Nehezen szántam rá magam a Csonthülye megnézésére, többen felhívták figyelmemet a negatív kritikákra. De legyünk őszinték, ha valami valakinek nem tetszik, attól az már biztos, hogy rossz? NEM! Nem szabad hinni senkinek, amennyiben az embert egy adott műfaj, színész, téma (stb.) érdekel, az győződjön meg maga, hogy milyen is az a film. Különben is, aki egy ilyen borítójú filmről, aminek Csonthülye a címe, egy Woody Allen színvonalú vígjátékot vár, akkor Ő szerepel a címben. (Bocs:))
Szögezzük le az elején, hogy ez a film egy blődli, semmi több. Eszement poénok a burleszk mai eszközeivel, amit a „Kő” és a „Tök” előszavas filmek (Kőbunkó, Kő egy csapat, Tök alsó, Tök állat) és társaik már népszerűsítettek hazánkban is. Ehhez hozzájön a film származási helye (Dél-Afrika), ami szintén sok mindent megmagyaráz. Elég a kandi kamera ősére, a nyolcvanas években hazánkban is vetített Hóbortos népségre (Botswana), vagy a szintén nagy sikert aratott dél-afrikai „Az istenek a fejükre estek” filmek poénjaira gondolnunk, s azonnal tudhatjuk, hogy Afrika csücskében milyen poénokra kíváncsiak az emberek. Igen, igen, a mi ízlésvilágunknak kicsit durva (legalábbis a Koltai-Kern páros soha nem „alacsonyodna” le eddig a szintig), de fogadjuk el, hogy minden országnak más a kultúrája a vicc terén is. És ha Amerika bombázhat minket az Amerikai pite trilógiával és annak hibridjeivel, akkor néha a dél-afrikai filmipar is eljuttathat hozzánk egy-két szellemesebb vígjátékot. Talán a tőlünk távoli kultúrának köszönhető, de a film nem a megszokott sablonos helyzetkomikumokat, röhejesnek, viccesnek vélt párbeszédeket sorakoztatja fel egymás után. Az abszurd limonádé kedvelői karosszékbe üljenek, különben leesnek a székről!
Ennyit a filmről... A DVD kiadásnak van egy nagy különlegessége: CSAK a magyar szinkronnál kapunk 5.1-es hangot, még az eredeti angol is 2.0 hangformátumban került fel a lemezre (a borító az extráknál az eredeti hangot is 5.1-nek írja, de azt nem sikerült megtalálnom, igaz, a hangformátumoknál már a magyaron kívül minden 2.0-ra van bejelölve). Robbanásoknál, párbeszédeknél jól kivehető, ki hol áll, honnan szól egy hang, igaz, ez visszaüt, mikor hirtelen vágás történik egy jelenetnél, a beszélő szereplő máshová kerül a képen, s hirtelen a hangja egy másik hangfalból szólal meg. Ezt a helyzetet erősíti, ha a szereplő közelebb kerül - a vágásnak köszönhetően - hozzánk (esetleg távolabb), mert ilyen esetekben a hangerő is változik. S ez már zavaró.
Extrának kapunk egy előzetest és egy filmreklámot, ami lényegében ugyanaz, csak az előzetes hosszabb. Kivágott jelenetek címszó alatt a bakikat nézhetjük meg, ami nem sikerült túlzottan viccesre. Van még egy videóklip, amit az „Így készült a film” végén is megtekinthetünk, s pár ajánló más SPI filmekből.
Említettem az „Így készült a film” extrát. Ezt néztem utoljára, mert a werkfilmekre mindig kíváncsi voltam. Itt az általam oly nagyra becsült riportokat tekinthettem meg. Azért ebben is kitűnik a kulturális különbség, mert a szereplők, alkotók nemcsak a másikat dicsérték, hanem előtérbe helyezték saját munkájuk fontosságát. Kedvencem az amerikai „sztárról” szóló, akiről a „már egy Warner Bros filmben is szerepelt” mondat hangzott el. Továbbá megtudhatjuk, hogy a főszereplő mennyire nagy népszerűségnek örvend Dél-Afrikában. A premieren az operatőr mellett (aki elmondja, hogy ilyen jó filmet még az életben nem látott) nyilatkozik Dél-Afrika művészeti és a turisztikai minisztere, illetve a helyi Big Brother két sztárja.
Ajánlómat a gyerekkori főszereplőt alakító színész premieren adott nyilatkozatával zárnám: „Jó poén volt.” (Vagy valami hasonló, de ki emlékszik arra már!)
