Dunát lehetne rekeszteni az RTS-ekkel. A Dune 2, majd a Command & Conquer sorozat elindított egy lavinát, s ez a lavina máig nemhogy lelassult, lefogyott volna, éppen ellenkezőleg: szépen hízik, s maga alá temette egyik alappillérét, a kreativitást. (Azt hiszem, elmegyek költőnek, te is jobban jársz, kedves olvasó, és én is :-). A „klónok támadása” folytatódik azóta, hogy legendás játékait megalkotta a Westwood. Egyre másra jelentek/jelennek meg a mindennemű kreativitást nélkülöző RTS-ek, s csak nagy ritkán jelenik meg egy olyan program, mely mer újítani, váltani.
Ilyen program volt a 2001 közepén megjelent Cossacks: European Wars is. (Remélem ezt a remek programot senkinek sem kell bemutatnom, aki netán nem ismerné, az elolvashatja a tesztjét itt. Az ilyen reformer programokkal két dolog történhet: orbitális bukás, avagy fényes siker. No, a Cossacks azért nem váltotta meg a világot az újításaival, s így emészthető maradt a mezei játékosok számára is, s ez meglátszik az eladásokon is. Mindezidáig több mint 500.000 darabot adtak el belőle, amely még mindig szép számnak számít.
Örök szabály: ha a programod sikeres, akkor hajrá, csinálj egy rakás kiegészítőt, a nép meglátja a program nevét a dobozon, s már rohan is megvenni. Az esetek nagy részében a kiegészítők újításai nem többek parasztvakításnál, főként a gyors pénzszerzést szolgálják. Szerencsére nem minden játékkészítő gondolkozik így, s vannak olyan kiegészítők is, melyek tényleg megérik a pénzüket. A Cossacks mindkét kiegészítője ebbe a kategóriába tartozik: a pénzünkért tényleges újításokat, s nem csak színes sallangokat és gyújtósnak való dobozt kapunk.
Amikor kezembe vettem a Back to Wart, két dolog jutott eszembe. Egyrészt az, hogy az a fránya postás már megint késett, másrészt pedig az, hogy igazán impresszív lista van a játék dobozának hátulján, melyek közül két dolog fogott meg: a kiegészítőben végre helyet kapott kicsiny hazánk is, és hogy a Back to War standalone, vagyis önmagában is futtatható program! Ritka az ilyen kiegészítő, becsüljük meg.
Mint említettem, a játékban új nemzetek tűnnek fel: a magyarok, és a svájciak. Személy szerint sohasem értettem, hogy ha az olyan katonailag igencsak jelentős államok, mint Piemont :-) belekerültek a játékba, akkor a Magyar Királyság hogyan maradhatott ki. Úgy látszik, hogy az ukrán fejlesztők is érezték eme méltatlanságot, s most belekerültünk a kiegészítőbe. Mielőtt elkezdenék rituális örömtáncot járni, szót kell ejtenem arról a merényletről, amit a fejlesztők elkövettek a kézikönyvben. Itt ugyanis azt írják, hogy a Magyar Királyság szép is volt, jó is volt, erős is volt, egészen a mongol támadásig, mert azután kampec, s a bukásra a koronát Mohács mezeje tette fel 1526-ban. Gondlom jelenleg mindenki dermedten kapkodja a levegőt, avagy a sokk hatására már meg sem próbálkozik a szükséges oxigén beszerzésével. Hiszen igaz, hogy Mohácsot és következményeit az ország csak nehezen tudta elfelejteni, de talán a Nagy Lajostól Mátyás haláláig tartó időszakról, mikor is az ország Közép-Európa vezető hatalma volt nem kellene elfelejteni... S mindezzel nem holmi messzi ország fejlesztői traktálnak, hanem észak-keleti szomszédunk lakói. No comment. (De persze az is előfordulhat, hogy a kézikönyv teljes egészében a német CDV műve volt. - Dino)
Az új félhez új egységek is dukálnak: vannak itt kérem hajdúk, akik pisztolyból osztják az áldást, pandúrok, akik puskával öldökölnek (nekik van lovas változatuk is), és végezetül vannak kurucok, akik könnyűlovasságként funkcionálnak. Ezen felül Algéria és a Török Birodalom egyaránt kapnak egy új egységet, a beduint. Kapunk még 101 új küldetést, új pályákat, és a vadi új, ún. VIZOR módot. Ennek segítségével megszemlélhetjük mások összecsapásait. Ez egy ideig érdekes lehet, de hamar ráun az ember (Csinálni jobb, mint nézni :-).
A játék többi része egy szemernyit sem változott, s most már nagyon szembetűnőek egyes hiányosságok. Az MI még most is nagyon suta tud lenni, az útkeresés néha érdekes dolgokat produkál, az egységek hajlamosak egymásba akadni (főként a hajók), s ami számomra a legidegesítőbb: a parasztok egy új bánya, raktár felépítése után nem kezdenek hozzá a munkához, hanem békésen álldogálnak. Ez roppant bosszantó tud lenni akkor, ha éppen az ellenfél seregének likvidálásával törődünk, és kevés időnk van a gazdasággal foglalkozni. Ezeket a hiányosságokat így, a 2. kiegészítő alkalmával már illett volna pótolni, ill. korrigálni. A gép játéka sem változott, szódával elmegy, bár Hard fokozaton nehéz leverni, mert felettébb pofátlanul csal a kicsike.
Audiovizuális szempontból szintén vegyes a véleményem. A hangok tökéletesek (nincs is jobb, mint amikor egyszerre megszólal 20 mozsár, miközben a hangerő igencsak magas... Ha netán szakítani akarnánk a barátnőnkkel, akkor ez ideális megoldás :-) Viszont a grafikus engine felett már eljárt az idő, a mai 3D-s csodáknak nyomába sem ér, ez tény. Ellenben az is tény, hogy a kidolgozás részletes, a grafika mindent egybevetve pofásnak mondható, ráadásul aligha létezik olyan 3D-s motor, mely egyszerre 8000 egységet képes kezelni. Márpedig a mai „taktikai-RTS”-ek idejében felüdülés egy olyan program, melyben a populációlimit nem 200-ban merül ki, ráadásul a gépigény is igazán emberbarát, már egy 500-as Celeronon 128 MB-al nagyobb pályákon, grandiózus csaták közben is jól fut.
Mindent összevetve a Back to War megéri a pénzét, méltó kiegészítője a Cossacksnak. A történelmi stratégiák terén egyértelműen a Cossacks, és a kiegészítői viszik el a prímet, s mivel most jelent meg az American Conquest, ez alighanem sokáig így is marad.
