Tudom, sokatoknak nincs ínyére ez az egész „Sziget érzés”, pedig ott is volt Unreal és Quake! Engem meggyőzött, annak ellenére, hogy nem ez az első Szigetem. De most végre beláthattunk egy kicsit a színfalak mögé, és tényleg sok munka áll az egész rendezvény mögött. Természetesen van pár dolog, amiért joggal ítélkezhet az ember gyermeke a fesztivál felett, de ez általában csak azokon az embereken múlik akik odalátogatnak, és csinálják a balhét. A porral nem lehet sajnos mit kezdeni. Egy két nap után, szinte kibírhatatlanok voltak az esték az átláthatatlan porfelhőben. Valakinek viszont ez tetszik. Nekünk csupán ez az egy nem. Leszámítva azt, hogy a jegyvásárlás és a regisztrációs ellenőrzés elég lassan ment. Nekünk úgy másfél órába tellett. De volt, akinek öt-hat órát is sorban kellet állnia.
Első napunk tehát kicsit lassan indult be, hála a The Cure sajtótájékoztató késésének, nem maradtunk le semmiről. Amíg az ember nem találkozik ilyen nagy emberekkel, azt gondolná, hogy milyen beképzelt őrültek, de egy-két gondolatcsere után rá kell, hogy jöjjünk, ők is csak emberek, csak cseppet jobban adják elő. A koncertjük szerintünk jól sikerült, bár sokan panaszkodtak a hangosításra és a világosításra. De ha valaki jól akarta érezni magát, annak sikerült is. Rossz buli nincs, csak rossz társaság! De ez elmondható volt az összes nagyszínpados fellépőről. A jó hangulatot mindenki tudta biztosítani. S ha már az ember a Szigeten van elmegy olyan előadók koncertjére is akiket eddig esetleg csak névről ismert. Számomra ilyen volt a Stereo MC. Slágereiket mindenki dúdolja, de azt, hogy mire képesek, azt kevesen tudják. Le a kalappal előttük! Három olyan vokalista menyecskét hoztak magukkal, akik tényleg megtáncoltatták a délutáni sziesztából felébredt szigetlakókat! A hazai fellépők - HS7, Másfél, Tankcsapda, Anima Sound System, Quimby... - pedig ugyancsak nem hoztak szégyent kis hazánkra. Dalaikra ugyanúgy táncoltak a ghánai pigmeusok, mint az itthoni rajongók. Külföldi nagyszínpadosok között még itt volt a Pulp, Nightwish, Iggy Pop, Jovanotti, Muse, Die Toten Hosen, HIM... Utóbbi együttes már harmadszorra lépett fel a Szigeten. A hazai média nem nagyon nyomja ezt a finn bandát, de szerencséjükre kis hazánk midig szívesen látja őket. A Pulp szokásos laza, sexy, idétlen stílusban nyomult, és annak ellenére, hogy a brit-pop irányzat leágazóban van, az egyik legnagyobb közönségnek örvendett. A düsseldorfi Die Toten Hosen volt talán a legközvetlenebb ittlétük alatt, szóba álltak minden rajongóval, és készségesen álltak a kamerák elé is.
Amúgy meg akinek nem volt ínyére egyik nagy banda sem, még volt lehetőség újakkal megismerkedni a kisebb színpadokon. Igazából a Sziget pont erre jó! Akaratlanul is belebotlasz olyan együttesekbe, akiket eddig nem ismertél, nem kedveltél, de a találkozás után rajongani fogsz értük. Ilyenek főként a magyar előadók. A legtöbben viszolyognak tőlük, pedig vannak olyan nagy zenészek, mint bármelyik külföldi csapat.
Volt pár olyan sztárcsapatnak számító együttes, akik nem a nagyszínpadon léptek fel. Ilyen banda volt például a WAN2 által beszervezett Tito & Tarantula. Kell valakink bemutatnom a bandát? Ők azok, akik a Desperadoban és az Alkonyattól pirkadatigban zenéltek! Immáron negyedik albumuk jelent meg, és végre hozzánk is eljutott turnéjuk. A koncert fergeteges volt, a sátor zsúfolásig volt tele. Koncert után volt szerencsém és pofám ott maradni a lakókocsijuknál, és beszélgetni velük. Amilyen mocsok Mr. Tito Larriva a Desperadoban és a színpadon, olyan cukipofa az életben. Nagyon közvetlenek, de ez látszik a képeken is.
Egyébként akit meg abszolút egyik zenei produkció sem érdekelt, az találhatott más elfoglaltságot is a Szigeten. Több cég nagyobb standokkal is jelen volt a helyszínen. Ilyen volt pl. a Pannon GSM BEE arénája, ahol mindenki kedve szerint tehette kockára az életét a különféle extrém dolgokon. Volt karaoke sátor, sörsátor, ilyen sátor, olyan sátor. Kint volt a Greenpeace, az Amnesty International is, olyanoknak, akik a világot szeretnék megmenteni.
Egyszóval az idei Sziget fesztiválra is megérte kilátogatni. Hiszen nincs is jobb érzés, mint valahol máshol hagyni a hétköznapi gondokat, és barátok, világsztárok között tölteni egy kellemes hetet a szabadban!
