Neverwinter Nights

A 2002-es év igazán bővelkedett a nagy nevekben. Több, már igen régen várt játék jelent meg, elkényeztetve szinte az összes kategória kedvelőit, kezdve az FPS-eken (pl. MoHAA), át a körökre osztott stratégiákon (Heroes 4), az RTS-eken (Warcraft III), s befejezve a sort (természetesen a teljesség igénye nélkül) az RPG-kkel. Az RPG-k terén nagy volt a tülekedés, de mégis a nagy csata a Morrowind és a Neverwinter Nights (a továbbiakban NWN) között alakult ki. Hogy melyik a jobb? Ezt mindenkinek magának kell eldöntenie, de jelen cikkem alanya a NWN lesz.

A játékot már 1999 ősze óta vártuk, és az eredeti tervek szerint 2000 végén kellett volna megjelennie, de mint azt megszokhattunk, a nagy nevek általában késnek. Így volt ez a NWN esetében is, de a játék végül is 2002 közepén megjelent.

Az Elfeledett Birodalmakban (Forgotten Realms) járunk, a Kard-parton (Sword Coast). Itt fekszik sok hatalmas város, és ott fekszik északon Neverwinter is. A várost szörnyű ragály sújtja, s a megsegítésére számos kalandozó érkezik, hogy a nem túl sok sikerrel kecsegtető vállalkozást sikerre vigyék. Mi, kik szintén a Neverwinter Akadémiára jártunk, szintén megpróbálunk segíteni, s sötét titkokat felfedezni. Fordulatokban gazdag a történet, talán egy icipicit sablonosnak mondható („mentsd meg a várost, jó uram!”), de nem is ez a lényeg, elvégre a Falloutokat sem a bonyolult történetük miatt szerettük. Ellenben a rövidségét már nem tudom ennyire könnyedén kezelni: ahhoz képest, hogy RPG, a játék viszonylag – hangsúlyozom, RPG-hez képest! – hamar végigjátszható, bár természetesen itt is el lehet veszni valamelyest a mellékküldetésekben.

A játék a Dungeons & Dragons szabályrendszerének harmadik kiadását használja. Az új (bár már több mint két éve megjelent) szabályrendszerben számos változással találkozhatunk. A teljes felsorolás igencsak sokáig tartana, így csupán a legfontosabbakra térek ki. Amint nekivágunk a karaktergenerálásnak, rögtön szembesülünk a legnagyobb újítással: az összes kaszt szinte minden faj előtt megnyílik. Ennek előnyeit nem kell ecsetelgetnem, szinte bármilyen variáció létrehozható. Akár lehet félork paladinunk, vagy törpe druidánk is, ha akarjuk. A fajoknak vannak alfajaik is, ezek számos módosítóval rendelkeznek, érdemes áttanulmányozni őket. A szinthatár 20-ban lett maximalizálva, ez igaz a többkasztúságra is, tehát ezen esetben a kasztok szintjei összeadódnak (pl.: 11/9, 9/6/5, stb.).

A történet érdekes, a párbeszédek és a küldetések is hozzák a már megszokott BioWare-es színvonalat. Az ötletesen megszerkesztett küldetések alatt sokszor fognak az események fordulatot venni, váratlan események következnek be. Általában az NPC-k adják a küldetéseket, melyek minden esetben honoráriummal járnak (az XP-n kívül). A párbeszédeket befolyásolja beállítottságunk, s értékeink is (például: nagyobb karizmával könnyebben tudjuk a beszélgetést az érdekeinknek megfelelő irányba vinni). A játék kezelése igen egyszerű, s egyben nagyszerű, rövid idő után mindenki beletanul, esetleg a gyorsbillentyűk megjegyzése tart tovább. A játék 3D-s mivoltából adódóan szabadon forgathatjuk, zoomolhatjuk a kamerát. Érdemes bekapcsolni a térképet is, igencsak hasznos tud lenni (néhány kocsmában vásárolhatunk térképeket, ekkor az adott területre érve már minden látszik, nem kell magunknak felfedeznünk). A napló nagyon jól használható, a gép folyamatosan jegyzeteli a küldetésekkel kapcsolatos infókat, az egész rendszer fényévekkel előzi meg például a Morrowind rendszerét. Az inventory maradt a régiben, de ami jó, azon nem is kell sokat változtatni.

Rövid játék után merül fel bennünk egy igencsak kellemetlen kérdés: hová lett a csapatunk?! Hiszen a BioWare azt ígérte, hogy a Baldur’s Gate 2-es karaktereinket importálhatjuk majd a NWN-be is. Azonban nem így történt, de ezt még hajlandóak volnánk megbocsátani, csakhogy... Először a gyanútlan kalandozó nem fordít nagyobb figyelmet eme témának, ez egy új játék, nem kell feltétlenül rögtön hozzánk csapódnia egy NPC-nek. Akkor kezdünk el morgolódni, amikor azt tapasztaljuk, hogy nem igazán akarnak hozzánk önként dalolva csatlakozni a karakterek. Semmi baj, béreljünk fel egyet! Aztán, ha már van elég pénzünk hozzá, akkor még egyet. A játékos vérnyomása ezekben a pillanatokban kezd el hirtelen viharos gyorsasággal emelkedni, hiszen rájön ama megbocsájthatatlan bűnre, hogy csupán egyetlen, azaz 1 egész darab NPC tarthat velünk. Lélegzet megáll, játékkedv vészesen visszaesik. S ekkor haloványan feldereng emlékezetünkben a fantasztikus Baldur’s Gate 2, ahol kalandozó csapatunk velünk együtt hat főből állat, és minden karakter élt! Azt hiszem, nem túlzok akkor, ha azt mondom, hogy a karakterek ott tényleg éltek. Kommentálták az eseményeket, beleszóltak a párbeszédekbe, veszekedtek egymással, és nem cselekedtek olyat, amit beállítottságuk tilt. És persze számos mellékküldetés is kapcsolódott hozzájuk. De itt erről szó sincs. A velünk tartó karakter meg se mukkan, bármit megtesz, amit mondunk neki, nem szól bele semmibe. Semmi életszaga sincs. Ezt nem lehet azzal magyarázni, hogy a NWN egy játékosra fókuszál, azaz ránk. Ráadásul eme 1 NPC-s rendszernek hatalmas hátulütője, hogy hiába van több választható csapattárs, ha ténylegesen nem választhatunk, hiszen hacsak nem vagyunk tolvaj karakterrel, akkor kénytelenek vagyunk Tomit, a félszerzet tolvajt választani, mert különben ki fogja kinyitni a zárakat, eltávolítani a csapdákat? Jó kérdés...

Ellenben az ellenfelek MI-je igazán remekre sikeredett, ésszel harcolnak, taktikáznak ha kell, látszik, hogy alkalmazkodnak a körülményekhez. Például ha egy híd túlpartján várakoznak, akkor nem fogják megvárni, amíg szépen távolról leszedjük őket. Akárcsak az NWN elődeiben, a harcot itt is bármikor megállíthatjuk, kiadhatjuk a parancsokat – bár ennek, mivel csak 2 karaktert irányíthatunk, plusz még az esetlegesen megidézett lényeket, tehát ennek így már nincs akkora jelentősége).

A játék többszemélyes része igazán jóra sikeredett, ami nem is csoda annak fényében, hogy a NWN-t főként multira hegyezték ki (ha most gonosz lennék, akkor megjegyezném, hogy meg is látszik mindez az egyszemélyes módon, de nem teszem). A játékban vállvetve maximum hatan játszhatjuk végig a Single player részt. A DM klienst használva pedig megnyílik a lehetőségünk az igazi szerepjátszásra. Ugyanis a játékmester ténylegesen irányíthatja az eseményeket, belebújhat az NPC-k bőrébe, állíthat tulajdonságaikon, küldetéseket adhat, egyszóval szinte mindent megtehet. Viszont ehhez külön DM modult kell kreálni, ami szintén a sok szabadidővel (nyugis állással...) rendelkezőknek ajánlott. A netes játékról már nincs ennyire jó véleményem, bár ez nem a program, hanem a játékosok hibája. Ugyanis mint mindenhol, itt is számos a khmm mérsékelt IQ-val rendelkező egyén, akik nemhogy nem szerepjátszanak, hanem egy mérsékelten véres Quake-ként fogják fel az egészet, nagy eséllyel tönkrevágva a játékot. Ezért biztosabb, ha általunk ismert emberekkel játszunk, úgy nem nagyon érhetnek kellemetlen csalódások.

Voltaképpen a multiban rejlik a NWN erőssége, a modulrendszer is. Ez azt takarja, hogy a játékhoz mellékelt Aurora toolset segítségével könnyedén (persze rengeteg időráfordításával) akár egy teljesen új történetet is készíthetünk, csupán képzelet, no meg persze a szabadidő a határ. Kezelése egyszerű, s tényleg elképesztő, hogy mi mindent tudunk beállítani vele: gyakorlatilag mindent! De egy tényleg komoly modul elkészítése rengeteg szöszmötöléssel – ergó, idővel – jár, de akinek van kedve hozzá, az most tényleg kiélheti a kreativitását. Később aztán ezek a modulok könnyedén beépíthetők a játékba, jelenleg is rengeteget lehet találni a neten.

A grafika kiemelkedően jóra sikeredett, várakozásaink ebben nem csalatkoztak. A fény-árnyék játék sokat dob a hangulaton, a varázslatok nagyon látványosak, bár a karakterek megjelenítésétől már nem vagyok ennyire hanyatt esve, és a poligonszám is lehetne magasabb. A játék hivatalos minimum gépigénye P3-450, 128 MB RAM, 16 MB-os videókártyával kiegészítve, a játék viszont az ilyen konfigurációt megeszi reggelire. Ahhoz, hogy viszonylag részletesebb grafikával, 800*600-ban tudjunk játszani, legalább kell egy P3-800, 256 MB RAM-mal, GeForce 2-vel megtámogatva. A zene jóra sikerült és a hangokkal sincs baj, az NPC-k szinkronja is jó, de a saját karakterünk hangjai terén már nem ennyire rózsás a helyzet, igaz, nem is annyira vészes.

Talán kicsit sokat szapultam a játékot, de azt hiszem, megérdemelte. A BioWare sok ígéretét nem tartotta be, ezen nincs mit szépíteni, a NWN nem éri el a BG 2 komplexitását, de azt hiszem nem is ez volt a cél. Viszont azt is el kell ismernem, hogy sokszor csupán a reggeli nap sugarai ébresztettek rá arra, hogy már reggel van, aludni is kéne. És ez egy igencsak pozitív vonása a játéknak: elvarázsol. Kisebb hibái ellenére a Neverwinter Nights kiemelkedő játék, melyet vétek lenne kihagyni. Hidd el, nem fogod megbánni, ha belekezdesz, sok játékkal eltöltött órával, és remek játékélménnyel leszel gazdagabb.