Nagyon régóta vártam, hogy a Microsoft konzolon nagy sikert aratott játékát végre a számítógépemen üdvözölhessem, hiszen az X-Boxos tesó gyakorlatilag pillanatok alatt az egyik kedvencemmé vált. Ezek után persze az ember kíváncsi, hogy képes lesz-e a Digital Illusions (aki nem ismerné, annak három címet érdemes a játékaik közül megemlíteni: Motorhead, Rally Masters és Battlefield 1942) ugyanolyan tökéletes autós élményt nyújtani, vagy egy szimpla kis “konzol-porttal” leszünk gazdagabbak. Mikor a demo verziót megláttam, kicsit elszomorodtam, hiszen sokkal többet vártam a programtól, és bizony az az egy pálya és autó nem muzsikált valami túl fényesen. Most viszont itt fekszik a gépemen a teljes változat, és csak egy dolgot tudok tenni: megemelni a virtuális kalapomat, ugyanis a Rallisport Challenge PC-n is üt, de keményen!
Az első dolog, ami mellbe vágott, az a program mérete. A Rallisport ugyanis 3 CD-n érkezik, és telepítéséhez kb. 1,8 gigabyte hely szükséges, így valószínűleg az eddigi leghelyigényesebb autós programmal van dolgunk. Persze nem felesleges cuccokkal vannak tele a lemezek, hiszen csak a zenék kb. egy CD-nyi helyet emésztenek fel, hogy tökéletes minőségben élvezhessük őket. Indítás után ugyanaz az adrenalin-pumpáló intro következik, mint X-Boxon, majd egy könnyen kezelhető, értelmesen, szépen felépített menüből választhatjuk ki, hogy milyen módon szeretnénk autózni. Van itt minden a szimpla gyors futamtól az idő elleni harcon és a championshipen keresztül a multiplayerig. Az érdekesség ezen módok egyikének kiválasztás után kezdődik. A játékban ugyanis több rally fajtából választhatunk. A normál, időre menő rallyn kívül (ahol a feladat a legkevesebb idő alatt eljutni A pontból B pontba) kipróbálhatjuk magunkat a rallycross nevű, körpályákon futó versenyen, esetleg ennek jeges változatán, vagy egy nehezített időre menő versenyen, ahol a cél egy-egy hegy “megmászása”. Pályából és autóból van rengeteg, és bár nem valós helyekről mintázták őket – szimplán van sivatagi, mediterrán, stb. pályatípus – megéri mindet kipróbálni.
Természetesen mind a helyszínek, mind a gépkocsik nagy része alapból zárolva van, ezeket a bajnokság végigjátszása után, illetve közben kapjuk meg. A bajnokság itt elég egyedi módon van megoldva, négy részből áll, és a futamokon szerzett helyezésünktől függően kapjuk a pontokat – legfőképp. Ugyanis a program nem úgy számolja a pontokat, mint legtöbb társa, miszerint első helyezett x mennyiséget kap, második mondjuk kettővel kevesebbet, és így tovább. Itt a futam alatt tanúsított képességeink szerint értékelnek, így kapunk pontokat, ha különösen jó idő alatt tudunk célba érni, ha épen hagyjuk a kocsit, ha nagyon jó sebességgel mentünk. Miután elértünk egy bizonyos pontszámot, nagyobb osztályba lépünk, és megkapjuk az ahhoz tartozó autókat és pályákat – ez egyébként úgy van kiszámítva, hogy ha jól versenyezünk, akkor általában az aktuális osztály utolsó pályaadagja adja meg a szintlépéshez kellő pontszámot. A nehézség tökéletesen van belőve, míg az első pályákat reflexből viszi bárki végig, addig a vége felé szinte lehetetlen időket kér a láthatatlan bíró. A különböző szinteken kapott kocsik között is van néhány érdekesség, míg az első szinten a “szabvány”, mostanság használt autó szerepelnek, felsőbb szinteken már pár régi erőgép is fellelhető, a legutolsó szinten pedig olyan csúcs masinák, melyek bár kitűnően néznek ki, és hihetetlen gyorsak, pusztán a pályán tartásuk is nagyfokú odafigyelést igényel.
Szerencsére az irányítást nagyszerűen eltalálták a készítők. Elsőre meg lehet szokni, bár nekem hiányzott a kontroller rezgése, de persze hamar elfeledtem ezt a hibát. A kocsik fizikája nem nagyon közelít a valóságos felé, irányításuk sokkal könnyebb, mint egy szimulátorban szereplőké, így viszont nem kell profi kormányt beszereznünk, billentyűzetről is kitűnően irányíthatjuk. “Munkánkat” persze mitfahrer segíti, mely egy kis táblával jelzi az előttünk álló akadályt, és meg is mondja, mire kell vigyázni. Nagyon pontos, nem igazán találtam olyan pontot, ahol rossz irányba terelt volna, bár kicsit túl óvatos, néha olyan kanyarokat mond “levághatatlannak”, melyeket egy kis odafigyeléssel könnyen lerövidíthetünk. Segítsége sokszor el fog kelleni, mert sokszor el fogja a táj terelni a figyelmünket.
Ha pedig a tájról beszélünk, akkor térjünk is át a játék legnagyobb erősségére, a látványra. A Rallisport ugyanis minden kétséget kizárólag a jelenlegi legszebb rally játék. A pályák szinte egy az egyben ugyanazok, mint X-Boxon, egyedül a bump-map maradt ki. Amikor az ember először néz meg egy visszajátszást, vagy egy jeges pályán a szemébe csillan a jégen megtört napfény, egyszerűen nem tud odafigyelni az irányításra. A kocsik szintén tökéletesen vannak megalkotva, csodaszépen tükrözik vissza a tájat, minden részlet a helyén van rajtuk. Természetesen ha körbecsókoljuk a fákat, köveket, akkor eléggé lesérül járművünk, ablakok törnek ki, karosszéria horpad, stb. Sajnos, valószínűleg megfelelő licensz hiányában, annyira nem tudjuk az autót összetörni, hogy ne tudjon megmozdulni, illetve a sérülések nem hatnak az irányításra, sebességre. Ami viszont nagyon tetszik, hogy mind a nézők, mind a környezeti elemek – fák, bokrok, stb – mind 3D-ben pompáznak.
A látvány persze nem minden, szerencsére a készítők nagy gondot fordítottak a hangokra is. Minden kocsi kicsit másképp bőg fel, és bár annyira nem ismerem valós testvéreiket, hogy megállapíthassam mennyire életszerűek, egy megfelelő hangrendszeren nagyon jól hangzanak. A zenét, mint említettem, egy külön CD-re zsúfolták, olyan előadók adják a zenét Fear Factory, a Soundmine, a Dub Pistols, vagy a Frontside. Mind, mind nagyon ütős, a játékhoz nagyon jól illő zene, egyedül a szintén X-Boxos opciót hiányoltam, hogy általunk választott zenét illeszthessünk a programba.
Végső soron a Rallisport Challenge várakozásoknak megfelelően teljesített, és azt kell mondanom, hogy szerény véleményem szerint a legjobb arcade rally játékká lépett elő. És bár van néhány hibája, mint például a nagy hely- és gépigény, a játék hevében erről biztos megfeledkezünk (na jó, ha kis teljesítményű a masinánk, akkor a gépigényről nem biztos :-), és arra fogunk csak tudni koncentrálni, hogy azt a fránya éles jobb kanyart úgy tudjuk bevenni, hogy a lehető legkevésbé lassuljunk csak le. Egy szó mint száz, aki kicsit is kedveli a nem túl komoly autós játékokat, annak a Rallisport Challenge kötelező tananyag lett.
