Az 1993-as Rejtélyes manhattani haláleset bár nem a legjobb és leghíresebb alkotása Woody Allennek, mégis életművének egy jelentős darabja.

A filmet két irányból is elemezhetnénk. Ha figyelembe vesszük magánéleti bonyodalmait, a bulvárlapok csámcsogásait nevelt lányával történő kapcsolatáról, válását, akkor mondhatnánk, hogy egy New York-i középkorú intellektuel házaspár és baráti körének egyhangú életét színesebbé tevő adrenalinszint-emelkedést hozó kalandkereséséről szól a film. Arról, hogy mentheti meg az unalomba hajló együttélést egy kis izgalom. De tekinthetjük a filmet egy Woody Allen filmre jellemző fóbiákkal és fanyar humorral átitatott kriminek is.
Az tény, hogy Woody Allen 23. játékfilmje nem okoz csalódást a rajongóinak, s azoknak sem, akik nem annyira szeretik Woody-t, de a lassú kibontakozású krimikben örömüket lelik. Számukra megnyugtatásul megemlítem, hogy a film cselekményét Diane Keaton (Elvált nők klubja) viszi végig, s Woody szinte csak végigstatisztálja játékát. A film feszültéségét a kellemes jazz muzsika fokozza, bár néha túl domináns a zene, s elvonta a figyelmemet a filmről.

Mint DVD-ről, sajnos, nem sok jót mondhatok. A kép szép, tiszta, a hang azonban sajnos csak sztereó. A menüben – mint a Meghívás egy gyilkos vacsorára filmnél – ismét elrejtették kissé a magyar feliratot, de legalább volt rajta. Az extrák kifulladnak a jelenetválasztásnál és három filmelőzetesnél (a Rejtélyes manhatteni haláleset mellett az Én, a kém és az Idétlen időkig filmekből).
Konklúziónak levonhatjuk, hogy a DVD megvétele a gyűjtőknek ajánlott, a film megnézése Woody szerelmeseinek kötelező!