kézhez. Azoknak a játékosoknak mindenképp jó szívvel tudom ajánlani, akik a multiplayer játék miatt szeretnének a játékkal játszani. Akinek nincs ilyen lehetőségük, de C&C rajongók, azok is biztosan jól szórakoznak majd vele. Azok a játékosok viszont, akik FPS rajongók és egyjátékos üzemmódban szeretnek/tudnak játszani, várják meg, amíg a Westwood esetleg kihozza az egyjátékos demo verziót, hogy maguk is kipróbálhassák.
