Perfect Ace!: Pro Tournament Tennis

Aki teniszezett már életében, biztos szívesen kipróbálná, mit lehet kihozni egy számítógépes játékból ezen a téren, aki pedig nem, az arra kíváncsi, hogy vajon a billentyűkön hogy boldogul. Én az előbbi, férjem meg az utóbbi kategóriába tartozik, ezért mindkét emberfajtát megfigyelhettem játék közben. Teniszezős programmal már régebben is játszottunk – persze nem sokáig, mert mindig én nyertem, ő meg erre tök ideges lett :-) –, így aztán kíváncsian vártuk, mi újat tud nyújtani a Perfect Ace.

A játékosok irányítása nem túl bonyolult, de sajnos azon kívül, hogy elmondják, melyik billentyű mire szolgál, más tanáccsal nem látnak el a játékkal kapcsolatban. Ez persze jó azoknak, akik szeretnek maguktól rájönni egy-egy furmányosabb lövés nyitjára, de én szívesebben vettem volna, ha egy tutorial keretein belül jöhetek bele a gyakorlásba, nem pedig két 6:0-ra elvesztett meccs végére észrevenni, hogy melyik az az időpillanat, amikor meg kell nyomni, meddig kell nyomva tartani a melyik ütésgombot ahhoz, hogy hatékony legyek, és hogy a labdát is lehet irányítani, nem csak a játékost. Azt viszont örömmel vettem észre, hogy a labdába csak akkor lehet beleütni, amikor megfelelő távolságban és szögben vagyunk tőle (a nem teniszezni tudók nagy bosszúságára, akik ilyenkor értetlenül nyivákolnak, hogy „De hát miért nem ütött ez a rohadék, amikor én odamentem és nyomtam a gombot!?”). Az viszont kicsit idétlenül néz ki, hogy a legtöbb elrontott ütés közben játékosunk folyton elhasal, vagy végiggurul a pályán. Ez a rendes meccseken azért nem ilyen gyakori.

A játékban 16 helyszín (füves, salak, kemény, szőnyeg és parkettás pálya) van és 32 játékos közül választhatsz, akiknek a magasságát, szervasebességét és kedvenc pályáit ismerhetjük meg a kinézetén kívül. Igyekeztek a pályákat is megkülönböztetni, ahogy a valóságban sem mindegy, hogy salakon, vagy kemény padlón játszik az ember. Sajnos a versenyzők között egyetlen nő sem szerepel, ezért mindenki kénytelen férfijátékossal játszani.

Versenyződdel benevezhetsz egyéni vagy páros mérkőzésekre, tornákra, vagy bajnokságokra. Játszhatsz gép ellen, de ha gondolod, ki is hívhatsz egy embert akár egyéni, akár páros játékra. Vagy, ha gondolod, kihívhatjátok együtt a világot egy páros bajnokságra.

A játékosok kinézete kicsit ronda. Én például egyikkel sem lennék szívesen, ha a kinézet fontos szerepet játszana döntésemben. Szerencsére lehetőség van saját játékos kialakítására is. A pályák elég szépek, élethűek, bár a lelátókban ücsörgő nézők csak kétdimenziósak. A játékosok mozgását viszont elég jól kidolgozták (eltekintve a sok eséstől, ami csak azzal kerülhető el, hogy mindig visszaadod a labdát). A játék is élethű, az ellenfél akkor ront, ha te tényleg jól kigondolva megfelelő helyre, vagy szögben ütöd vissza neki, figyelve a pályán való helyzetére. Az ütés utáni reakciók szintén a valóságból lettek ellesve. Jók a visszajátszások és a kameraállások egy-egy jó ütést követő szünetben.

Az igazi teniszmeccsek hangulatát adja vissza a hang is. Nagyon jó az eredmény bemondása illetve a nézők viselkedése, akik a jó ladbameneteket tapssal, vagy füttyel dicsérik, adogatás előtt viszont kellőképpen elcsöndesednek. A kommentátor viszont igen gyér szókinccsel rendelkezik. Elég unalmas ötszázhuszadszor hallani, hogy „Terrific shot!”. A hangulat viszont tényleg valósághű ettől eltekintve.

A játék talán nem sorolható kategóriájában a legjobbak közé, de kellemes egyéni, vagy családi szórakozás lehet egy-egy nagy bajnokság megrendezése, vagy csak egy egyszerű egyéni meccs lejátszása. Szerintem még akár gyakorlásnak sem rossz a teniszpálya átlátására, az ellenfél mozdulatainak megfigyelésére, a helyzetek jó kihasználására.