Amikor ácsorogsz a buszmegállóban, mert nem jön a busz, vagy már órák óta egy dugóban vesztegelsz, ha áramszünet van, vagy ha csőrepedés miatt elzárják a vizet, és a sampon rászárad a fejedre, miket szoktál mondani? Biztos nem csúnyákat, hiszen alapvetően toleráns emberek vagyunk. Annak a polgármesternek is megvan a maga baja, biztos sokkal fontosabb dolgokkal van elfoglalva, mint az én tisztálkodási lehetőségeim...
Ha mégsem ezt gondolod, akkor itt az ideje, hogy játssz egy kicsit Will Wright város-szimulátorával. Annak is a negyedik részével. Hiszen eme úriember volt, aki megalkotta az első polgármester oktató programját, melyet csak imádni vagy gyűlölni lehet. Mert a rajongók (mint amilyen én vagyok) éjszakákat és nappalokat képesek épülő és lepusztuló, aztán újjáéledő városaik felett tölteni, csak hogy élvezzék a hatalmat, a lehetőséget, a kihívást és a szépséget, amit egy változó, élő város ad.
A legtöbb magazin stratégiának tartja ezt a sorozatot, de szerény véleményem szerint inkább szimulátorról van szó, úgy nevezett társadalom szimulátorról. Amiben szimulált kis emberkék (Sim-ek) által alkotott társadalmon kísérletezhetünk. Természetesen léteznek stratégiák, de csak magunk által elérni kívánt célokra. Hiszen a játéknak nincs konkrét célja. Ráadásul cél nélkül végtelen ideig játszhatunk vele. Emiatt nevezném inkább szimulátornak. És emiatt van az, hogy aki nem szereti, az utálja a SimCityket.
Persze célokat lehet találni. Az egyik legegyszerűbb cél, minél nagyobb, szebb és gazdagabb város vezetése. Ám ez nem túl fantáziadús, ezért vannak, akik más célokat tűztek ki: hogyan tarthatunk életben egy kisvárost, aminek kevés lakója van és ezért hihetetlenül kevés adót fizetnek. Ez mindenhol valódi probléma, ezért érdemes felvennünk a kesztyűt és kipróbálni, mi mire vagyunk képesek. De azért meg kell jegyezni, hogy a SimCity világ amerikai értékrendre épül és amit meg lehet csinálni a magyarokkal, azt nem biztos, hogy meg lehet csinálni a Simekkel...
A SimCity lényege nem sokat változott az évek során, a játékmenet is hasonló. Egy-két újítás kerül bele, illetve a grafika szépül meg nagy léptekkel. És a humor... A SimCity mindig vicces volt, ha az ember elolvasta az újságok híreit, a tanácsadók dumáit és az egyszerű Tiborcok panaszait. Persze ahogy egyre nagyobb helyet igényelnek a játékok, úgy egyre több hely jut, minél idiótább szövegeknek is. Így aztán ebbe a negyedik részbe is kerültek új dumák.
Az egyik különbséget rögtön az indulás után észrevehetjük, hiszen a főmenüben egy országot látunk, ami fel van parcellázva: ez a Simnemzet. Itt alapíthatjuk meg városainkat, amik összefüggnek egymással. Tehát az a város, amit két hete csináltunk, kapcsolatba kerülhet azzal a várossal, amin épp most csiszolgatunk: áramot, szemetet adhatnak-vehetnek egymástól, és egyéb üzletekbe bonyolódhatnak.
Újdonság még - hiszen a Sims sorozattal sokkal több pénzt kaszáltak, mint az összes eddigi SimCityvel - hogy ide is behoztak belőle valamit. A megszokott Sims figuráinkat költöztethetjük be a városunkba. Ezáltal szert tehetünk néhány olyan ismerősre, akiken keresztül az átlagpolgárainkat figyelhetjük meg: hogyan élnek, hogy keresnek, milyen az iskolázottságuk, a fizetésük és - hogy a Sims rajongók is örüljenek - milyen csillagjegyben születtek. Ezen kívül ők elég szókimondó módon beolvasnak nekünk ha valami nem éppen tetszik nekik, de szerencsére jelentéktelen életük apró örömeit is megosztják velünk.
És a grafika... Ebben olyan nagyot léptek előre, hogy beszaggatott a gépem. Ennek persze az az oka, hogy nagyon részletesen kidolgozott objektumokból rengeteg szerepel egyszerre a képen. A házak, az emberek, az autók mind élnek és mozognak. A házak is? Hát persze ők nem helyváltoztató módon mozognak, de rajtuk is történnek mindenféle dolgok: a gyárakban munka folyik, az üzleteken neonreklámok villognak és a többi.
A beharangozott újdonság - a napszakok változása - is sokat dob a látványon. Az éjszaka, amikor kigyulladnak az utcai lámpák és a város nyugovóra tér, de némely lakásban nézik még a tévét, az autók reflektorai pedig pásztázzák az aszfaltot. A nappal, amikor minden olyan, mint a többi SimCityben, verőfény, gyalogosok, autók, felhőkarcolók. És az átmenetek (hajnal/naplemente), amikor megnyúlnak az árnyékok, kicsit vöröses színt kap minden és mindenki hunyorog még/már...
A sok parasztvakítás mellett persze a lényegen is finomítottak. Nem nagyon, hiszen ez a játék így jó, ahogy van, de kicsit hangoltak az egészen. Valahogy nehezebb lett az egész. Nem olyan könnyű jól működő várost fabrikálni. Például ebben az új verzióban eleinte nem települ üzlet, irodaház a városkánkba, csak az ipar, meg a lakók. Pedig az igazi jó, zsíros adóalany az iroda. Ahhoz, hogy ügyvédek és pszichiáterek üvegfalú felhőkarcolói költözzenek a városba el kell érni egy bizonyos minőséget (hangsúlyozottan nem mennyiséget, mert az most sem túl nagy kunszt produkálni). Azaz megfelelően iskolázott polgárokra és fizetőképes keresletre (gazdagokra) van szükség.
Különbség még, hogy az adókat eddig három csoporton változtathattuk (lakosok, ipar és üzleti negyed), most azonban mindhármat még három alcsoportra bontották, ahogy a zónákat is és ezekre külön-külön adhatunk meg adókulcsokat. Játszhatjuk a jótékony polgármester bácsit, aki kiveri a gazdagokból a lét és a szegényeket megkíméli, vagy fordítva, úgy megadóztathatjuk a csórókat, hogy lekopjanak a városunkból, helyet adva a gazdagoknak.
A régebbi SimCitykben a költségvetési ablakunkban együtt tudtuk beállítani, hogy mennyit költünk a tűzoltóságra, tömegközlekedésre. Most is megmaradt ez a lehetőségünk, de egyenként a tűzoltósági épületenként is állíthatjuk a rájuk költött pénz mértékét. Ezáltal nagyobb lehetőségünk van a finomhangolásra. Például ha van egy környezetszennyező és egy tiszta erőművünk, akkor beállíthatjuk, hogy a tiszta teljes üzemben pörögjön, a piszkos meg csak annyira, amennyire muszáj.
Ezek persze nem olyan hatalmas újítások. Akik eddig nem szerették a sorozatot, emiatt nem fogják megszeretni. Ám az olyanok, akik az eddigit is szerették mindenképpen szerezzenek be belőle egy példányt, mert az a kevés újdonság megéri az upgrade-et. Főleg a nem annyira csiricsárésítás. De azért meg kell vallanom, hogy nekem az is nagyon tetszett és igen csak emel a játékélmény minőségen. Egérre fel, ezzel kiélhetjük minden kísérletező és aberrált hajlamunkat...