Sziasztok!!
Nem tudnátok segíteni?? A 7-es szigeten vagyok elakadva és itt meg tudná valaki mondani, hogy mit kell csinálni?? Kösz!!
Ian Livingstone pár évvel ezelőtt még elsősorban az itthon „Kaland, játék, kockázat” címmel megjelent könyvsorozat társszerzőjeként volt ismert. Ő írta a Halállabirintus „lapozgatós könyvet”, vagy Steve Jacksonnal együtt A tűzhegy varázslója című részt. Míg társa a Lionhead alapításában vett részt Peter Molyneux oldalán, addig Livingstone az Eidos játékkiadó főnöke lett. Az irányítás mellett azonban nem mondott le a játékokról, legújabb ötletét mostanra valósította meg a Deep Red fejlesztőcsapat.
Ez az ötlet pedig nem más, mint hogy helyezzük a Tycoon játékokban megszokott játékmenetet ibizai környezetbe, a játékos feladatául egy jól működő tengerparti nyaraló-szórakozóhely kiépítését tűzve. Az eredmény a Beach Life lett, mely Amerikában Virtual Resort: Spring Break címmel került a boltokba. A játékban 12 küldetés során, kisebb-nagyobb szigeteken kell bizonyítanunk, hogy alkalmasak vagyunk egy üdülőtelep vezetésére.
Ahogy az ilyen játékokban szokás, épületek és a vendégek pozitív hangulatát fenntartó különböző kiegészítők állnak rendelkezésünkre, igen széles választékban. Az épületeket három csoportba osztották. Az első az általános célúak, mint például a takarítók vagy a biztonsági őrök háza vagy a szállodaépületek. Második csoportba az evés-ivással kapcsolatos helyszínek kerültek, a fagyizótól a tengerparti grillsütőn keresztül a drágább éttermekig, klubokig. Végül a szórakozás témájú épületeket találjuk a harmadik kupacban: medencék, napágy-kölcsönző, tengerparti disco, vízibicikli- és jetski kölcsönzők. Emellett építhetünk még utakat a vendégeknek, telepíthetünk lámpákat, szemetest, padot vagy növényeket.
Minden épület sokféle paraméterrel rendelkezik, a felépítés árától a nyitvatartási időn keresztül addig, hogy mennyire vonzza a férfi illetve női látogatókat. Egy söröző például a férfiak kedvelt helye, a kaszinókat viszont a nők látogatják szívesebben. Így aztán ha például azt szeretnénk, hogy több nő jöjjön szigetünkre, éttermet, kaszinót és jakuzzit kell építenünk. Létesítményeink nagy része remek lehetőséget biztosít arra, hogy a látogatókat minél több pénztől szabadítsuk meg. Ráadásul ezeket is mi szabályozhatjuk, a fagyi és a sör árától (sőt, a sör alkoholtartalmától) kezdődően a szállodai szobák és a különböző kölcsönzési lehetőségek díjáig.
Az üdülőhely színvonalas üzemeltetéséhez persze itt is szükség van alkalmazottakra. Vannak építőmunkások, szerelők, takarítók, biztonságiak, vízimentők, és a vendégek véleményére kíváncsi (illetve velük foglalkozó) üdülésszervezők. Mindegyikükből akkor tudunk felbérelni, ha megépítjük a foglalkoztatásukhoz szükséges épületet. Lehetőségünk (sőt, sokszor szükségünk is) van a mikromendzselésre is. Ez egyrészt azt jelenti, hogy az egyes alkalmazottakat nem árt folyamatosan figyelni, mennyire elégedettek, mert ettől függ hatékonyságuk. Másrészt pedig csökkenthetjük vagy emelhetjük a bérüket, illetve megadhatjuk, mettől meddig tartson a napi 10 órás munkaidejük. Értelemszerűen nem jó, ha túl sok munkásunk van, mert feleslegesen viszik a pénzt, de ha meg kevés van belőlük, egyes feladatok háttérbe szorulhatnak, például ha épp nincs elég takarítónk, tele lesz a büfék környéke elhajigált szeméttel.
A küldetésekben meghatározott célokat kell elérnünk, korlátos időn belül. Feladat lehet például egy bizonyos látogatószám elérése, 3-4 csillagos minősítés megszerzése, vagy egy nőket is vonzó nyaralóhely kiépítése. Legtöbb esetben ezeket a feladatokat ráadásul együtt kell teljesíteni, ami sokszor nem könnyű feladat, hiszen egyszerre kell több dologra koncentrálni. Tehát miközben új épületekkel bővítjük a szigetet, nem árt a vendégekre is vigyázni, elegendő vízimentő foglalkoztatásával, és a cápaveszélyes partszakaszok gyors lezárásával. Egyes helyszíneken teljesen nulláról kell kezdenünk (kivételt képez minden esetben a szálloda és az építőmunkások épülete), máshol pedig a meglévő létesítményt kell továbbfejlesztenünk, vagy akár teljesen átalakítanunk a célnak megfelelően. Sajnos sem a kézikönyv, sem az első két oktatópálya nem nyújt teljes segítséget a játék teljes kiismeréséhez. Az egyik pályán például 50 párt kell összehoznunk egymással, és céloznak arra, hogy ehhez kísérletezgetnünk kell a sör fajtájával és alkoholtartalmával, de hogy melyik sör mire jó, arról már egy szót se ejtenek sehol.
A játékban minden ember saját véleménnyel rendelkezik, melyet egyrészt egy, a feje feletti kis ikon is jelez (általában vidám vagy szomorú smiley formájában), de lehetőségünk van arra is, hogy részletesen megnézzük, mi is a véleménye az üdülőről. Megtudhatjuk például, hogy leginkább mire vágyik (például szörfözni szeretne), de egy rengeteg paramétert tartalmazó lista is megjelenik az emberek adatlapján, kezdve attól, hogy mennyire van szüksége egy WC-re.
A 12 küldetés nem nevezhető soknak, és ezt valószínűleg a fejlesztők is látták, így belekerült egy „sandbox” játékmód, melyben a már befejezett helyszíneken időkorlát nélkül játszhatunk, puszta szórakozásból. És még valami: ha egy szigeten teljesítettük a feladatot, a program nem visz automatikusan tovább a következőre. Ha jól esik, akár tovább is játszhatunk a már kiépített nyaralóhelyen, amíg csak kedvünk van hozzá, és akkor lépünk a következő szintre, amikor meguntuk.
A grafika elég jó, a sokféle színes épület mindegyike animált, és a figurák is igen sokfélék. Háromszintű zoom lehetőség van, de ebből a legközelibbet két okból se érdemes használni: nagyon csúnya pixeles embereket és házakat látunk már így, és csak igen kis területet láthatunk a szigetből, aminek nem sok értelme van. A napszakok változása is látványos, este egymás után kapcsolódnak fel a lámpák, melyek mindegyike csak a környékét világítja meg. Láthatunk esőt is, a forróságban pedig az egész kép hullámozni kezd, mintha forró motorháztető felett néznénk át. Legutóbb a Sim Golf volt hasonló játék, ami megfordult nálam, így leginkább ahhoz tudom hasonlítani a játék grafikáját, de azt kell mondjam, hogy mérföldekkel jobb a Beach Life, kezdve azon, hogy nem vagyunk 640*480-as felbontáshoz kötve, akár 1280*960-ra is válthatunk, ami hasznos, mert sokkal nagyobb területet átláthatunk egyszerre.
A hangok is változatosak, az emberek közelében olyan effekt van, mintha sokan beszélgetnének, de minden épület más hangot ad ki. Építés közben pedig kalapálást, fűrészelést hallhatunk. A zene változatos, és olyan szerzőktől van, akik számára valószínűleg nem idegen az ibizai környezet: Laurent Garnier, Ashley Beedle, Alexkid (igaz, ez nekem nem sokat mond, de remélem, nem tévedtem nagyot :-). Ráadásul külön számokat játszanak nappal és éjszaka. Ha pedig valamiért nem tetszik a mellékelt zene, saját MP3 file-jainkat a megfelelő könyvtárba másolva azokat hallgathatjuk játék közben. (És ha úgy tetszik, ezekre is beállíthatjuk, hogy melyik szóljon nappal és melyik éjszaka.)
A Beach Life alapvetően egy élvezetes játék, azonban igazából semmi újat nem nyújt a kategóriájában. Egyedül a környezet lett más, és az épületek ennek megfelelőek, de semmi több. Még az épületek fejlesztése, vagy kedvünk szerinti alakítására sincs lehetőség, ahogy az egyes játékokban megvan (lásd például a RollerCoaster Tycoon hullámvasút-tervezési opcióját). Aki belekezd, az valószínűleg nem bírja ki, hogy ne játssza végig, de utána nem valószínű, hogy újra-meg újra előkerülne. Maximum ha kiadnak hozzá véletlenül egy küldetéslemezt...
