A JoWooD úgy látszik, fel akar zárkózni az ipar nagy cégei közé, mert mostanában nagyon lelkesen dobálja piacra játékait, több-kevesebb sikerrel. Azt, hogy a francia Arkane Studios fejlesztésében készült, hamarosan megjelenő Arx Fatalis játék mennyire életképes, azt mindenki döntse el maga. Cikkünkben egy játszható preview verzió alapján írjuk meg tapasztalatainkat.
A misztikus hangzású címből már lehet következtetni arra, hogy nem egy hétköznapi problémákat feszegető család szimulációról van szó. Az Arx Fatalis egy fantasy köntösbe bújtatott first-person szerepjáték. Induláskor karakterünk külsejét és tulajdonságait kell kialakítani. Előbbiből sajnos kevés van, ráadásul az a kevés is csúnya, az utóbbiból pedig talán kicsit sok. Meglévő tapasztalatpontjainkat kell temérdek helyen szétosztani. Ha mindennel kész vagyunk, emberkénk egy goblin börtönben ébred, csupaszon és megalázva. Ami legelőször szembetűnhet, az a kicsit nehézkes, vagyis inkább elbonyolított irányítás. Hát igen, ez történik mikor a készítők inkább a valószerűség irányába mennek el, a játszhatóság kárára. Állítólag meg lehet szokni, de szerintem a harcjelenetek nem lesznek könnyebbek. Emberünknek ugyanis van egyszer egy mászkálós és egy harcolós üzemmódja.
A küzdés valahogy kicsit nehézkesen működik, már csak azért is, mert sérülés esetén szinte lehetetlen elővenni gyógyitalt az erszényünkből. De úgy látszik az már valósághű, hogy az inventoryt halálra lehet pakolni mindenféle limlommal. Viszonylag elég nagy a mobilitás a pályákon, elég sok minden mozdítható és működtethető. Én egy kicsit mocskoskodtam, ugyanis székeket pakoltam az egyik börtöncella elé, de amikor kinyitottam az ajtót, a rab simán keresztülsétált a kompozíción.
Ennek ellenére azt mondom, hogy a mesterséges intelligencia jól működik a játékban. Az ellenfelek odafigyelnek minden zajra, és segítségért futnak, ha veszélyt éreznek. Kezdetben csak csontokkal tudunk harcba szállni, de aztán fokozatosan jönnek elő a nagyobb pusztítást végző fegyverek és páncélzatok is. Sajnos elég hamar kopnak ezek a dolgok, elég sűrűn kell javítani, vagy javíttatni rajtuk. Egy idő után - tapasztalatainknak köszönhetően - saját fegyvereinken alakíthatunk, keverhetünk például mérget. De nem szabad megfeledkezni a varázslatokról sem, hiszen van az is. Több mint 20 rúna áll rendelkezésre, hogy különböző varázslatokat (szám szerint mintegy 50 különfélét) produkálhassunk. A legelső ilyen varázslat a tűzfújás, ami nemcsak a gonosz ellen jó, de fáklyát gyújthatunk, sőt, húst süthetünk vele. Látható tehát, hogy az alkotók elég nagy hangsúlyt fektettek a program szerepjáték részére.
A külső viszont már nem annyira játék erőssége. Nem elég kiforrottak a karakterek, a pályákban sincs nagy fantázia, a textúrák sincsenek annyira kidolgozva. De összességében jó a hangulat. Talán a fények teszik. A hanghatások eléggé izgalmasak lettek, a szereplők is sokat zsörtölődnek egymással. De mint már említettem, oda is kell figyelni nekünk is minden zörejre, főként saját lépteinkre.
Mindezeket górcső alá véve, biztos vagyok benne, hogy a stílus szerelmesei találnak a játékban szeretni valót, és számtalan izgalmas órát fognak mellette eltölteni.
