IL-2 Sturmovik: The Forgotten Battles

A számítógépes játékok piaca ugyanúgy működik, mint az összes többi piac manapság: a sikert az eladott példányszámmal mérik. Az igazi fizetőképes kereslet tőlünk nyugatabbra koncentrálódik, tehát a sikerhez az ottani játékosok igényeit kell kielégíteni. A legtöbb kiadó és fejlesztő láthatóan ezt a taktikát követi, nem úgy az Ubi Soft és az orosz 1C: Maddox Games párosa, akik teljesen más utakon járnak. 2001 végén egy addig példátlanul realisztikus és komplex, igazi hardcore repülőgép-szimulátorral jelentek meg a piacon akkor, amikor a hivatalos álláspont szerint ez a játékstílus halott. Ezt még tovább fokozták azzal, hogy egy, a nyugati szemmel nézve szinte ismeretlen konfliktust, a Második Világháború keleti frontjain zajló légi csatákat dolgozták fel, a középpontban egy lényegében ismeretlen géptípussal, a szovjet IL-2 Sturmovikkal. A játéknak hatalmas bukásnak kellett volna lennie. Természetesen nem lett az, óriási sikert aratott. Most, alig több mint egy év elteltével elérkezett végre a hivatalos folytatás, ami az IL-2 Sturmovik Forgotten Battles címet viseli. Aki esetleg arra számított, hogy Oleg Maddox és csapata valami ismertebb helyszínt választott a folytatásnak, olyat, mint például Anglia, Németország, esetleg a Csendes-óceán valamelyik hadszíntere, annak csalódnia kell. A készítők ugyanis olyan helyszínekre kalauzolnak el minket, amit a fent említett fizetőképes játékosok egy része csak hosszas keresgélés után talál meg a térképen, nevezetesen Finnország és Magyarország légterét.

A Forgotten Battles hivatalosan folytatás, ez szerepel a dobozán is, de kritikusan megvizsgálva sokkal közelebb áll egy kiegészítőhöz. Eredetileg annak is készült, aztán a kiadó később úgy döntött, hogy egy különálló játékként jelenjen meg. Így aztán a futtatásához nincs is szükség az eredeti játékra, de annak az összes géptípusa és térképe megtalálható a folytatásban is, kihagyták viszont az egy- és többszemélyes küldetéseket és hadjáratokat.

Az egyik leglényegesebb változás a hadjáratokat érinti. Az első rész előre megtervezett, scriptelt küldetései helyett mostantól egy dinamikusan generált hadjárat részesei lehetünk. A három helyszín: a Finn-öböl, Magyarország és L’vov. Az első kettőnek téli és nyári változata is van, így ez összesen öt új térképet jelent. A magyar helyszín a Balatont, és annak tágabb környezetét tartalmazza. A készítők alaposságát dicséri, hogy a magyar hadjárathoz egy valódi térkép, magyar helység- és személynevek, rangok, egységnevek, egységjelvények, magyar festésű repülők és magyar nyelvű rádióüzenetek tartoznak (ugyanez igaz természetesen a finnekre is). Ezeknek köszönhetően magyarként a magyar hadjáratot játszva olyan élményben lesz részünk, amire tudtommal eddig egyetlen más szimulátor sem volt képes.

Pilóta karrier játékmódban először azt kell eldöntenünk, hogy melyik nemzethez akarunk csatlakozni. A szovjeteknél két vadász és két bombázó, a német oldalon három vadász és két bombázó, a finn és a magyar színekben pedig egy-egy vadászpilóta karriert indíthatunk. Egy ilyen karrier 4-8 hadjáratból áll, hadjáratonként kb. 30 küldetéssel, tehát a játékidővel aligha lesz gond. A küldetéseket a gép dinamikusan, az előzőben nyújtott teljesítményünk és számos egyéb adat (pl. okozott és elszenvedett veszteségek, a front mozgása, utánpótlási helyzet, időjárás, stb.) figyelembevételével generálja.

A tizenegy hadjárat mellett húsz új, egyszemélyes küldetést is kapunk, ezekben öt nemzet (szovjet, német, finn, magyar és USA) színeiben kell teljesítenünk az előírt feladatokat. Az első részhez hasonlóan generálhatunk még gyors összecsapásokat is, bár érdekes módon most is csak az a három helyszín választható, mint anno az eredeti játékban is. Erre azért ráfért volna némi bővítés. Akinek mindez nem elég az a küldetésszerkesztővel akár komplett hadjáratokat is összedobhat a szabadidejében.

Gondolom senkinek sem okoz meglepetést az a tény, hogy a Forgotten Battles számos új géptípussal bővíti az első rész amúgy sem szegényes kínálatát. További harminc repülhető és huszonhárom nem repülhető típus kerül fel a listára. Olyan nevek, mint a Ju-87 Stuka (ami patch formájában már korábban is elérhető volt), az első sugárhajtású vadászgép, az Me-262A, a finn B-239 Brewster Buffalo, néhány amerikai és angol gép, mint a Hawker Hurricane, a Curtiss P-40, vagy a Republic P-47 Tunderbolt. Persze az új gépek egy része már létező típusok alváltozatai, így pl. az FW-190-nek már összesen hét, a Bf-109-nek pedig tizenkét alváltozata érhető el. Az új vadászgépek mellett az igazi újdonság, hogy néhány nagy, többmotoros bombázó, név szerint a német He-111, és az orosz TB-3 felkerült a repülhető gépek listájára. Ezzel a játékmenet tovább gazdagodott, és az irányításuk sem jelent sokkal nagyobb kihívást, mint a vadászoké. Szabadon ugrálhatunk a különböző pozíciók között, átvehetjük a pilóta, a bombázótiszt, vagy bármelyik lövész szerepét. Nem kell egyszerre mindenkit helyettesíteni, a legénység többi tagját az MI irányítja. Persze egy lassú és lomha bombázóban üldögélve az ember elég gyorsan elkezd védővadászokért imádkozni, így ez a lehetőség hosszútávon aligha veszi fel a versenyt egy vadászgép által nyújtott játékélménnyel. Ennek ellenére igazán kár lett volna kihagyni, és érdemes lenne további típusokkal bővíteni a most még szegényes kínálatot.

További, a játékmenetet érintő újdonság a komplex hajtómű-menedzsment bevezetése. Ez egy újabb kapcsoló a realitási szint beállításánál, amit aktiválva a hajtóművek kezelése egy hatalmas lépéssel közelít a valóságoshoz. A hajtóművek indítása még mindig egyetlen gombnyomással letudható, de repülés közben sokkal részletesebb kezelést tesz lehetővé olyan paraméterek, mint pl. az üzemanyag keverék, a propellerek állásszöge, vagy a radiátorok állításával. Ebből a szempontból a többmotoros gépek igazi csemegének számítanak, de ez már tényleg csak fanatikusok számára ajánlott.

A grafika és a hangok területén a Forgotten Battles nem tartogat drámai újításokat. Ugyanazt a grafikai motort használja, mint az első rész, csak még tovább finomították azt, ezzel még tovább tökéletesítve egy már amúgy is páratlan látványvilágot. A látványosabb újítások közé tartoznak az éjszakai keresőreflektorok és a ballonok megjelenése, amik a légvédelem munkáját segítik - nem mintha a szükségük lenne rájuk. Néhány új felszíni egység is került a játékba, ezek között előkelő helyet foglalnak el a Marat csatahajó, az Aurora és a Kiev cirkálók a szovjet, ill. a Niobe cirkáló és német oldalon. A hangokra ugyanaz igaz, mint a grafikára, minek változtatni valamin, ami úgy jó, ahogy van. A hangeffektek, mint a motorhangok, a szél zúgása, a fegyverek, stb. már eddig is fantasztikusak voltak, a menüben hallható zene pedig nem változott (mindenki döntse el, hogy ez most jó, vagy rossz). A német és orosz mellett most már magyar, finn és angol nyelvű rádióüzeneteket is hallhatunk, attól függően, hogy melyik nemzet színeiben repülünk. Ezekkel a rádióüzenetekkel csak egyetlen gondom van, hogy feltűnően különálló darabokból rakják össze őket, és a különböző szegmenseknél a hangsúly néha teljesen eltérő. Gyakran előfordul, hogy egy pilóta először nyugodt hangon azonosítja magát, majd pánikszerűen elkezd segítségért kiabálni. Ezt azért nem nevezném realisztikusnak.

A kézikönyv elég szegényes, persze ez elsősorban a DVD tok korlátainak köszönhető. Szerencsére a CD-n található dokumentumok elég részletesen tárgyalnak mindent, amit a játékkal kapcsolatban tudni érdemes, a történelmi háttértől a különböző manővereken keresztül a géptípusok leírásáig. Ez utóbbi nem is annyira a műszaki adatokra, hanem a gép vezethetőségére, előnyeire és hátrányaira koncentrál, pontosan arra, amire szükség van. Természetesen nem változott a hardverigény, ami még mindig elég magas. Maximális részletesség mellett a folyamatos futtatáshoz már komolyabb gépre van szükség, de még így is gyakoriak a hosszas töltögetési idők és előfordulnak játék közben rövidebb megakadások. A Forgotten Battles az első részhez hasonlóan nagyon felhasználóbarát. A fanatikus hardcore rajongótól a hangulatos kikapcsolódást kereső hobbipilótáig szinte mindenkinek az igényeit ki lehet elégíteni, hiszen a repülési modell és a realitási szint nagyon sok fokozatban butítható. Főleg a tapasztalatlanabb játékosok számára okozhat viszont problémákat az ellenséget iránytó mesterséges intelligencia. Ez még a leggyengébb fokozaton is félelmetes dolgokat tud produkálni, hihetetlenül pontos sorozataival mindenkien el tudja szúrni a napját.

Az IL-2 folytatása mindazt tartalmazza, amit az első rész megjelenése után a rajongók kértek: dinamikus hadjáratokat, új géptípusokat, új helyszíneket. Ezeken felül a komplex hajtómű menedzsment és a repülhető többmotoros bombázók bevezetésével a játékmenet még tovább bővült. A polírozások ellenére a grafikai motor a régi maradt, bár a tudását tekintve ez egyáltalán nem negatívum. Hogy mindez elegendő-e egy folytatáshoz, azt mindenki döntse el maga. Az viszont tény, hogy a Forgotten Battles a jelenleg létező legrealisztikusabb WW2 repülőgép-szimulátor a piacon. Hardcore rajongóknak kötelező darab, magyaroknak pedig főleg.