A Wing Commander sorozat szülőatyja, Chris Roberts 1999-ben jelentette be, hogy már két éve egy forradalmian új űrszimulátoron dolgozik, melynek a megjelenését 2000 végére tervezik. Az előzetes ígéretek alapján a Freelancer azonnal felkerült a rajongók kívánságlistájára, és ott is maradt egészen ez év első hónapjaiig. A fejlesztő Digital Anvil 2000-ben a Microsoft tulajdonába került, de az alapító, Chris Roberts nélkül. Még abban az évben megtörtént a cég első bemutatkozása a Freelancer előfutáraként is felfogható Starlancerrel. Azóta csak teltek az évek, néha megjelent pár új kép és videó, de a játékra az első bejelentéstől számítva közel négy évet kellett várni. Végre hozzánk is eljutott a játék egy tesztpéldánya, így lehetőségünk volt alaposan szemügyre venni.
Az első, ami rövid játék után kiderül, hogy Freelancer nem az a forradalmian új űrszimulátor, amit már évek óta ígérgetnek nekünk. Ez persze nem jelenti azt, hogy rossz lenne, mert nem az, csak nem teljesen az, amit sokan vártunk tőle.
A történet a Naprendszerben kezdődik, a XXIII. században, valamivel a Starlancer cselekménye után. A Coalition végül megnyerte a háborút, de a vesztes Alliance utolsó túlélői öt hatalmas kolonizáló hajóval az űr távoli részére menekültek, hogy ott új életet kezdjenek. Azóta 800 év telt el, és az új kolóniákon zajlik az élet. Az események a Freeport 7 űrállomás elleni titokzatos támadással veszik kezdetüket, amelynek köszönhetően a főhős, Edison Trent is mindenét (hajóját, áruját, pénzét, stb.) elvesztette. Most a nulláról indulva próbál boldogulni, és kideríteni, hogy mi is történt valójában. Eközben a katasztrófa többi túlélői sorra tűnnek el, és nemsokára őrá is vadászni kezdenek. A történet kétségkívül a játék egyik legerősebb része, érdekes, fordulatos, és tartogat pár meglepetést. Kisebb részekből áll, így általában négy-öt küldetés után kapunk némi szabadidőt, amikor szabadon bolyonghatunk az adott rendszerben, kereskedhetünk, kalózkodhatunk, bányászhatunk, vagy elvállalhatunk különböző generált küldetéseket. Az RPG-khez hasonlóan a főhős tapasztalati pontokat szerez, és időnként szintet lép, magasabb szinten pedig egyre fejlettebb hajókhoz és fegyverekhez jut hozzá.
A Freelancer univerzuma negyven naprendszert, számtalan bolygót és űrállomást tartalmaz. Ezek mind eltérőek, a rendszereknek és maguknak a bolygóknak is sajátos, egyedi megjelenése van, ami fantasztikus változatosságot jelent, sajnos inkább csak grafikai értelemben. Alaposabb vizsgálódás után ugyanis kiderül, hogy más téren már jóval kisebbek a különbségek. Persze, a különböző helyeken mások az árak és az árukínálat, kereskedhetünk és akár csempészhetünk is, de a gazdasági modell lényegében ugyanaz, mint amit egykor a stílus megteremtőjénél, az Elite-nél láthattunk. Ezzel el is érkeztünk az első problémákhoz, ugyanis a hosszú és rögös fejlesztés ellenére – vagy pontosan azért – a Freelancer nem nagyon váltja be az ígéreteket. A hatalmas játéktér megvan ugyan, de sem gazdaságilag, sem pedig politikailag nem nevezhető dinamikusan változónak. Az évek óta ígérgetett, önálló döntéseket hozó és a környezet változásaira reagáló NPC-k, mint pl. értékes nyersanyagok felfedezésekor odaözönlő hajók, az aktuális gazdasági igényekre reagálva elinduló, majd később megszűnő kereskedelmi útvonalak, és az ezek által odavonzott kalózok ill. fejvadászok, stb. sincsenek sehol. Vannak ugyan scriptelt útvonalakon mozgó kereskedőhajók, őrjáratozó rendőrök és véletlenszerűen támadó kalózok, de a viselkedésükben nincs semmi logika, és semmi jelét sem adják annak, hogy reagálnának bármire is.
A játék közben elég éles a határvonal a történet és az univerzum által generált események között. A történet szépen kidolgozott, a párbeszédek és a karakterek változatosak, a küldetések érdekesek. Ezzel szemben a generált részek elég egyhangúak. Az NPC-k egyformák (grafikailag kicsit eltérő megjelenés, más ruha, más haj, de ugyanaz a viselkedésminta), a párbeszédekben és a rádióüzenetekben ugyanazoknak a szövegeket halljuk újra és újra. A generált küldetések pedig mindig ugyanarról szólnak: menj oda, nyírj ki valakit és megkapod a pénzt. Néha kapunk segítséget, néha nem, de a többszörös túlerő garantál és az ellenfelek is rögtön tudják, hogy miért jöttünk és nekünk is esnek.
Az egyik terület, ahol a Freelancer beváltotta az ígéreteket az a forradalmian új irányítás. A készítők teljesen kiváltották a botkormányt, az egész irányítás egérrel és billentyűzettel lett megoldva. Erre már korábban is volt példa, de a meglepő, hogy ez most tényleg működik és megvan az az előnye is, hogy nagyon finom és pontos célzást tesz lehetővé. Kétségkívül szokni kell, de rövidebb ismerkedés után már nem jelent problémát. A kezelőfelület egyszerű és hatékony, az egérrel és a megfelelő billentyűkkel minden lényeges opció gyorsan elérhető. Már az irányításból is látszik, hogy a készítők sok területen elszakadtak a megszokott űrszimulátoros megoldásoktól. A sok egyszerűsítésnek köszönhetően a Freelancer sokkal inkább akcióprogram, mint szimulátor. Számos olyan részt kihagytak, ami egy szimulátornál természetes, mint a különböző nézőpontok, a hajtómű, a pajzsok és a fegyverek közötti energiamenedzsment, a radar, a társaknak kiadható parancsok, stb. A játékban csak három repülhető hajóosztály szerepel: teherhajó, könnyű- és nehézvadász. Ezek között az igazi eltérés a felpakolható fegyverzet mennyiségében, a burkolat vastagságában és a raktér méretében van. Repülési szempontból alig van különbség, majdnem pontosan ugyanaz a végsebesség, ugyanolyan a fordulási ráta, stb.
A hosszadalmas fejlesztés ellenére a Freelancer grafikája egyáltalán nem nevezhető elavultnak, a látvány helyenként tényleg lenyűgöző. A bolygók és a rendszerek mind eltérőek, mindegyiknek van valami jellemző képi világa, mint pl. jégkristályok, roncsmezők, porfelhők, eső, stb. A helyszínek részletesek, a karakterek megjelenése és mozgása igazán élethű. A gyönyörű nyitó animációért a játék elején pedig külön plusz pont jár, kár, hogy csak az az egy van. A hangokra sem lehet panasz, az effektek és a zene jól illeszkedik a játékhoz és a párbeszédek is érthetőek. A karaktereknek hangjukat kölcsönző színészek között olyan neveket találunk, mint John Rhys-Davies, vagy George Takei.
A multiplayer rész lényegében az egyszemélyes hadjárat mínusz a történet. Nincsenek külön játékmódok, a játékosok önállóan, vagy csapatokba verődve barangolnak az univerzumban, és szabadon kereskedhetnek, harcolhatnak, vagy teljesíthetik a generált küldetéseket.
A Freelancer egy kellemes, hangulatos akcióprogram, gyönyörű grafikával, érdekes történettel és egy újszerű, de nagyon jól használható irányítással. Csak nem az, amire sokan vártunk...
