A Relic most megjelent játéka közeli rokonságban az Indiana Jones filmekkel felvállalja a könnyed szórakoztatást. A sztori a 30-as években játszódik egy elképzelt technológia körül, amely lehetővé teszi különböző állatok DNS-ének összekeverését. Végeredményként olyan lényeket lehet létrehozni a játékon belül, amelyek 2 különböző teremtmény keverékének tűnnek. Azután ezeket a lényeket az ellenségre lehet (kell) uszítani. A technológia - logikusan - rossz kezekbe kerül, és a játékos feladata, hogy megakadályozza ezeket a rossz kezeket a világuralmi terveik megvalósításában. :-)
A játék követi a klasszikusnak nevezhető RTS játékmenetet. Először energiát és szenet kell gyűjtenünk, miután ezek teszik lehetővé a kutatást és az építést. A szenet a felszínen bányászhatjuk, az energiát pedig speciális épületek termelik. A keverék lények előállításához szintén szükségünk lesz épületre, míg az alapul szolgáló állatok DNS-ét - egyszemélyes módban - a játék főszereplője gyűjti be nyílpuskával. Amint minimum két különböző állat DNS-e már rendelkezésünkre áll, lehetővé válik számunkra, hogy a két állat tulajdonságait egyesítő lényt hozzunk létre. Minden állat testét öt részre osztották a fejlesztők (hátsó láb, első láb, hát, farok és fej), és minden részhez hozzárendelték, hogy milyen erős, gyors, illetve a legtöbbhöz valamilyen speciális tulajdonság is kapcsolódik. Így a játékos akár csak két állatból is számtalan különböző variációt készíthet. Ha belegondolunk, hogy valami 50 különböző állat szerepel a játékban, a variációk maximális száma valóban óriási.
A játék egyik fénypontja a lénytervező rész, ahol hosszú perceket lehet eltölteni azzal, hogy megpróbálunk olyan lényeket „összekattintgatni”, amelyek stratégiai elképzelésünknek megfelelnek. A lénytervező használata valóban egyszerű, látványos, és informatív. Amint a lényeket összeállítottuk, elkezdhetjük a gyártásukat a megfelelő épületben.
Ettől a ponttól kezdve a játék a szokásos RTS séma szerint megy. Kijelöljük a gyülekező helyüket, beosztjuk őket valamelyik csapatunkba, és megtámadjuk az ellenséget velük. A csata eléggé kaotikus, hasonló ahhoz, ahogyan a többi RTS játékokban harcolnak az egységek, ha nem használunk formációkat. A távolról támadó egységeink szerencsére nem vetik magukat a harc sűrűjébe, hanem megfelelő távolságról próbálják támogatni a csapatainkat. A játék későbbi fázisaiban repülő- és vízi lényeket is létrehozhatunk, amelyek hasznosan egészítik ki szárazföldi csapatainkat. Sajnos azonban ez sem menti meg a játékot attól, hogy igazán nincs semmi stratégia abban, hogy egyszerre 30-40 lényt egy tömegben az ellenség hasonló méretű csapata ellen küldünk. A végeredmény inkább emlékeztet utcai zavargásra, mint katonai hadműveletre. Amint az ellenség ellenállását megtörtük, a lények nekiesnek az ellenséges épületeknek, és lerombolják azokat. Majd jön a következő küldetés. A küldetéseket összekötő mozik könnyedek, jópofák, néha finoman humorosak is.
A játék grafikája ha nem is éri el a Warcraft III szintjét, de erősen megközelíti. A mozik stílusában erősen érezhető a Relic előző játékának, a Homeworld-nek a hatása, amely részben a fekete-fehér rajzok, részben a 3D-s motorral készített kis animációk képében jelentkezik. A környezet kidolgozása kellemes, a jég, a fák, a fű, az épületek esztétikusak. A lények felismerhetők távolabbról is, de sajnos a variációk óriási száma miatt nem várhatunk olyan világos megkülönböztethetőséget, mint amit a klasszikus harcegységes RTS-ekben már megszoktunk. A játék filozófiájából is következik, hogy a távolsági- és közeli támadóerőket szinte lehetetlen megkülönböztetni, inkább csak az emlékezetre lehet támaszkodni, hogy melyik lény mire képes.
A játék zenéje hangulatosan festi alá a történéseket. A zeneszerző jó érzékkel keverte a stílust a 30-as évek zenei paneljeivel, ezzel valóban kellemes zenei hátteret adott a történetnek. A mozik és a történethez kapcsolódó hangalámondások is megfelelőek. Az állatok morgása és üvöltése már távolról sem ad annyi variációt, mint amennyit elvártunk volna, és sajnos a kijelölt egységek visszajelzése a parancsokra is maximálisan egy-két válaszban merül ki, ami hosszú távon monotonná teszi a hangokat.
A játék jól sikerült kísérlet, sikeres útkeresés: a szokásos egy kaptafára készült RTS játékokkal szemben tud újat nyújtani a játékosoknak. Aki általában az RTS játékokat szereti, az biztosan kellemesen szórakozik ezzel a játékkal is. A játék még kezdők számára is könnyen megtanulható, és a lények szereplése olyanok számára vonzóvá teheti ezt a játékot, akik egyébként a harci egységes RTS játékoktól idegenkednének. A játék részletes, könnyen kezelhető és világos betanító programrészt is kapott, amely lehetővé teszi, hogy olyan játékosok is könnyen megtanulják a játék alapjait, akik még soha sem játszottak RTS-sel.