Már megint egy folytatás – sőt, már készül a harmadik rész is! Kicsit előjön az emberből a szkepszis, ha egy második résszel találkozik. De azért reménykedjünk!
Aki emlékszik a Penge első részére, az tudja, hogy egy új vámpírfajta létrehozásával lett különleges a kategóriájában. Ez a nappali vámpír – a születési körülmények, felnövése, identitászavarai által okozott paradoxonokba most ne menjünk bele –, aki utálja fajtáját (a vámpírokat), és pusztítja is őket. A vámpírok is elpusztítanák őt, de hát ha valaki bírja a napfényt...
Ez az alaphelyzete a második résznek is. Csakhogy itt tovább bonyolítják egy harmadik, vámpírvér-szívó vámpír létrehozásával, akinek az elpusztításához a "hagyományos" vámpírok Penge segítségét kérik. Így aztán biztosítva van a vámpírokból álló kommandós csapaton belüli ellentét, és az ebből kialakuló feszültség. Kiderül, hogy a vámpírok emberi érzelmekkel bírnak – van szerelmi szál (ha így folytatják, a harmadik részben vámpír-szexet is láthatunk :-), és vannak különleges fegyverek (napfénybomba).
Röviden ennyit a tartalomról! Konklúziónak levonhatjuk, hogy az első részhez képest kevésbé vámpírfilm, inkább a mai vérszívó divatnak átszabott, teljesen hagyományos akciófilmet kap a néző, természetesen a cím által utalt kardozós jelenetekkel kiszínezve, amit a vámpírtulajdonságokkal megfűszerezett akrobatikus elemek tesznek igazán látványossá.
A színészi játék annyira van jelen ebben a képi és hangeffektusok által látványossá tett filmben, hogy ne vonja el a néző figyelmét az akcióról, ne gondolkodtassa el. De – legyünk őszinték – egy napszemüveg mögül nehéz szemkontaktust teremteni a vászonról a nézővel.
A színészek között a – vígjátékokban is jól szereplő – Wesley Snipes mellett mindenképen meg kell említenem az Elveszett gyerekek városában és az Alien 4-ben játszó francia színészt, Ron Perlman-t. Igaz, önmagához képest neki is erősen visszafogott a játéka, de mit lehet tenni, ha ez a rendezői koncepció, ezt kell nyújtani ahhoz, hogy a film elérje maximális hatóerejét a látvány segítségével a néző szórakoztatásában. Blade-et ezúttal két társ is segíti, a Kris Kristofferson alakította Abraham Whistlert már az előző részben is megismerhettük, most azonban – mivel Whistler a film elején még a vámpírok fogságában van – egy fiatalabb partnere is akad, Norman Reedus alakításában. A női főszerepet Leonor Varela alakítja, akit például a Panamai szabóban láthattunk.
A DVD kiadás extrák terén igen szép lett. Megnézhetünk néhány törölt, vagy a filmbe végül kicsit másként bekerült jelenetet, melyet tetszés szerint láthatunk a rendező, Guillermo del Toro kommentálásával vagy anélkül. Így például megtekinthető az egyik rész vagy 3-4 különböző változatban, és láthatjuk a fővámpírt kopasz fej helyett hosszú ősz hajjal is. Vizuális effektek cím alatt két kisebb, 4-5 perces filmecskét és egy nagyobb, közel egy órás felvételt találunk. Az előbbiek egy-egy trükk elkészítéséről szólnak, míg az utóbbi a film előkészületeit mutatja be, elsősorban a modellek készítését. Ebben többször felbukkan maga a rendező is, kommentálva, hogy épp melyik vámpírt készítik. Felkerült statikus szövegként a stáblista is, bár ennek sok haszna nincs. Két audiokommentár közül választhatunk az extrák menüjében. Az egyikben Guillermo del Toro és az egyik producer, a másikban pedig Wesley Snipes és a történetet író David Goyer szövegeli végig a filmet. Végül még egy extra hangsáv került a lemezre, mely a film zenéjét tartalmazza, a beszélgetések, hangeffektek nélkül.
A DVD korongon háromféle nyelvet találunk, magyar, angol és cseh nyelven hallgathatjuk a filmet Dolby Digital 5.1 kódolással. Feliratok között megtaláljuk a magyart és angolt is. Az átirat képminősége kifogástalan, a kép éles, és a sok sötét jelenet is mind hibátlanul jelenik meg a képernyőn.
A Blade 2 DVD kiadásán megmutatták, milyen egy korrektül kidolgozott DVD. Sokféle extra, több audiokommentár-hangsáv, 5.1-es hang minden nyelven. Bár az amerikai változat két korongján még ennél is többet kapunk, azt hiszem, egy csöpp panasz nem érheti a hazánkban elérhető verziót.
