Kösz.Már megvettem.
:-D:-D:-D:-D:-D:-D:-D:-D
Az élet unalmas. Mindig csak a taposómalom, nap nap után. És persze a csóróság. Lepukkant kégli, ócskavas verda. Nyúzott, igénytelen emberek... Mennyivel más lenne az élet, ha tele lenne kalanddal, sok pénzzel, és persze egy bombasztikus csajszival. Ez még talán egy lottó ötösnél is frankóbb lenne! Előre!!! Arccal a kalandok felé!
De hol találni ilyen és ehhez hasonló kalandokat? Már persze ha virtuális értelemben gondoljuk. Naná, hogy a kalandjátékokban. Az elmúlt években elég nagy volt a pangás a kalandjátékosok mindennapjaiban. A Monkey Island és a Syberia közötti időszakban elég silány volt a termés. Persze akadt egy-két olyan, amivel el lehetett ütni az időt, de igazán átütő erejű tényleg csak a Syberia volt. A játékosokat jól felizgatta ez a dolog és Kate Walker bravúros vonatutolérése után azonnal valami hasonlóan grandiózusba akartak belefogni...
Hát ez maga a Runaway. Brian, a csóringer New York-i lúzer poszt-graduális képzésre készül. Azonban a PhD program a nagy ország másik tengerpartjához köti, és mivel állatira nincs pénze, bevágódik a lerobbant tragacsába, mellyel – így kezdődnek a kalandok – elcsap egy gyönyörű lányt. Hát nem a legjobb kezdés az ismerkedésben, de a kötelesség az kötelesség, hát hősünk kórházba juttatja a lánykát.
A lány azonban – ettől hősünk lehidal – nem akarja elereszteni, és előadja a nagy sztorit: apja ügynök, és egy rejtélyes feszületet adott át neki, mielőtt a maffia kinyírta volna. Emiatt persze üldözik és meg akarják ölni. Ezzel – és egy nagy adag altatóval – mély álomba merül. Hősünk dilemmázik: higgyen a lánynak – és ezzel a jó dumával – maradjon mellette, avagy hagyja az egészet a fenébe, robogjon át Kelifórnyába, megkockáztatva, hogy soha nem lesz így csaja? Naná, hogy az előbbi mellett dönt! És a kaland elkezdődik...
Az egész játék hat nagy fejezetből áll a kezdetektől a végkifejletig. Minden egyes fejezet több helyszínre oszlik, melyek között – bizonyos megszorításokkal – közlekedhetünk. Egy-egy helyszín sem egy képernyőnyi táj, ezért érdemes jól átmászkálni mindent, hogy semmilyen infó ne maradjon rejtve előttünk. Amúgy is nagyon kell figyelni mindenre. Néha baromi apró, vagy hajszál vékony objektumokat kell megtalálnunk, ami azért is különösen nehéz, mert a kurzor csak akkor vált át szimpla mozgató célkeresztből nagyítóra, ha egy kicsit már pihentettük a tárgy fölött. Azaz nem lehet egyszerű húzogatással átfésülni egy területet. Minden egyes kis gyanús dologra rá kell helyeznünk a kurzort és megnézni, nem-e ez az a valami, ami ahhoz kell, hogy továbbjussunk.
Tovább és tovább. Meghalni vagy a történet zsákutcájába jutni ugyanis nem lehet. Az egyetlen dolog, ami a továbbjutásban hátráltat minket, az az elakadás. Amit a történet eleje felé és a közepén érhetünk el a legkönnyebben, mert a végére már minden megy, mint a karikacsapás. Ami vagy azért alakult így velem, mert a végére már rájöttem ezekre a trükkökre, hogy a továbbjutáshoz szükséges tárgy egy másik tárgyhoz igen közel helyezkedik el, és ezért nem sikerül rátalálnom a kurzorral. De lehet az is, hogy a végén már nagyobb hangsúlyt kapott a történet – aminek ki kellett kerekednie – mint a kaland, amit nekünk kell megoldanunk.
Elakadást képes még generálni néhány eszement ötlet is. Olyan megoldási esetek, amire az ember rémálmában sem gondol. Nem az a baj, hogy sok félrevezető információ is el van helyezve – ez csak a játékélményt növeli – hanem az, hogy a sok normális megoldási lehetőség helyett egy teljesen elrugaszkodott módon kell megcsinálni az adott feladatot, amire az ember vagy rátrafál tök véletlenül, vagy a fórum topicjában szerzi be az ötletet. Vagy irgalmatlanul elakad.
Aminek nagyon örültem, hogy a Runaway-t nem pakolták tele klasszikus logikai játékokkal, mint a legtöbb kalandjátéknak nevezett próbálkozást. Frászt tudok kapni azoktól a játékoktól, ahol a történettől teljesen elrugaszkodott matematikai-logikai feladatok nyitnak ki ajtókat. Ki az, aki ahelyett, hogy lakatot tenne az ajtóra, inkább egy logikai feladatot tesz rá? Na azért persze itt sem úszhatjuk meg a hogyan állítunk elő 4 deci benzint egy 5 és egy 3 decis mércével feladatot. Meg a mastermind klasszikus játékot is beépítették, pont akkor, amikor már teljesen fellelkesültem, hogy nem lesz benne.
Azért a fő hangsúly persze nem ezen van. Mindig van valami életszagú – vagy kevésbé életszagú, de nem logikai – dolog, amit értelmes vagy vicces módon, de matematikai érzék nélkül is meg lehet oldani. Hogyan készítsünk kávét egy múzeumban? Hogyan tárazzunk be egy 50-es géppuskát rúzzsal? Mi a receptje a mentolos bagónak? És még hasonló kis feladatok láncolata áll elénk, hogy végére járhassunk a különös feszület titkának.
Eközben sok helyen megfordulunk: Chicago és New York közintézményeiben és az arizonai területek indián rezervátumában, vagy egy kihalt cowboy-városban, ahol elvetélt művészek és multimilliomos hackerek tengetik egyszerű életüket. Avagy találkozhatunk a világ legkövérebb tengerészgyalogosával és a legrondább kosárlabdázójával. Persze a gonoszok mindvégig a nyomunkban vannak, avagy épp előttünk. De a történet pereg tovább. Azonban mindig ugyanúgy, tehát lineárisan. Nem tudunk kihagyni semmit, viszont nem is maradunk le semmiről.
A rengeteg vicces személy, akikkel találkozunk, persze részt vesz a sztoriban, de igazából nem nagyon befolyásolja, hogy mit beszélünk velük. Ők inkább információközlők. Ha nagyon meg kell csinálniuk valamit, azt is mi aktiváljuk a cselekedeteinkkel. Azonban érdemes időnként újra beszélgetni az elérhető személyekkel, mert a történet előrehaladtával újabb dolgokat is megtudhatunk tőlük. Sőt néhány akciót beszélgetéssel indíthatunk el.
A Runawaynek nincs kimondott ütőkártyája. Sok dolog teszi őt ennyire jóvá. De talán kiemelkedik ezek közül a humor és a történet. Persze ezeket is nehéz egymástól elválasztani. Azért a történeten kívül is akad benne néhány nagy poén, ami talán oda sem illik és talán éppen ezért – a váratlansága miatt – ül annyira. A humoron kívül a hosszúság is jellemzi a sztorit. Ugyan csak hat fejezetből áll, de – még lebilincselő mivolta ellenére is – napokig játszottam és alig vártam, hogy hazaérjek a munkából és a történet görögjön tovább.
A játék grafikája hagyományos, ha a Monkey Island hagyományosnak mondható. Rajzfilmszerű háttéren rajzfilmszerű figurák jelenítik meg a nagy kalandot a számunkra. Tehát képileg nem okoz akkora átütő érzést, mint a Syberia, azonban egy Syberia-szerű grafikával nehéz megvalósítani azt a fajta humort, amit a Runaway képvisel. A zene a játék elején jól indul és a végén is baromi jó, azonban játék közben nem estem hasra tőle, de legalább nem zavaró. Az egyéb hangok – ez alatt leginkább a szereplők beszédét értem – szintén humorosra van véve, ami jól kiegészíti az egész összhatást.
Kalandjáték lévén nem elhanyagolható a fordítás, hiszen az események, párbeszédek és információk megértése nélkül megoldhatatlan a játék. Ezért különösen nagy öröm az angolul nem vagy csak kevésbé tudóknak, hogy 576 Media kiadó elkészítette a magyar verzióját, melyről ezt az értékelést írom. A magyar verzió alatt a feliratot kell érteni, azaz nem készült hozzá szinkron. Ha ez azt jelenti, hogy ennyivel kevesebbet késett a hazai verzió az angolhoz képest, akkor jó hír, bár így sem siették el a kiadást.
A fordítás elég jó. Ha nem láttam volna előtte a Syberia magyar fordítását, vagy néhány más játék magyar kézikönyvét, akkor azért nem nevezném nagyon jónak. Maradt benne néhány magyartalanság vagy olyan szó, ami nem igazán illik a sztoriba. Illetve a játék motorjának átprogramozása nélkül – a magyar nyelv sajátosságai miatt – nehéz teljesen tökéletesre fordítani. De legalább nincsenek benne olyan hibák, mint a Syberiában, ami a továbbjutást is megzavarná. Általában tehát – ritkán megszakítva – elég jó a fordítás. Akit eddig csak a nyelvi korlát tartott vissza a Runaway végigjátszásától, annak most itt a nagy lehetőség.
Mi a nagy hibája a Runaway-nek? Az, hogy előbb-utóbb véget ér. A játékos persze boldog, hogy megtudta a titkot végig. Ráadásul kiderül, hogy hol ül Brian az egész sztori során – ami feketével ki van takarva. És ez sem utolsó... Azonban a végefőcím-dal is véget ér egyszer, és aztán nincs más mint várni a folytatást. Talán ez a nagy előnye a magyar verzióknak. Hiszen mire az ember végigviszi ezeket, általában már jön is a hír, hogy készül a folytatás. Így van ez a Runaway-jel is. Már látható is néhány képernyőterv az új részből, ha jól utánajár az ember...
