Mint az köztudott, a negyvenvalahány éves vállalkozóktól tartaniuk kell a hölgyeknek, hiszen már hét éve képtelenek a szexre. Ha ez a bénára sikeredett reklám nem is teljesen igaz, kell egy fajta imbecillitás - ha nem is impotencia - ahhoz, hogy valaki leüljön, és órákat töltsön olyan gazdasági szimulációkkal, melyek valamilyen szempontból stratégiának nevezhetők, de lényegében váltakozó grafikonok szemlélésében merül ki.
Hát én is ehhez az idióta réteghez tartozom. Gyermekded örömet érzek, mikor virtuális vállalatbirodalmam, nem-létező termelési mutatói az egekbe szöknek. Így aztán nem is volt kérdés, hogy kihez kerül tesztelésre a JoWooD gazdasági stratégiája: az Industry Giant II.
Mint ilyen játékokból már megszokhattuk, a lényeg a minél több pénz keresése. Ehhez egészen egyszerű módon juthatunk hozzá, termelnünk kell valami, feldolgoznunk és eladnunk. Tehát a pénz egyes egyedül a boltokból jut hozzánk. Tehát ha sok pénzt akarunk szerezni, akkor minél több árút kell a boltokba juttatni. Minden más tevékenységünk (termelés, feldolgozás, szállítás, raktározás) viszi a pénzt.
Tevékenységeink legfontosabb objektuma a raktár. Ide kell juttatnunk a különböző nyersanyagokat, félkész- és kész termékeket. A szállítóink ezekből a raktárakból veszik fel az árut, és ilyen raktárakba teszik le. A gyáraink ilyen raktárakból veszik az alapanyagot és teszik le a készterméket. És a boltjaink is ezekből a raktárakból adják el a szajrét. Semelyik termelő, szállító vagy eladó egységünknek nincs saját - nem látható - raktára. Azaz ezek az univerzális raktárak a termelésünk központjai. Ezek köré szervezhetjük iparunkat.
Nekünk kell mindent csinálnunk: termeszteni vagy bányászni az alapanyagokat: búzát, húst, bőrt, gyapjút, vasat, bauxitot, olajat, stb. Ezeket az anyagokat - egyszerű esetben - rögtön eladhatjuk egy boltban (például a húst vagy a gyümölcsöt). De legtöbb esetben fel kell dolgoznunk egy gyárban: a búzából kenyeret készítünk, amit már eladhatunk a boltban. Persze a helyzet tovább bonyolítható: a kenyeret és a húst egy másik gyár segítségével hamburgerré konvertálhatjuk. Egy ilyen bonyolultabb termék előállítási költségei nagyobbak, de profitja is az.
Általában persze a jó termőföld, vagy egy bánya messze esik a várostól, ahol eladhatnánk a terméket, ezért csak ritkán tehetjük meg azt, hogy a farm és a bolt közé leteszünk egy raktárat, amire termel a farm és amiről elad a bolt. Az esetek többségében a termelő központok távolabb esnek a várostól, azaz a bolttól. Ilyenkor el kell szállítanunk a termékeket. Ezt a Transport Tycoonhoz hasonlóan teherautókkal, vonatokkal, repülőkkel és hajókkal tehetjük meg.
A szállítás irányítása és kiépítése legalább olyan fontos az Industry Giantben, mint a termelésé. Ezért egy szállítós játékban megszokott mélységű lehetőségeink vannak. Mi építjük ki a vonalat, azon mi határozzuk meg a menetrendet, bonyolultabb hálózat esetén az optimális útvonalat is megadhatjuk (nem biztos, hogy a legrövidebb a leggyorsabb út, hiszen az lehet nagyon forgalmas is, ezért a dugók kikerülése gyorsíthat a járaton), mi választhatjuk meg a jármű fajtáját, mely különböző paraméterekkel rendelkezhet (ár, fenntartási költség, szerelési költség, sebesség, szállítási kapacitás, stb.)
Ez a kettősség - termelés és szállítás - nagyszerű ötvözete a Capitalism és a Transport Tycoon játékoknak. Hiszen az előbbiben nem mi szállítunk, míg az utóbbiban nem mi termelünk. Azért ennél a pontnál óhatatlanul össze kell hasonlítanom az Industry Giantet a Capitalismmal. Hogy a klasszikus példával éljek, úgy aránylanak egymáshoz, mint az aknakereső a GTA3-hoz. Ez persze nem azt jelenti, hogy az IG2 nem volna jó és élvezetes játék, csak azt, hogy nagyságrendekkel egyszerűbb, mint a Trevor Chan konkurens játéka. Az IG2-ben nincs három lapozós panelen beállítható és még öt másik helyen módosítható marketing. Termékeinket - ha az adott évszakban van rá kereslet - meg fogják venni. Valamilyen szinten számít, hogy szeretnek-e minket a városban vagy sem és ezen javíthatunk cirkusz, meg óvoda ajándékozásával, de nincs nagy jelentősége.
Ugyanez igaz a többi beállításra is. Az IG2 sokkal kevésbé bonyolult. Azonban néha ez egy kicsit felszínes érzést is ad az egésznek. Például egy gyár termelésében nem adhatunk meg számokat (Nem hangolhatjuk finoman a gyártás paramétereit), hanem megadhatjuk, hogy sokat termeljenek, normál mennyiséget, félgőzzel, keveset vagy egyáltalán ne, azt csókolom.) Ehhez hasonlóan kicsit rugalmatlannak is tűnik az IG2. Egy gyárunk csak egyféle dolgot termelhet. Nem szervezhetjük meg olyan szinten a dolgokat, mint a Capitalism-ban.
Ez persze az előnye is az Industry Giant-nek. Sokkal egyszerűbb és földi halandók számára is érthető és átlátható az egész rendszer. Ezt az átláthatóságot segíti az informatív grafika. Mindig láthatjuk, hogy melyik gyár mit termel, melyik vonat mit és mennyit szállít és raktárainkban miből mennyi van. Ehhez nem kell megnyitnunk dialógus ablakokat és információs paneleket. A grafika egyébként is nagyon szépre sikeredett. A színek telítettek, az objektumok gondosan kidolgozottak. Ebben nagyon hasonlít tömegközlekedős testvérére: a Traffic Giant-re.
Az IG2-ben kampányok és végtelen játékok vannak. Ez utóbbi azt fedi, hogy egy adott térképen, a mi beállításainknak megfelelően egy vég nélküli játékba kezdhetünk, és szabadon termelhetünk, amit csak akarunk vagy amit tudunk. A kampányokban egyre nehezedő küldetéseket kell megoldanunk egymás után. A küldetésekben változatos feladataink vannak, különböző háttérsztorival. A kedvencem, amikor az alkoholtilalom idején Mexikóban kell kiépítenünk vállalatunkat úgy, hogy egy - a jenki határhoz közeli - titkos raktárba kell szállítanunk 256 láda whiskyt adott idő alatt.
Összességében az Industry Giant 2 egy jó kis játék. Nem hardcore gazdasági stratégia, ezért mindenki eljátszadozhat vele. Viszont egyesíti a termelős és a szállítós játékok előnyeit, ezért a kemény üzleti szimulátorok kedvelőinek is ajánlható. Ráadásul nemrég teljes magyar szinkronnal is megjelent.
