Vegyük az Insane pergő játékmenetét, keverjük az autószimulátort a Powerslide futurisztikus járműveivel, mindezt helyezzük egy óriásrobotos akciójáték küldetéseken alapuló struktúrájába, és találjunk ki hozzá egy, a Mad Max filmekhez hasonlatos világban játszódó történetet. Röviden ez lehetne a receptje svéd Grin csapat új játékának, mely igen nagy tetszést aratott az idei ECTS során. A svéd fejlesztőknek nem ez az első játéka, ők követték el a Ballistics című futurisztikus versenyt is, azonban az nem vált annyira ismertté. Új projektjüket már olyan nagyok is támogatták, mint például a Matrox, akik az említett kiállításon Parhelia kártyákkal segítették a bemutatót, így mind a négy gépen három-három monitoron futhatott az új játék.
De térjünk vissza magához a játékhoz. Alapvetően egy külső nézetes autós akciójátékkal van dolgunk, mely egy poszt-apokaliptikus lerobbant világban játszódik. A kietlen pusztaságokban egymással rivalizáló bandák háborúznak egymással a megmaradt erőforrásokért, legfőképpen olajért és járműveik fejlesztéséhez használható alkatrészekért, fegyverekért. A terület egyik legerőteljesebb csapata a Wolfpack, melynek vezetője Fennec. Őt, valamint a jármű második ülésén helyet kapó lövész szerepét betöltő társát, Rewdalf-ot (ejtsd: Rudolf) irányíthatjuk 24 küldetésen keresztül. A Wolfpack banda fő célja a Jericho város falai mögött őrzött aranykészlet megkaparintása, így ennek előkészítése és levezénylése vár ránk, persze számos mellékesnek tűnő, de a történetet előre vivő feladattal, részküldetéssel megtűzdelve.
Küldetéseink előtt első dolgunk az autónk kiválasztása és felfegyverzése. Kezdetben nem lesz nehéz dolgunk, mivel egyetlen járgány áll rendelkezésünkre, melyre alig pár fegyver fér a néhány darabos arzenálból. Azonban a küldetések teljesítése során sokszor kapunk majd - például megbízónktól jutalomként, vagy a megállított teherautó-karaván szállítmányát megdézsmálva - egy-egy újabb fegyvert vagy egy nagyobb autót. Minden járműnek van lőtornya, melyre forgatható fegyver helyezhető, de oldalra és hátra is rakhatunk puskát, gépfegyvert, esetleg rakéta- vagy gránátvetőt, aknatelepítőt. Többféle lövedék van, a gépfegyverben korlátlan számú muníció áll rendelkezésünkre, a többi fegyverhez viszont miután elfogy, a pályán kell összeszednünk a töltényt. A pályákon emellett találhatunk még páncélunkat javító bónuszokat is, melyeket érdemes begyűjteni.
Az ellenfeleket több ellenséges banda képviselői jelentik, akik általában két-háromfős csoportokban támadnak ránk. Vannak egyszerűbb fegyverzetű gyors járőreik, rakétákat lődöző, valamivel lassabb autóik, de komolyabb felszereltségű gépezeteik is. Várnak még ránk ellenséges bázisok is, ahol pedig ágyúkkal fogadnak minket.
A küldetések helyszínei változatosak, sivatagos területektől havas részekig mindenféle helyen megfordulunk kalandjaink során. Magukra a küldetésekre se igazán lehet panasz, változatosak, izgalmasak és jól felépített sorrendben követik egymást. Igaz, egy-két alkalommal a kelleténél több időbe telt rájönni, milyen megoldásra is gondoltak a készítők a pálya tervezése során. Feladatunk legtöbbször az ellensége teljes megsemmisítése, emellett pedig egy-egy objektum elfoglalása, vagy valamilyen tárgy megszerzése, esetleg egy teherautó-konvoj megállítása majd saját területre kísérése. Egy alkalommal még egy bandabeli autóversenybe is belecsöppenünk (bár ez szolgál kisebb meglepetésekkel is, de nem szeretném lelőni a poént).
A történetet egyrészt a küldetések előtti eligazításnál kapott instrukciók, másrészt pedig a játék engine-jét használó átvezető jelenetek viszik előre. Ezek általában a küldetések elején láthatóak, de sokszor egy-egy részfeladat teljesítése után is átveszi a gép az irányítást. (Sajnos valami okból kifolyólag egyes esetekben nem is lehet ezeket átugrani, ami egy, nehézsége miatt többször újrakezdett küldetés esetén azért elég idegesítő lehet.)
A játékállás-mentés megvalósítás leginkább a konzolokra emlékeztet, csak a küldetések között menthetjük el az állást. Ez általában nem gond, de van néhány igen hosszúra sikerült feladat, melyek során, ha a vége felé vérzünk el, bizony elég sok bosszúságunk lesz.
A játék engine-je jól sikerült, bár a nagy tájak miatt kénytelenek voltak köddel megrövidíteni a látóhatárt. Találkozhatunk még a 3D játékokban már megszokott „egymásba nyúló objektumok” problémával is, de a pergő játékmenet miatt az ember erre legtöbbször nem is figyel oda. Különösen látványosak a robbanások, mely során óriási tűzfelhő kíséretében esnek szanaszéjjel a járművek. A fizikai modell tekintetében is szép munkát végeztek a fejlesztők, különböző méretű járműveink érezhetően máshogy mozognak a terepen. Az engine amúgy egy különleges lehetőséget is biztosít a cikk elején említett Matrox Parhelia videokártya tulajdonosainak: a látóterületet megnövelve három egymás melletti monitoron követhetik az eseményeket.
Az ellenfelek és társaink vezérléséhez alkalmazott mesterséges intelligencia elég jó: néha felderítők jönnek előre, esetleg kisebb csoportokban támadnak, több irányból, stb. De néha azért találkozhatunk hibákkal is, például egy túl meredek emelkedő teljesen megakasztotta néha a küldetésben segítségemre lévő társamat, aki valamiért mindenáron egyenes vonalban szerette volna megtenni az utat, de a domb ezt nem engedte...
Meg kell még említeni az irányítást, mely egy kicsit sarkalatos pontnak tekinthető jelen esetben. Az FPS jellegű megoldás ugyanis némileg több gyakorlást igényel. Az egérrel mozgathatjuk a lőtornyot, de ugyanakkor a kanyarodást is alapvetően az egér szabályozza.
Zeneileg igen jól eltalált programról van szó a Bandits esetében. 3-4 különböző stílusban készítették a játék zenéit, techno ritmusoktól rockosabb dallamokon keresztül egészen a metál és industrial hangzásvilágig. Ezek közül lehetőségünk van teljesen véletlenszerű lejátszásra, vagy csak az általunk preferált stílus hallgatására. Ha pedig nagyon megtetszenek a zenék, akár a játékon kívül is hallgathatjuk azokat, mivel MP3 formátumban kerülnek winchesterünkre az installálás során. Mindezt a hangulatot tovább fokozzák még a szereplők beszélgetései. Főleg két főhősünk egymás közti kommunikációja mosolyogtat meg bennünket időről időre. Fennec ugyanis egy nyugodtabb valaki, Rewdalf viszont egyfolytában a többi banda lőfegyver általi kezelésbe vételén filozofál. Ráadásul csata közben se tartja magában megjegyzéseit, melyek sok esetben humorosak, esetenként pedig ismertebb idézeteket is tartalmaznak, mint például „Let’s call it a draw” a Gyalog Galoppból („Egyezzünk ki döntetlenben”) vagy a Metallica Enter Sandman számából „Exit light, enter night”. Mindezt pedig elég erős akcentussal adja elő.
A játékból nem maradt ki a multiplayer mód se, így ha megunjuk a küldetéseket, helyi hálón vagy internetben egyéni vagy csapat-deathatch módban mérhetjük meg magunkat mások ellen.
A Bandits jól sikerült egyvelege az akció- és autós játékoknak, melynek remekbeszabott küldetései hosszú órákon keresztül képesek lekötni az embert a gép mellé. Bár az engine nem nevezhető tökéletesnek, a pergő játékmenet következtében megfeledkezünk apróbb hiányosságairól, és teljesen belemerülünk a Flaming Pumpkin vagy a Crusader banda képviselőinek likvidálásába. Egy olyan játék, mely nagyszerű hangulatával és látványvilágával igazán magával ragadja az embert.
