Az Impressions Games városépítős játékai közt egy szép kis sort lehet felállítani. Ugyanis a sorozat legújabb tagja - az Emperor - olyan, mint a Zeus volt, amely pedig nagyban hasonlított a Pharaoh-ra, az pedig a Caesar 3-ra. Ha tehát egy mondatban szeretném bemutatni a játékot, nem kellene többet írnom, mint hogy a jól megszokott Impressions Games féle városépítgetéssel van dolgunk. Megint csak ugyanazon módszereket kell követnünk, mint eddig, megint ugyanolyan típusú épületek vannak, csak az ókori Kína kultúrája szerinti köntösbe öltöztetve, és egy-két apró újítással fűszerezve. Ez azonban már önmagában elég ahhoz, hogy az ember leüljön a játék elé, és több napot töltsön el előtte. Az Emperorban ismételten magával ragad minket az igényesen kidolgozott grafika, a humoros jelenetek, valamint az egyre terjeszkedő városunk irányításának izgalma.
A játék lényege tehát, hogy egy kisebb-nagyobb települést irányítsunk. Mint minden épkézláb városban, itt is a lakosság igényei a legfontosabbak: szükségük van élelemre, szórakozásra, szeretnének egészségesen élni, és persze dolgozni. Munkahelyet teremthetünk nekik az iparban, mezőgazdaságban, a közigazgatásban, vagy ha olyan a helyzet, akkor a hadseregben. A város fenntartásához szükséges pénzt leginkább a környező településekkel való kereskedéssel teremthetjük elő.
A játékban egyszemélyes módban mindenekelőtt néhány dinasztiához kötődő küldetés-sorozat közül kell választanunk, amelyek értelemszerűen egyre nehezednek. A küldetéssorozatokban egy dinasztia sorsát kell tehát végigkövetnünk, a készítők azonban szakítottak a Zeus folytatódó városépítős stílusával, itt minden küldetésnél új helyen kell elkezdenünk az építgetést. A végcélok a pályák végein maradtak a szokásosak: bizony számú lakosság elérése, megadott éves termelési szint teljesítése, megadott számú város uralása stb. Az Emperor érdekes újítása a többjátékos mód, erre a cikk végén még visszatérek.
Most pedig lássuk részletesebben az Empire jellemzőit a rendelkezésünkre álló épület-fülek segítségével! Lakóházakból kétféle helyezhető le a terepre. Egy az átlagos polgárok, egy pedig a gazdagok számára. Mindkét esetben érdemes jól megfontoltan elhelyezni az épületeknek való helyeket, hogy a köztük sétálgató szolgáltatók áldásaiból sokan részesülhessenek – a tutorial küldetésekben jó tippeket találunk az elhelyezésre vonatkozólag. A gazdagok szokás szerint igencsak igényesek, nekik mindenből a legjobb és a legtöbb kell, ezért érdemes számukra külön negyedet kijelölni. Az épületeket minden esetben úttal kell összekötni, hogy azokon az emberek eljussanak céljukhoz. Az Emperorban ismételten a sétálgatós módszerrel lehet kielégíteni a lakosság igényeit: egy épület lakosai abban az esetben részesülnek egy bizonyos szolgáltatásból, ha az adott szolgáltatást nyújtó ember elsétál az épület előtt. Tehát például akkor jut vízhez egy ház, ha a kúttól a vízhordó elsétál az épület előtt.
A „Mezőgazdaság” fülnél találhatjuk egyrészt az élelem megtermeléséhez szükséges épületeket és veteményes kerteket, valamint az egyéb mezőgazdász termelési lehetőségeket. Újdonságnak számít, hogy a különböző terményekhez először egy épületet kell felállítanunk, majd utána köréje jelölhetjük ki a termőföldet egy meghatározott távolságig. Egy farm mellé akár többféle terményt is telepíthetünk, ez azért is hatékonyabb így, mert általában a növények más és más időben kezdenek teremni, így a munkások az időben jobban elosztva dolgozhatnak a földeken. Amennyiben egy termőföld kissé szárazabbnak mutatkozik, segíthetünk a dolgot vizesárok-rendszer felépítésével. Élelmiszert azonban nem csak a földről lehet szedni, a vadászok és a halászok segítségével húst is juttathatunk kedvenc lakosainknak.
Az ipar segítségével biztosíthatjuk a legtöbb munkát, az itt termelt felesleg pedig a legjövedelmezőbb. Az egyes iparágak természetesen az ókori kínai kultúrának megfelelően kerültek a játékba. Az ipar esetében is érvényesül a lépcsőzetesség elve: egy iparcikk elkészítéséhez általában egy vagy több nyersanyag kitermelése szükséges, majd ezeket a megfelelő épületbe szállítva készül el a végtermék. A főbb iparágak a játékban a teljesség igénye nélkül: kerámia-készítés, fakitermelés, a különböző fémek kohói, bronzmunkások, selyemruha-fonók, papírkészítők, likőrkészítők, drágakő-faragók és a sókitermelés. Az ipari létesítmények elhelyezésekor ügyeljünk arra, hogy mellettük nem nagyon szeretnek lakni az emberek.
A kereskedelmi fülnél meglehetősen sokféle épülettípust találhatunk. Először is innen helyezhetjük el a központi élelmiszer-raktárat, amely nem jelent túlságosan vonzó környezetet a lakosok számára, mégis úgy kell elhelyeznünk, hogy ne legyen túl távol a piactól. Piactérből is kétféle áll rendelkezésünkre, egy normál és egy nagy méretű. Az előbbi elég a köznépnek, az utóbbi pedig a gazdagok igényeinek kielégítéséhez szükségeltetik. A piactérre aztán különböző boltokat építhetünk, amelyek közül külön figyelmet érdemel az élelmiszeres kofa. Az ókori kínai lakosok ugyanis egyre többféle élelmiszert igényelnek: minél többféle élelmiszert árulhatunk, annál jobbnak számít a minősége. A piacnál tehát beállíthatjuk, hogy mi legyen az a minimum minőség, amit a piac árul. Ezzel azonban óvatosan kell bánnunk: abban az esetben, ha az élelmiszer-raktárban nincs meg a megfelelő számú különböző élelmiszer, akkor a kofa nem is fog elindulni beszerezni a kaját, és így a lakosaink könnyen éhen maradhatnak. A raktárépület és a kereskedőházak jól megszokott elemei az Impressions Games városépítős játékainak, mindegyik esetében beállíthatjuk az egyes árufajták mennyiségeit, továbbá a kereskedőházakban azok árait is.
A biztonsági fül alatt található épületek is meglehetősen vegyes képet mutatnak. Először is ide került a kút, ahonnan a lakosság ivóvíz-ellátása történik. Továbbá itt találjuk a gyógynövényest és az akupunktúrás épületeket, amelyek a nép egészségi állapotát javítják. Végezetül a tényleges biztonsági épületek a házfelügyelő – ő felel a házak állapotáért és a tűzoltásért –, valamint a korabeli rendőrség épületei. Amennyiben a kutat és a házfelügyelőt szép környezetbe tesszük, azok épületei felfejlődnek, és így több ember fog kisétálni belőlük.
A város igazgatásához először is egy tetszetős adminisztrációs központot kell felépítenünk, csak ez után építhetünk adószedő házat. Talán mondani sem kell, hogy ennek közelében sem szeretnek annyira lakni az emberek. És persze ha megtehetjük, gondoljunk magunkra is, az ókori Kína minden bizonnyal legnagyszerűbb vezetőjére, és építsük fel a palotánkat, amely a város legszebb épületei közé tartozik. A városigazgatási fülnél találhatjuk a hidat és a folyót keresztező ladikok épületeit is.
A tömegek szórakoztatására számos lehetőség kínálkozik. Eleinte csak zenészeket és akrobatákat ültethetünk a piacterekre, ahonnan aztán erre hivatott emberek viszik körbe a műsort, később megjelennek a színészek is, akik színházakban mutatnak be különböző darabokat. Az újév kezdetekor – ami egyébként februárban esedékes – lehetőségünk van utcai fesztivál rendezésére, persze egy kis élelem és pénz fejében.
Fontos eleme a játéknak a hitélet. Az első küldetésekben csupán az ősök tiszteletére építhetünk kis templomokat. A játék folyamán ügyelnünk kell arra, hogy ne hanyagoljuk el az őseinket, ezért bizonyos időközönként meg kell ajándékozzuk őket a raktárainkban lévő javakból. Havonta csak egyszer lehet ajándékot küldeni, és persze akkor örülnek igazán, ha ugyanazon személynek minden hónapban jó drága dolgokat küldünk. Ha valamelyikük nagy örömét leli bennünk, akkor ellátogat városunkba. Mivel mindegyikük képes megáldani valamelyik termelő épületet, a városban tartózkodáskor érdemes rögtön odairányítani őket. A későbbi küldetésekben megjelennek a buddhizmus és a daoizmus kis és nagy templomai, pagodái is.
Természetesen nem maradhat el a háborúskodás sem. A játék azonban már koránt sem annyira harcias, mint a Zeus volt, de azért a szomszédos rivális városok könnyen átküldhetnek egy csapatot a leigázásunkra. A seregünket gyalogosokból, nyílpuskás katonákból, lovasságból, valamint kőhajigáló harci eszközökből állíthatjuk össze. A harci rész egyébként nem sokat változott, a szokásos módon vezényelhetjük a csapatainkat a megfelelő helyre, ahol maximum elforgathatjuk őket, és beállíthatjuk a támadás hevességét. Amennyiben egy csapat jó része már megsemmisült, könnyen előfordulhat, hogy ez demoralizálja a többieket, és ilyenkor egyszerűen elmenekülnek. Mint ahogyan azt a többi városépítős játéknál is hangsúlyoztam: az Emperornak sem erőssége a harci rész, hiszen nem ez a játék fő profilja. Egyjátékos módban sokszor korlátozva van a város csapatainak száma, ilyenkor gyakran a szövetségeseink segítségét kell kérni a támadáshoz vagy a védekezéshez. Saját városunkat még úgy is meg tudjuk védeni, ha körbevesszük fallal, amelyre őrtornyokat építünk, az utakra pedig nagy kapukat helyezünk. Ne felejtsük el feltölteni emberekkel a tornyokat és a kapukat, különben nem sok hasznukat fogjuk látni!
Az egyes városrészek vonzóbbá tételére rengeteg lehetőség kínálkozik. Építhetünk parkokat, szobrokat, különböző relaxációs helyeket, virágosíthatjuk az utakat, és szép színes díszfákat ültethetünk.
Az utolsó fül pedig a nagy „nevezetességek” építésére szolgál. Vannak küldetések, amelyekben fel kell építenünk egy nagyobb emlékművet, templomot, vagy éppenséggel a kínai nagy fal területünkön áthúzódó részét. Az utóbbi kivételével először is ki kell jelölnünk egy jó nagy helyet, majd egy csomó nyersanyag felhasználásával elkezdődhet az építkezés. A munkások földet hordanak a területre, az iparosok pedig elvégzik az ácsmunkát, a tetőfedést, vagy éppenséggel a belső díszítést.
Végezetül említést kell tenni a birodalmi térképről, ahol a környező városokat láthatjuk. Ezen a képernyőn találhatjuk meg azokat a gombokat, amelyekkel bizonyos dolgokat kérhetünk más városoktól, teljesíthetjük mások kéréseit, vagy lerohanhatunk másokat. Lehetőségünk van kém kiküldésére is, aki vagy kifürkészi egy város termelését, így meghatározható, hogy mivel fog kereskedni, vagy szabotálja valamelyik épületét. Természetesen minden kém pénzbe kerül. A diplomáciai elemek közt találjuk a kereskedelemi útvonal megnyitását, a szövetségre lépés javaslatát, valamint a szövetségeseink segítségül hívását. A kereskedelmi útvonal megnyitásának egy módja, hogy kiküldünk egy csomó helyre kémeket információt gyűjteni, majd kiválasztjuk azt a várost, akinek jó dolgokat tudunk eladni. Amennyiben ez a város nem mutatkozik túlságosan barátságosnak, küldjünk neki ajándékokat az általa keresett termékekből. Több-kevesebb ajándékozás után minden városvezető felhagy a haragoskodással, ezután máris küldhetjük a kereskedelmi útvonal megnyitására a diplomáciai kérést.
A játék hangulatát tekintve ismételten zseniális! Ha rákattintunk egy sétáló emberre, kedves kínai angol akcentussal mond valami vicceset, vagy éppenséggel elpanaszolja a baját. Továbbá az egyes épületek animációi is rengeteg humort tartogatnak a számunkra. Különösen nagyot dob a hangulaton a hol pergő, hol lassú kínai beütésű zene. A grafika igencsak szépre sikerült, aprólékosan ki lettek dolgozva az egyes épületek, így különösen szépre sikeredtek a nagy és látványos építmények. Továbbá hasonló részletesség jellemzi az utcákon sétáló emberkéket is. Talán egyedül a hidak hagynak némi kívánnivalót, azok ugyanis nem igazán illeszkednek bele a környezetbe, igencsak meglátszik, hogy egyszerűen csak fölé van téve a tájnak.
Mint már említettem, az Emperor újítása a többjátékos mód, amely a játék békés mivoltát tekintve lehetőséget nyújt arra, hogy a barátnőnket is bevonjuk egy másik város építésébe. Többszemélyes módban is több célt kell teljesítenünk a győzelemhez az egyszemélyes játéknál megszokottaknak megfelelően. A városépítős stílus velejárója, hogy nincs túl sok interakcióra lehetőség az egyes játékosok közt. Először úgyis mindenki a saját városa felépítésével van elfoglalva, utána is csak ajándékozásra, diplomáciai üzenetek küldésére, vagy esetleg a harcokra korlátozódik az érintkezés. Azonban az egymás városában zajló harcoknál sem láthatjuk a másik városát: a támadó fél elküldi a csapatait, és csak egy üzenetet kap, hogy győztes lett-e vagy vesztes; egyedül a védekező fél látja a saját városában a saját és az ellenséges csapatokat. Ha egy ember által irányított várossal szeretnénk kereskedni, beállíthatjuk, hogy mit akarunk eladni, így a másik fél csak ezeket a termékeket tudja megvásárolni. Tapasztalatom szerint kicsit érdekesen kezeli a játék a sebességet: elképzelhető ugyanis, hogy valamelyik játékosnak lassabb a gépe, nála tehát lassabban telik az idő, ami ugyebár nem szerencsés. Ezért a játék a gyorsabb gépen automatikusan váltogatja a sebességet: alapvetően beáll egy sebességre, de ha szükséges, kicsit felpörgeti vagy lelassítja az eseményeket.
Mindent egybevetve az Impressions Games fejlesztőcsapata egy aranyos, nagyon hangulatos játékkal rukkolt elő, amely annak ellenére képes lekötni huzamosabb ideig az embert, hogy ez már a sokadik ugyanolyan stílusú program a sorozatban.