Greyhawk: The Temple of Elemental Evil

A szerepjátékok rajongóinak biztos ismerős a Troika Games neve, hiszen a cég már készítet egy remek programot, mely az Arcanum nevet kapta. A most bemutatásra kerülő Temple of Elemental Evil is az ő munkájuk, de ezúttal nem egy saját világot és játékrendszert alkottak, hanem a már meglévő D&D 3.5-öt használták fel, és hozzá a legelső, és legrészletesebben kidolgozott világot, a Greyhawk-ot.

A játék elején megtekinthetünk egy gigászi csatát, mely során bezárják a címben is szereplő templomot. Ezután a menübe kerülünk, ahol ha új játékot kezdünk, az első kérdés az, hogy mi legyen a csapat jelleme. Ez igen fontos szerepet kap a játékban: más a kezdés, és ha nem térünk el választott viselkedésmintánktól, akkor más a játék befejezése is. A rendelkezésre álló lehetőségek már ismertek azok előtt, akik játszottak bármely D&D vagy AD&D rendszerre épülő programmal, esetleg magával a papírra és kockákra épülő játékkal. A törvényes jótól a teljesen semlegesen át egészen a kaotikus gonoszig választhatunk magunknak jellemet, összesen kilenc lehetőség közül.

Ezután választhatunk az előre generált karakterek közül, melyek megfelelnek az általunk választott jellemnek, vagy pedig kreálhatunk mi is újakat. Legelőször a tulajdonságokat kell meghatároznunk. A kidobott értékeket szabadon eloszthatjuk a tulajdonságok között, vagy dobhatunk új sorozatot. A hat alaptulajdonság az erő, az ügyesség, az egészség, az intelligencia, a bölcsesség és a karizma.

Hét faj áll a rendelkezésünkre. Választhatunk az ember, a hobbit, az elf, a fél-elf, a fél ork, a gnóm és a törpe közül. Ezek természetesen nemcsak kinézetükben térnek el, hanem alaptulajdonságaikat is módosítja. A törpe például egészségesebb, de rondább, mint egy ember, míg a fél-ork erősebb, de ezt az intelligenciája és a szépsége bánja. Minden fajnak megvan a kedvelt kasztja is.

Ezek után tulajdonságaink és fajunk függvényében választhatunk a kasztok közül. Itt tizenegy lehetőségünk van: barbár, bárd, pap, druida, harcos, szerzetes, lovag, vándor, tolvaj és kétféle varázsló. A jellem megválasztásánál ügyeljük arra, hogy beférjen a csapatba az új hős, a vallásnál ha nem pap az illető, vagy nem akarunk belőle később papot csinálni, akkor mindegy, mit választunk, lehetőségeinket itt a jellem, a kaszt és a faj határozzák meg. A képzettségek megválasztásakor egyik intelligensebb karakterünknek tanítsuk meg minél magasabb szinten az Appraise képzettséget, így ő sokkal jobb áron kereskedhet majd a boltokban.

Mindegy, milyen jellemet választunk, utunk először egy kis falucskába, Hommletbe visz. Persze az indíték más minden esetben, a jók egy haldokló utolsó kívánságát teljesítik, a semleges csapat a helyi druidát keresi, mert régóta nem küldött jelentést, míg a gonosz party fel akarja gyújtani a templomot. Minden fontos létesítmény megtalálható itt: fogadó, kovács, kereskedő és egy varázsló is.

Azonnal rengeteg küldetést kaphatunk, melyeknél néha szükség van egy másik megoldására előbb, de van, amit azonnal elvégezhetünk. A komolyabb probléma ezekkel a feladatokkal, hogy rengeteg utánajárással kevés tapasztalati pontot kapunk értük. Egyszerűbb letáborozni kint a mezős és pihenni, hisz így elég komoly az esélye a támadásnak. Mivel közbe elég sokszor van zavartalan éjszaka, pihenni is tud a csapat, de ha mégse, akkor irány vissza a fogadó és pihenhetünk ott.

A másik érdekes probléma, hogy pihenéskor mindig jobbra fel teszi ki az ellenfeleket a gép. Így ha megtépett csapatunkat akarjuk rendbe tenni épp, akkor álljunk oda egy falhoz, így ellenfeleink a túloldalán jelennek majd meg. Persze erre azért nincs garancia. Ezzel a módszerrel olyan helyre is oda lehet tenni az ellenfeleket, ahova amúgy nem lehetne menni. Innen gond nélkül kijöhetnek, tehát a csatát nem ússzuk meg, de legalább mi kezdhetünk, így akár a szépen egy helyen lévő szörnyek közé dobhatunk egy tűzgolyót nyitásnak.

Ellenfeleinkről azt azért nem mondhatom el, hogy rendesen taktikusan összejátszanak, de a speciális képességeit mindegyik kihasználja. Az óriásbékák elnyelhetik hőseinket, innen gyorsan ki kell vágni őket, mert folyamatosan sebződnek. A trollokat nem lehet megölni normál fegyverekkel, teljes elpusztításukhoz tűzsebzés kell. Erre remek egy tűzgolyó vagy a druida tűzteremtése. Míg a többiek ütik a földön fekvő trollt, a varázslók alkothatnak valamit ellene. Kellemetlenek a nyálkák is: van köztük olyan, melyet ha fegyverrel ütünk meg akkor osztódik és nem sebződik, ilyeneket csak mágiával lehet könnyen ártalmatlanná tenni. Ha valaki most arra gondol, hogy milyen jó ez, mert felosztja sok részre és több TP-t kap, annak elmondom, hogy ha száz darab van már belőle, akkor is annyit ér csak mintha egyben lett volna. Találkozhatunk olyan ellenfelekkel, melyekre nem hat valamilyenféle támadás. Ez lehet tűz, villám, sav, rosszabb esetben akár a fizikai támadás sem. Természetesen az erősebb szörnyek csak mágikus fegyverrel sebezhetőek.

A boltoknak és a pénznek nem lesz nagy szerepe a játékban, leginkább gyógyitalokat fogunk venni és nyílvesszőket. Cseppet sem meglepő módon egy kis falucska nem hemzseg a mágikus felszerelésektől. Tárgyainkat majd folyamatosan cserélgethetjük az ellenfelektől elszedett jobb cuccokra, hisz a komolyabb összecsapásokban mindig van olyan, aki mágikus tárgyakkal rendelkezik, de még a legtöbb egyszerű ellenfél is tart magánál gyógyitalt.

Az NPC-k mind saját jellemmel és viselkedésformával bírnak. Ha felvesszük Elmot, a részeges harcost, és átmegyünk a másik faluba, hogy meglopjuk a kovácsot, akkor ő is nekünk esik, hisz épp a bátyát akarjuk kirabolni. A másik érdekes eset, mikor egy fiatal lány át akar térni az új hitre, egy fiatal srác pedig az óhitre. Okuk egyszerű, össze akarnak házasodni, de ezt a különböző vallás lehetetlenné teszi. Ha mindkettőnek segítünk, akkor szegények újra ott vannak, ahonnan kezdtek, más a vallásuk, bár segítettünk nekik. Sok más ilyen kis apróbb érdekességet csempésztek a készítők a játékba.

A mágiarendszer nem változott sokat a D&D rendszerben már régóta, varázslatainkat úgy kell memorizálni a könyvből, és csak azok állnak rendelkezésünkre, míg nem pihenünk és memorizálunk újakat. Az első szinteken még kevés gyakorlati hasznát látjuk a varázslónknak, hisz két-három varázslatával nem fog sokat változtatni a csata sorsán, itt inkább az íjára számíthatunk. A pap kicsit más helyzetben van, hisz neki a harci képességei jobbak, így részt vehet a közelharcban. Az egyetlen kivételt a mágikus kasztok között a bárd jelenti, neki nem kell megtanulnia előre a varázslatait, de elég kevésféle áll a rendelkezésére. Neki is meg van szabva, hogy pihenés nélkül hányszor sütheti el mágiáit, de minden megkötés nélkül válogathat még csatában is.

A harcrendszer a klasszikus körökre osztott rendszer, mindenkinek meg van határozva a kezdeményezése, és aszerint jönnek sorba a csatában a felek. Figyelni kell mozgásnál arra, hogy ha elhaladunk egy ellenfél mellett, akkor ő szabadon üthet ránk egyet. Ugyanez érvényes, ha közelharci távolságon íjazunk vagy varázsolunk, ekkor még a mi támadásunk előtt sorra kerül az ellenfél, sikeres támadás esetén van rá esély, hogy elrontjuk a varázslatunkat is.

A játék grafikája gyönyörű lett, a helyszínek szépen kidolgozottak és csodás színvilággal rendelkeznek. Nagyobb csatajeleneteknél azért elkel neki egy erősebb gép, de a körökre osztott rendszer miatt semmi hátrány nem éri azokat se, akiknek nincs P4-ük. Rengeteg beállítási lehetőségünk van, így könnyen lehet gyorsabb vagy szebb játékot választani, de ha erősen lebutítjuk a grafikát, akkor is szép marad a játék.

A zenék és a hangok úgyszintén jók lettek, talán a karakterek kaphattak volna többféle hangot, hisz igazán „törpés” és „orkos” nincs a lehetőségek kötött. Minden pályaszakasznak megvan a saját zenei háttere, valamint a tereptől függően változnak a hangok is, mocsárban a békák kuruttyolnak, a falvakban a mindennapi élet hangjai hallatszanak és így tovább.

Összességében egy remek játékot alkotott megint a Troika csapata, kellően hosszú és összetett történettel, melyet akár többször is végigjátszhatunk, hisz nem teljesen ugyanaz a jellemtől függően. Minden szerepjáték rajongónak kötelező darab, de mindenki másnak is melegen ajánlom beszerzését.