No One Lives Forever 2: A Spy in H.A.R.M.'s Way

Kate Archer mesterkém ismét visszatért a számítógépek képernyőjére! Közel két éve már, hogy először találkozhattunk vele, és akkor a játék végén mindenki várta a mielőbbi folytatást. Nos, a Fox Interactive nem kapkodta el a második rész megjelentetését, épp ezért sokáig csak remélni lehetett, hogy hasonlóan kiemelkedő színvonalú lesz, mint az első volt.

A NOLF 2 grafikája meg is felel a magas elvárásoknak, mivel olyan részletes és szépen megrajzolt minden szereplő és helyszín, hogy már csak a látvány miatt is érdemes feltelepíteni a gépünkre. Kate Archer még gyönyörűbb lett, mint volt, most még bombázóbb kémnőt varázsoltak belőle. Viszont a szép grafikának ára is van, csak komoly processzorral (min. 1 GHz-es PIII) és videókártyával (GF4) rendelkezők élvezhetik teljes szépségében. A régi szereplők közül is találkozhatunk néhánnyal, így pl. Magnus, a bivalyerős skót is ismét a társunk lesz néhány akcióban, de az ellenfelek közül is maradt még valaki az első részből, de az ő személye legyen inkább meglepetés.

A történet a szokásos, megint meg kell menteni a világot egy őrülttől, s e feladatot természetesen ki más tudná csak megcsinálni, mint a roppant csinos Archer kisasszony. Sajnos azonban a helyszínek és a ránk váró feladatok nem olyan változatosak, mint az előző részben. Itt is 15 fő pálya van, de elég hamar végig lehet játszani az egész játékot. A helyszínek száma is elég kevés, sokszor kell ugyanoda visszamenni. A feladatok pedig többnyire 1-2 tárgy begyűjtésén, vagy bomba elhelyezésén túl csak az adott pálya kijáratának, vagy továbbjutási lehetőségének megkereséséből állnak.

Kevesebb a használható fegyver és kém kütyü, ami pedig korábban a James Bond jellegű hangulatot kölcsönözte a programnak. Itt a kódfeltörőn és a hegesztőpisztolyon kívül alig kell használni valamit, pedig szívesen láttam volna viszont ismét a rúzsba rejtett gránátot, vagy a napszemüvegbe épített fényképezőt, a többi ötletes ketyeréről nem is beszélve. Ezek a hiányosságok nagyban rontanak a játék hangulatán, holott a NOLF épp ezáltal lett olyan népszerű és kedvelt az FPS rajongók körében.

Persze azért most nem kell rohanni zokogva összetörni a CD lemezüket a játékosoknak, mert sok pozitívuma is van még programnak, ami nagyban javítja a játékélményt. Az egyik ilyen az ellenfelek intelligenciája, amely szinte már tökéletesen lett kidolgozva. A katonák a legkisebb gyanús zajra felfigyelnek, vagy akár egy felkapcsolt lámpa is arra ösztönzi őket, hogy utánanézzenek az eseményeknek. Ilyenkor bizony sokszor elkerülhetetlenül harc lesz a vége a dolognak, amely közben is okosan viselkednek az ellenfeleink, nem rohannak vakon bele a géppisztoly tűzbe. Fedezéket keresnek, riadóztatják a társaikat, hátulról meg próbálnak bekeríteni, egyszóval tökéletes harci hangulatot kölcsönöztek a programozók a játéknak.

A másik komoly pozitívum a részletesen kidolgozott látványvilág. Ebbe beleértendő a fegyverek aprólékosan történő megrajzolása, vagy a helyszínek hangulatos és roppant látványos megjelenítése. Az előző részben már jól ismert humort itt is viszontláthatjuk és élvezhetjük, bár az új részbe valamivel kevesebb poént csempésztek bele, mint korábban, de azért ez is nagyban feldobja a hangulatot.

A küldetések teljesítése során nem feltétlenül kell a harcot erőltetnünk - időnként persze elkerülhetetlen -, hanem lopakodással, bujkálással is megoldhatjuk azokat, akár csak egy igazi kém teszi. Könnyítésképpen azonban, ha fel is fedeznek minket, az nem jelenti a misszió azonnali elbukását, csupán csak előtérbe kerülnek a Rambo-tanfolyamon elsajátított ismereteink. Így mindenki megtalálhatja magának a kedvenc játékmódját, hogy Terminatorként, vagy a Thiefben megismert tolvaj módjára végzi el a feladatokat.

A játékban találhatunk még multiplayer részt is, amelyet a ma már megszokott módon, nemcsak hálózatban, hanem interneten is játszhatunk. Ez a rész számomra nem tűnt túlságosan kidolgozottnak, de lehet hogy csak azért mert nem mélyedtem igazán bele a részleteibe.

Összességében azt lehet elmondani, hogy jó játék lett a NOLF2, de igazán azok élvezhetik csak maradéktalanul, akik nem játszottak az első résszel. A többiek, akik már belekóstoltak az előd szépségeibe, azokban bizonyára némi hiány érzet alakul ki a NOLF2 láttán. Szerintem, ha annak előnyeit megtartva ötvözték volna a NOLF 2 pozitívumaival, akkor akár az év játékát is megalkothatták volna. Így azonban csak az átlagosnál egy kicsit jobb FPS program született, ami hamar a feledés homályába fog veszni. Azért Kate Archer történetében ennél több lehetőség van, amit remélem élvezhetünk még a NOLF 3-ban.